Nincs szükségük védőbeszédre

Publikálás dátuma
2019.05.15. 17:46

Érdekes emberek, lebilincselő történetek. Ezt ajánlja Szegvári Katalin új könyve, amelyben tíz ügyvéddel beszélgetett életéről és pályájáról.
Ki hitte volna, hogy az egyik legfoglalkoztatottabb, legnevesebb magyar ügyvéd egyúttal hűtőgépszerelő. Elvégezte ugyanis a jogi egyetemet, majd jelentkezett a Budapesti Ügyvédi Kamarába. Minthogy azonban nem volt párttag, s patrónusa sem, azt mondták, majd értesítik. Erre azóta is vár, de közben azért dolgozni is akart. Így elment a Centrál Vendéglátóipari Vállalathoz betanított hűtőgépszerelőnek és – szavai szerint – „rommá kereste magát”. Rövidesen aztán – szerencsére – visszatért a jogi pályára. De az sem mindennapos, hogy egy másik, ugyancsak „sztárügyvédnek” számító jogász nem csak az ügyeire büszke, hanem – azoknál még jobban – az asztalitenisz-eredményeire. A „nagy generációval” – Jónyerrel, Klampárral, Gergellyel – kezdett, de nem lett világbajnok, csak egyszerűen imád játszani. Azt mondja, egyéniben nem annyira jó, de párosban igen. „Öszvér vagyok, tehát kiszolgálom a partneremet. Mellettem kell, hogy legyen egy klasszis, hogy klasszis eredményeket érhessünk el”. Aztán még hozzáteszi, azért a munkája is a szenvedélye. Zamecsnik Péter és Hegedűs László „titkairól”, és még sok hasonlóról egy most megjelent könyvben olvashatunk. A szerző, Szegvári Katalin tíz ügyvéddel beszélgetett. Csupa olyan emberrel, akit a közvélemény jól ismer, hiszen – különböző bűnügyek kapcsán – gyakran szerepelnek a médiában. Ám az is kiderül, hogy hiába népszerűek, s állnak sokszor a reflektorfényben, mégsem ismerjük igazán őket. Könnyű és egyben iszonyúan nehéz dolga volt tehát a riporternek, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy közel hozza ezeket a jogász embereket az olvasóhoz. 
Zamecsnik Péter
Fotó: Népszava
Kevesen vannak, akiknek ez sikerülhet, de Szegvári ilyen. Ilyen volt kezdő tévésként, amikor az egykori klasszikus műsor, A Hét számára készített anyagokat a hetvenes években. Ilyen maradt a nyolcvanas években, amikor a kulturális magazin, a Stúdió egyik alapítója és legtöbbet foglalkoztatott munkatársa volt. S miután már nem lehetett helye az átalakuló és az ő ízlésétől amúgyis távoli jelenlegi köztévében, hát interjú-köteteket készített. Előbb egykori kollégáiról, aztán azokról az új tévésekről, akik híresek lettek ugyan, mégsem celebek. Minthogy pedig túl a hetvenen is nyughatatlan, most az ügyvédekre vetette ki hálóját. A kérdező és a kérdezettek is nagyon jól jönnek ki ebből a találkozásból. Vagyis újabb sikerkönyv született. Itt egy kis kitérőt kell tennem. A kétezres évek elején néhány évig szerkesztettem az MTV akkori bűnügyi magazinját, a 112 című műsort. A producer, Gát György pedig szerződést kötött a Bárándy és tsai. Ügyvédi irodával arról, hogy a jogászok adás előtt megnéznek minden riportot, nehogy olyan maradjon bennük, ami miatt perelni lehet. Akkor ismerkedtem meg a könyvben is szereplő Bárándy Péterrel és Zamecsnik Péterrel. S azért maradtak emlékezetesek ezek az alkalmak, mert ők - és kollégáik - olyan színes és gyakran humoros történeteket meséltek az átvételek szüneteiben, amelyekből remek képet alkothattunk róluk és munkájukról. Ugyanolyan élvezetesek voltak ezek a beszélgetések, mint amilyenek a mostani könyvben szereplő történetek. Ábrahám László – aki egykor, szegedi egyetemistaként együtt bulizott a szerzővel – elmeséli, miképpen lett az orvosi műhibaperek legnagyobb szakértője Magyarországon. De azt is megtudhatjuk róla, hogy majdnem egészségügyi miniszterré is kinevezték a Gyurcsány-kormányban. Csakhogy ehhez párttagnak kellett volna lennie, így inkább nem mellette döntöttek, ami egyébként nagy megrázkódtatást okozott neki. Szegvári egykori gimnáziumi osztálytársáról, Fekete Tamásról kiderül, hogy már iskolásként nyomozott és rendőr akart lenni. Ám szigorú édesanyja – aki egyedül nevelte – lebeszélte róla, így elvégezte a jogi egyetemet és így sikeres ügyvéddé válhatott. Papp Gábor, akit a TV ügyvédje című műsorban ismerhetett meg a szélesebb közvélemény, arról is beszél, csak akkor szólal meg, ha az ügy vagy az ügyfél érdekében szükséges. „Attól nem kapok több ügyfelet, hogy sokat látszom a tévében” – mondja. 
Bánáti János
Fotó: Népszava
Hosszan lehetne még sorolni az érdekes embereket és a lebilincselő történeteket. Rengeteg emlékezetes ügyről, neves szereplőről olvashatunk a könyvben. Mindegyikükről azért, mert a bíróságra kerültek és szükségük volt az ügyvédek, a védők szaktudására. Az említetteken kívül Bárándy Zsuzsa, Bánáti János, Groó Judit és Nehéz-Posony Márton élettörténetével is találkozhatunk a könyvben. Valamennyiükre jellemző, hogy pont olyan emberek, mint mi, vannak hibáik, gyengeségeik, de szakmájukban nem véletlenül elismertek. Szegvári Katalin a „régimódi” beszélgetés híve, teljes portrékat állít elénk, mindenféle „intimpistáskodás” nélkül. Nem véletlenül Tíz védőbeszéd a kötet címe, tíz olyan emberről, akinek egyáltalán nincs szüksége védőbeszédre.

