A kórusvezető fiatal ember, egy évvel azelőtt született, hogy a rendszerváltás idején 1990-ben, mint annyi minden más, az a szervezeti forma is megszűnt, amelyben az énekkar addig létezett. (Az alapító egyébként 1941-ben Bárdos Lajos volt.) „A Budapesti Kórus ugyanúgy a Filharmónia fenntartásában működött, mint a Nemzeti – akkori nevén még Állami – énekkar. A különbség annyi volt, hogy a tagok bár professzionális vagy legalábbis komolyan képzett zenészek voltak, például zenetanárok, gyakorlatilag másodállásban énekeltek. Hetente háromszor próbáltak esténként" – tudjuk meg Uzsaly Bencétől.
Kilencvenben azonban megszűnt az állami támogatás, azóta a kórus még nehezebb helyzetben is van, mint sok más amatőr társulat, hiszen semmiféle fenntartó szervezet nincs mögöttük, egyesületi formában működnek, tehát az énekesek még tagdíjat is fizetnek, emellett pályázatokból, a koncertekért kapott tiszteletdíjakból élnek. A menedzselést is saját maguknak kell intézniük, maguk szervezik a hangversenyeket, de természetesen az is előfordul, hogy felkérik őket közreműködésre.
Mit sikerült megtartani az egykori színvonalból? – érdeklődünk. „A klasszikus repertoárja a kórusnak az oratórium irodalom darabjai, vagy is a zenekarkíséretes művek voltak, a Filharmóniának ehhez voltak zenekarai is. Akkor 120 ember is rendelkezésre állt, ma 35-40 tagunk van, már csak emiatt is teljesen más a repertoár. Igyekszünk megtalálni azokat a kisebb, önkormányzati, félig professzionális zenekarokat, ahol szükség lehet ránk, és ők, bár nekünk kicsit hosszabb a felkészülési időnk és kisebb létszámunk, mint a nagyoknak, elfogadható költségek mellett tudnak velünk dolgozni. A törzsgárda még látta a fénykort, tehát van sok nagy tudású tagunk, de a fiatalabbak között már nagyobb a fluktuáció" – mondja el a karnagy.
Amivel azonban a Budapesti Kórus még mindig több, mint a többi hasonló társaság, az az, hogy odafigyelnek, a kottaolvasási készség alapvető felvételi kritérium, így gyorsabban, profibban tudnak felkészülni, mint egy átlagos, teljesen amatőr énekkar.
Megtalálták azt a kört, ahol helyük van, a zongora- vagy orgonakíséretes kisebb műveket, amelyeket komoly zeneszerzők, Schubert, Franck, Gounod és mások jegyeznek. Emellett, mivel leginkább kortárs magyar művek előadására lehetett pályázni, ma már szerves része repertoárjuknak ez a szegmens is, jónéhány ősbemutatót énekeltek az elmúlt években. Például Orbán György néhány motettáját tavaly ők adták elő először koncerten, és ők mutatták be 2017-ben Vedres Csaba Miseréréjét is Budapesten.
Most újabb Vedres Csaba-alkotás bemutatójára készülnek, május 26-án a szentendrei Péter-Pál templomban az ő Szent Bernadett miséjét adják elő. „Csaba eddigi szimfonikus vagy kórusműveivel találkozva azt láttam, hogy a rock műfaji elemei mindegyikben megjelentek. De voltak stíluselemek a középkorból, reneszánszból és a romantikából is. Ezek szervesen vegyültek, és ami nagy szó, ez még a kritikusok szerint is így van. A mise – témája miatt is - talán kevésbé expresszív, a lourdesi szent halálos ágyán azt mondta, ha valaki valamilyen módon megjelenítené életét, azt a lehető legegyszerűbb módon tegye" – fejezte be a beszélgetést Uzsaly Bence.
