Haláli röhögések – Jim Jarmusch zombifilmjével nyitottak Cannes-ban

Publikálás dátuma
2019.05.15. 16:20

Fotó: Focus
Mi, a bolygót felzabáló emberek vagyunk a zombik, jut következtetésre Jim Jarmusch a filmjében, amely megnyitotta a rendezvényt.
Kellőképpen elgondolkodtató és zavarba ejtő volt a kedd esti nyitány Cannes-ban. Na, nem azért, mert bármi extra történt volna a gálán, amelyen megtapsoltunk a nemzetközi zsűri tagjait és emlékeztünk röviden a nemrég elhunyt Agnés Vardára. A sokkoló Jim Jarmusch nyitófilmje, a The Dead Don’t Die (A halottak nem halnak meg) volt, amelyről sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az életmű legnagyobb blöffje, vagy egy újabb zseniális mű-e. Végül az utóbbi mellett határoztam. Kezdjük azzal, hogy ebben a filmben nincsenek hősök – erről a rendező azt mondta szerdán a sajtónak, hogy átvették a George A. Romero zombifilmjeinek alaptézisét. Jelesül azt, hogy az összes többi hollywoodi filmmel ellentétben a szörnyek nem társadalmon kívülről érkeznek, hanem közülünk valók. Azaz a zombi a romérói és mostantól jarmusch-i értelemben véve gyilkos és áldozat egyben. 
Jim Jarmusch és a film szereplői
Fotó: Ekaterina Chesnokova / AFP
Merthogy, a The Dead Don’t Die zombifilm. A cselekményt Centerville nevű városka lakónak szemszögéből látjuk, akik első kézből kapják az apokalipszis első rózsáit, miután a sarkvidéki kitermelések miatt megváltozott a Föld tengelye. Azt már csukott szemmel fel tudnánk mondani, mi történne egy sikerfilmben ezután, de Jarmuschnál az a történés ilyenkor, hogy Iggy Pop zombiként ássa ki magát a temetőben, egy társával betér a helyi diner-be és ott befalatoznak (az egyik áldozatot Eszter Bálint magyar származású zenész alakítja). Aztán Iggy-ék rájönnek, hogy a friss hús mellett még kávéfüggők is. A legtöbb játékidő Centerville három rendőrének jut – Bill Murray, Adam Driver és Chloe Sevigny zseniális triója –, akik nem tudnak mit kezdeni az eseményekkel. Mondjuk, nem is akarnak, mert Driver figurája kapásból megmondja, hogy zombi apokalipszis van, és legalább tízszer figyelmeztet, hogy ez nem fog jól végződni. Nem is, mert olvasta a forgatókönyvet – derül ki abból a jelenetből, amikor a színészek nem a figurájukat, hanem önmagukat alakítják és Murray Jarmusch-t ekézi. Nem, nem spoilereztem, a szamurájkarddal a filmben igen hatékonyan fellépő Tilda Swinton a sajtótájékoztatón elmondta, hogy olvasta a forgatókönyvet. Hangsúlyozva: Jarmusch esetében a forgatókönyv és a kész film két külön dolog, és igencsak meglepődött a látottakon... Szóval, nekünk, nézőknek esélyünk sincs nem szórakozni a szürreális humoron, amely mögött jelentős alkotói üzenet is meghúzódik. Nagyon nehéz műfajilag besorolni Jarmusch új moziját, talán a legjobb, amit a Liberation kritikusa talált ki: tautológikus komédia. Miközben röhögünk a világvégén, egy merész dramaturgiai húzással egyértelművé teszi, hogy a zombik mi vagyunk, emberek, a fogyasztói társadalomban élő, kétes értékeket hajszoló senkik, akik felzabálják a bolygót. Jarmusch igazságot szolgáltat a filmjében. Arra a kérdésre pedig, hogy politikai műnek tartja-e, azt válaszolta, nagyon zavaró lenne számára, ha azt gondolná valaki, hogy az ökológiai katasztrófa politika. Sokkal inkább az egyéni lelkiismeretre akar hatni. Szerinte a bolygónk jövője a fiatalok és a társadalom által kivetettek kezében van. Vesszenek a multik!