Info

Szegvári Katalin Tíz védőbeszéd Ügyvédportrék - peres ügyek Napvilág Kiadó

Haláli röhögések – Jim Jarmusch zombifilmjével nyitottak Cannes-ban

Publikálás dátuma
2019.05.15. 16:20

Fotó: Focus
Mi, a bolygót felzabáló emberek vagyunk a zombik, jut következtetésre Jim Jarmusch a filmjében, amely megnyitotta a rendezvényt.
Kellőképpen elgondolkodtató és zavarba ejtő volt a kedd esti nyitány Cannes-ban. Na, nem azért, mert bármi extra történt volna a gálán, amelyen megtapsoltunk a nemzetközi zsűri tagjait és emlékeztünk röviden a nemrég elhunyt Agnés Vardára. A sokkoló Jim Jarmusch nyitófilmje, a The Dead Don’t Die (A halottak nem halnak meg) volt, amelyről sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az életmű legnagyobb blöffje, vagy egy újabb zseniális mű-e. Végül az utóbbi mellett határoztam. Kezdjük azzal, hogy ebben a filmben nincsenek hősök – erről a rendező azt mondta szerdán a sajtónak, hogy átvették a George A. Romero zombifilmjeinek alaptézisét. Jelesül azt, hogy az összes többi hollywoodi filmmel ellentétben a szörnyek nem társadalmon kívülről érkeznek, hanem közülünk valók. Azaz a zombi a romérói és mostantól jarmusch-i értelemben véve gyilkos és áldozat egyben. 
Jim Jarmusch és a film szereplői
Fotó: Ekaterina Chesnokova / AFP
Merthogy, a The Dead Don’t Die zombifilm. A cselekményt Centerville nevű városka lakónak szemszögéből látjuk, akik első kézből kapják az apokalipszis első rózsáit, miután a sarkvidéki kitermelések miatt megváltozott a Föld tengelye. Azt már csukott szemmel fel tudnánk mondani, mi történne egy sikerfilmben ezután, de Jarmuschnál az a történés ilyenkor, hogy Iggy Pop zombiként ássa ki magát a temetőben, egy társával betér a helyi diner-be és ott befalatoznak (az egyik áldozatot Eszter Bálint magyar származású zenész alakítja). Aztán Iggy-ék rájönnek, hogy a friss hús mellett még kávéfüggők is. A legtöbb játékidő Centerville három rendőrének jut – Bill Murray, Adam Driver és Chloe Sevigny zseniális triója –, akik nem tudnak mit kezdeni az eseményekkel. Mondjuk, nem is akarnak, mert Driver figurája kapásból megmondja, hogy zombi apokalipszis van, és legalább tízszer figyelmeztet, hogy ez nem fog jól végződni. Nem is, mert olvasta a forgatókönyvet – derül ki abból a jelenetből, amikor a színészek nem a figurájukat, hanem önmagukat alakítják és Murray Jarmusch-t ekézi. Nem, nem spoilereztem, a szamurájkarddal a filmben igen hatékonyan fellépő Tilda Swinton a sajtótájékoztatón elmondta, hogy olvasta a forgatókönyvet. Hangsúlyozva: Jarmusch esetében a forgatókönyv és a kész film két külön dolog, és igencsak meglepődött a látottakon... Szóval, nekünk, nézőknek esélyünk sincs nem szórakozni a szürreális humoron, amely mögött jelentős alkotói üzenet is meghúzódik. Nagyon nehéz műfajilag besorolni Jarmusch új moziját, talán a legjobb, amit a Liberation kritikusa talált ki: tautológikus komédia. Miközben röhögünk a világvégén, egy merész dramaturgiai húzással egyértelművé teszi, hogy a zombik mi vagyunk, emberek, a fogyasztói társadalomban élő, kétes értékeket hajszoló senkik, akik felzabálják a bolygót. Jarmusch igazságot szolgáltat a filmjében. Arra a kérdésre pedig, hogy politikai műnek tartja-e, azt válaszolta, nagyon zavaró lenne számára, ha azt gondolná valaki, hogy az ökológiai katasztrófa politika. Sokkal inkább az egyéni lelkiismeretre akar hatni. Szerinte a bolygónk jövője a fiatalok és a társadalom által kivetettek kezében van. Vesszenek a multik!

