Ugyanaz a nóta

Kedden átadták a 20 milliárd forintból megépült Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot (OMRRK), egyúttal a kormány a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta Renoir még márciusban 3,5 milliárd forintért megvásárolt festményét, Gabrielle nevelőnő aktját.

Orbán Viktor egyenesen Washingtonból érkezett az eseményre: az európai uniós választási kampány véghajrájában politikai hiba lett volna kihagynia egy alkalmat, ahol a kormány fontosabb kommunikációs patronjait el lehet durrantani. A 200 milliárd forintos Liget-projekt részeként valósult meg az OMRRK: a miniszterelnök ismeretei szerint ilyen léptékű kulturális fejlesztésre csak a legerősebb európai nemzetek képesek. (A sokat szidott németek 277 milliárd forintot költöttek csak a hamburgi koncertpalota, az Elbphilharmonie megépítésére.) De jaj, Európa vezetői a kulturális önfeladás hívei, ügyködésük révén a világ élvonalához tartozó magyar kultúra is eltűnhet a Föld színéről, ismételte meg a zombiapokalipszis emlékezetes fejezetét Orbán. Hogy e gondolatmenetben van némi logikai ellentmondás, ezúttal sem zavarta.

Orbán nagy vonalakban megidézte Lánczi András, a Századvég politikai elemzője (Habony Árpád londoni tanácsadó cége, a Danube Business Consulting vezetője) 2016 őszén, Bayer Zsolt Mélymagyar című műsorában előadott eszmefuttatását. Annak lényege az volt, hogy a nyugati értelmiség „kommunista” – és ez Európa minden bajának oka. Hazánkra ráadásul háborús veszély leselkedik – pedzegette akkor Lánczi. Orbán most Trumptól „hozta a hírt”, hogy a világ nagy változások előtt áll, melynek szelét hazánk is megérzi, miközben az európai értelmiségiek, a baloldaliak a halott fehér kultúra porosodó tárgyait látják nemzeti kincseikben. Ám ha úgy érezzük, hogy kultúránkat veszély fenyegeti, kigyullad egy vörös fény a fejünkben.

Nem fény ez: vörös köd.