Eurovízió: Savanyú a szóló

Publikálás dátuma
2019.05.15. 13:20

Fotó: JACK GUEZ / AFP
Pápai Joci kiesett, magyar versenyző nélkül folytatódik az idei Eurovíziós Dalfesztivál.
Pápai Joci a ciprusi, a montenegrói, a finn, a lengyel, a szlovén és a cseh produkciók után hetedikként állt színpadra az idei Eurovíziós Dalfesztivál keddi, első elődöntőjében, Tel Avivban, a Molnár Ferenc Caramellel közösen írt, Az én apám című szerzeménnyel. A 37 éves énekes az első, aki másodszorra képviselte hazánkat az immár 64. alkalommal megrendezett dalversenyen. 2017-ben, Kijevben, egy táncosnő és egy hegedűs kíséretében előadott Origo című dalával, a szakmai zsűritől és a közönségtől kapott, összesen 200 ponttal a nyolcadik helyen végzett. Idei produkciója egyszerűségében volt nagyszerű, ezúttal táncosok, zenészek, háttérénekesek, különleges speciális effektek nélkül, fekete öltözetben, egyedül állt a több tízezer nézőből álló nagyérdemű elé, és mezítlábas előadása kifejezetten üdítően hatott az egy kaptafára íródott „popcsodák” sorában. Őszintén és tisztán énekelte a magyar népzenei motívumokkal megbolondított balladát. S bár utóbbi, azaz az énekhang tisztasága, nem minden vetélytársról volt elmondható, ez látszólag nem zavarta a zsűrit és a közönséget, és Joci, ezúttal, talán épp a show elemek, a romantika, vagy a polgárpukkasztás hiánya miatt, végül nem került be a döntőbe jutó tíz ország közé. A május 16-i, szombati döntőben résztvevőkhöz, a mostani továbbjutók, azaz Görögország, Fehéroroszország, Szerbia, Ciprus, Észtország, Csehország, Ausztrália, Izland, San Marino, és Szlovénia mellett, a csütörtöki, második elődöntő 18 versenyzőjéből kiválasztott tíz, és az elődöntőkön való részvétel nélkül, automatikusan a döntőbe kvalifikáló Öt Nagy ország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország valamint a tavalyi győzelemmel a rendezést elnyerő Izrael is csatlakozik majd. Így összesen 26-an szállnak ringbe a győzelemért.   
Frissítve: 2019.05.15. 13:52