Eurovízió: Savanyú a szóló

Publikálás dátuma
2019.05.15. 13:20

Fotó: JACK GUEZ / AFP
Pápai Joci kiesett, magyar versenyző nélkül folytatódik az idei Eurovíziós Dalfesztivál.
Pápai Joci a ciprusi, a montenegrói, a finn, a lengyel, a szlovén és a cseh produkciók után hetedikként állt színpadra az idei Eurovíziós Dalfesztivál keddi, első elődöntőjében, Tel Avivban, a Molnár Ferenc Caramellel közösen írt, Az én apám című szerzeménnyel. A 37 éves énekes az első, aki másodszorra képviselte hazánkat az immár 64. alkalommal megrendezett dalversenyen. 2017-ben, Kijevben, egy táncosnő és egy hegedűs kíséretében előadott Origo című dalával, a szakmai zsűritől és a közönségtől kapott, összesen 200 ponttal a nyolcadik helyen végzett. Idei produkciója egyszerűségében volt nagyszerű, ezúttal táncosok, zenészek, háttérénekesek, különleges speciális effektek nélkül, fekete öltözetben, egyedül állt a több tízezer nézőből álló nagyérdemű elé, és mezítlábas előadása kifejezetten üdítően hatott az egy kaptafára íródott „popcsodák” sorában. Őszintén és tisztán énekelte a magyar népzenei motívumokkal megbolondított balladát. S bár utóbbi, azaz az énekhang tisztasága, nem minden vetélytársról volt elmondható, ez látszólag nem zavarta a zsűrit és a közönséget, és Joci, ezúttal, talán épp a show elemek, a romantika, vagy a polgárpukkasztás hiánya miatt, végül nem került be a döntőbe jutó tíz ország közé. A május 16-i, szombati döntőben résztvevőkhöz, a mostani továbbjutók, azaz Görögország, Fehéroroszország, Szerbia, Ciprus, Észtország, Csehország, Ausztrália, Izland, San Marino, és Szlovénia mellett, a csütörtöki, második elődöntő 18 versenyzőjéből kiválasztott tíz, és az elődöntőkön való részvétel nélkül, automatikusan a döntőbe kvalifikáló Öt Nagy ország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország valamint a tavalyi győzelemmel a rendezést elnyerő Izrael is csatlakozik majd. Így összesen 26-an szállnak ringbe a győzelemért.   
Frissítve: 2019.05.15. 13:52