Mi, európaiak néhány héten belül a szavazóurnákhoz járulunk, hogy részt vegyünk a világ legnagyobb, nemzeteken átívelő demokratikus eseményén. 28 ország 427 millió polgára fogja leadni szavazatát az őket képviselő európai parlamenti képviselőkre. Szavazatukkal azt is meghatározzák, hogy milyen irányba haladjon az európai politika az elkövetkező öt évben.
Kétségtelen, hogy sokáig meglehetős érdektelenség övezte az európai parlamenti választásokat. A távolmaradók gyakran azzal érveltek, hogy az ő egyetlen szavazatuk úgysem nyomna sokat a latban. De képzeljük csak el, hova vezetne, ha mindenki így gondolkodna? Szavazáskor inkább arra kellene gondolnunk, hogy mi történne, ha mindenki pontosan úgy választana, mint mi – és felelősséget kell vállalnunk azért, hogy ez milyen következményekkel járna földrészünk jövőjére nézve.
Mert fontos a szavazatunk. Fontos a bolygónk szempontjából, hogy olyanokra szavazunk-e, akik az éghajlatváltozás elleni küzdelem élére állnak. Fontos az európai munkahelyek szempontjából, hogy olyanokat választunk-e, akik megvédelmezik a munkavállalók jogait a digitális korban. Fontos a biztonság szempontjából, hogy olyan személyeket tüntetünk-e ki a bizalmunkkal, akik síkra szállnak Európáért egy olyan világban, ahol a régi és új hatalmak másokra fittyet hányva vagy önkényesen járnak el. Európa szolgál minket – nem pedig megfordítva. Szavazatunkkal gondoskodhatunk arról, hogy ez így is maradjon.
Minden országban vannak olyan jelöltek, akik azt hangoztatják, hogy Európa soha nem nyújthat választ, mert megcsonkítja nemzeti identitásunkat. Meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Rengeteg olyan terület van, ahol az európai népek egyszerűen többre képesek együtt, mint külön-külön – ilyen például a technológiai óriásokkal szembeni fellépés, külső határaink védelme, kereskedelmi megállapodások megkötése vagy a világ óceánjainak a műanyaghulladékoktól történő megtisztítása.
Tehát
A remény ígéretével, nem félelemkeltéssel. Az egység hangoztatásával, nem az ellentétek kiélezésével. A jobb jövőre vonatkozó világos tervvel, nem pedig egy soha nem létezett múlt iránti nosztalgiával.
Amikor az Európai Bizottság elnökévé választottak, világos volt a megbízatásom: azokra a dolgokra kell összpontosítanunk, amelyek a legfontosabbak az európaiak számára. És pontosan ezt tettük. Jelenleg 240 millió európainak van munkahelye – ez minden korábbi értéket meghaladó adat. A munkanélküliségi ráta ebben az évszázadban most a legalacsonyabb. A bérek 5,7 százalékkal nőnek. Mára külön Európai Határ- és Parti Őrség segíti határaink védelmét, még ha van is tennivalónk e téren ahhoz, hogy a terveknek megfelelően az uniós határőrök létszáma elérje a 10 000 főt. Ma barangolási díj nélkül használhatjuk mobiltelefonunkat, bárhol tartózkodunk is az Unióban, és előfizetéseink segítségével más uniós országokban is hozzáférhetünk a streaming-szolgáltatásokhoz. A világ legnagyobb kereskedelmi megállapodásainak köszönhetően vállalkozásaink jelenleg vámmentesen kereskedhetnek Japánnal és Kanadával.
Európa azonban nem csupán a számokról és a statisztikákról szól – a közös értékekről is.
Európa arról a 120 000 fiatalról is szól, akik az Európai Szolidaritási Testület keretében önkéntesként segítik a földrengés sújtotta olaszországi térségek újjáépítését. Európa azokról a lengyel tűzoltókról is szól, akiket hősként üdvözöltek Svédország utcáin, miután kivették a részüket az erdőtüzek megfékezéséből. Európa arról a 30 000 fiatalról is szól, akik a DiscoverEU programnak köszönhetően beutazzák a kontinenst, valamint arról a 10 millió Erasmus-diákról, akik új kultúrákat, történelmeket és nyelveket ismernek meg.
Az elmúlt évek sok próbatétellel jártak, és minden alkalommal erősebben és egységesebben kerültünk ki ezekből. Erőfeszítéseinknek köszönhetően Görögország a kedvezőtlen körülmények és minden ellenkező előrejelzés ellenére az euróövezetben maradt. Bár voltak, akik szerint kezelhetetlenné vált a migrációs válság, 90 százalékkal csökkentettük a partjainkra érkező irreguláris migránsok számát. És egységesen léptünk fel, amikor egyik tagállamunk, az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy kilép az Unióból.
Mindig lehetne többet és jobban tenni. Ezek a nehézségek ugyanakkor ismét tettekre sarkallták az Uniót. Tudatosították, hogy Uniónkat nem szabad magától értetődőnek tekinteni – nap mint nap meg kell küzdeni érte. A közvélemény támogatása 27 éve nem volt ilyen jelentős. Magyarországon 60 százalék tartja jó dolognak az uniós tagságot, és 64 százalék szavazna az Unióban maradás mellett, ha másnap népszavazást tartanának.
Európa építése azonban sohasem torpanhat meg. Ne feledjük, mindössze 30 év telt el a vasfüggöny lebontása és a berlini fal leomlása óta. Az európaiak mindig megküzdöttek a jogaikért, szabadságaikért, értékeikért és szuverenitásukért, és ez napjainkban sem lehet másként.
A május 26-i európai választás lehetőséget nyújt arra, hogy véleményt nyilvánítsunk, és kiálljunk a meggyőződésünk mellett. A szavazófülke magányában is szem előtt kell tartanunk, hogy döntésünk hatással van közös jövőnk alakulására. Azon a napon mi együtt alkotjuk Európát. Sorsunk a saját kezünkben van.