Múltról mesél, jelenhez szól

Publikálás dátuma
2019.05.15. 12:00

Fotó: Tóth Gergő
Humorral beszél történelemről és költészetről Vajna Ádám első, Oda című verseskötetében, melyet Makói Medáliák díjjal tüntettek ki.
Szórakoztat és filozofál a huszonnégy éves Vajna Ádám első, Oda című verseskötetében, melyért idén ő nyerte el az elsőkötetes költőknek járó Makói Medáliák díjat. A kötet szövege sűrű szövésű, a bő hetven oldal csakúgy hemzseg a történelmi, földrajzi és irodalmi utalásoktól. Merthogy az ifjú szerző nem kevesebbre vállalkozik, minthogy verseiben a közel- és régmúltról, ideológiákról, azok mozgatórugóiról valamint a kortárs költészetről fogalmazzon meg állításokat, vagyis inkább kérdéseket. Utóbbit is rendhagyó módon, Vajna ugyanis nem a közismert történelmi alakok és helyzetek kapcsán kérdez, hanem periférikus, alig ismert személyeket vagy történéséket idéz. Egyik versében a tizenhárom évesen gyermekágyban elhunyt Kasztília hercegnőjének gondolatait közvetíti, másikban Sir Walter Lawry Buller új-zélandi ornitológus önmagával és a madártan tudományával kapcsolatos kételyeiről ír. Máskor egy-egy országra, városra fókuszál, Szlovénia, Montenegro vagy Fiume kapcsán tesz fel kérdéseket. Így esik szó a kötetben forradalomról, Istenről, civilizációról vagy ember és vallás viszonyáról. – Mindig érdekelt, hogy egyes, kisebb történések milyen hatással voltak a mára – mondja Vajna. A Fiume vajúdása című versében például a kikötővárosban elered az eső, mire az emberek besereglenek a kávéházi ponyvák alá, és az utolsó sorból kiderül, hogy közülük egy lány „Kádár elvtársat már a szíve alatt hordta”. A forradalmár egy napja költeményben a társadalmi lázadás stációit járja végig, de mire hőse elindulhatna, hogy szónokoljon, addigra leverik a forradalmat, így az „elrakja versét a többi közé, / és hazamegy megvacsorázni”. – Aki alkot, az szeretné saját magát megérteni és a helyét a világban – véli a szerző, aki írás közben arra törekedett, hogy ne aktuális közéleti témákról írjon, hanem általános folyamatokat ragadjon meg. Épp ezért tágította ki a kötet horizontját egészen a középkorig, felidézve a lándzsát törő lovagokat, barokk tudósokat vagy a reneszánsz festőt, Albrect Dürert. A kötet nemcsak az idézett figurák és adatok miatt nevezhető sokszínűnek, de olykor versről versre vagy versszakról versszakra változó stílusában is. Vajna könnyedén keveri a régies szavakat a mai zsargonnal, emel be népköltészeti megoldásokat, hexametereket vagy éppen dallamos, akár énekelhető sorokat is, melyeket egy-egy hangjeggyel jelez. – Szeretek a formával játszani – mondja, amit jól jelez a kötet egyetlen két soros verse, melyhez a költő egy oldalnyi lábjegyzetet fűzött. Vajna Ádám sokrétű érdeklődése részben az eddigi életútjával is magyarázható. – Azt szoktam mondani, hogy lélekben erdélyi vagyok, aki Budapesten született, de a Balatonnál nőtt fel – mondja. Nagymamája és unokatestvérei ugyanis Erdélyben élnek, de ő maga Balatonkeresztúron töltötte gyerek- és ifjúkorát, majd járt Hévízen gimnáziumba. Vajna a balatoni délvidéket földrajzi és történelmi szempontból is fontosnak tartja, hiszen közel van a szlovén és a horvát határ, miközben volt szerencséje a zalai kultúrát is megismerni. Érdeklődése nem állt meg a magyar és a közép-kelet-európai régiónál, az egyetemen skandinavisztika szakra jelentkezett, melyen a norvég nyelvbe ásta bele magát. Olyannyira, hogy már eredetiben olvassa Knausgård-t, és a norvég kultíró szerkesztőjét is meglátogatta Oslóban, mivel róla írta alapszakos szakdolgozatát. Úgy tervezi, hogy a jövőben majd doktori képzés keretében fogja összehasonlítani a skandináv és magyar közéleti lírát. Aztán ki tudja, lehet ebből is születnek majd újabb versek. Infó:  Vajna Ádám: Oda Scolar Kiadó, 2018

A föld megmagyarázása

 Képzeld el, hogy egy másik bolygóról érkeztél. Földi útikalauzt tartasz a kezedben. Az első sor így szól: A Föld gömbölyű. Egyesek szerint egy labdára hasonlít. Mi az a labda, kérdezed.

Egy kontinens benépesítése

Egy bolíviai tavat négyezer méter magasra emel a hit. Partján találkozik a tájértékelés célkitűzése és feladata. Szerelembe esnek. S a hegyek mögött feltűnik a kőkorszak.