Tao után: csak ígéretek vannak, hivatalos lista nincs

Publikálás dátuma
2019.05.18. 10:30
Jelenet Pintér Béláék Ascher Tamás Háromszéken című előadásából
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A megszüntetett kulturális tao kompenzációjára vonatkozó döntések kapcsán nagy vesztesekről és nyertesekről hallani a színházi életben. Hivatalos lista továbbra sincs.
Aggasztó az egész szakma helyzete, elsősorban az információhiány miatt, fogalmazott a Magyar Színházi Társaság elnöke, Keszég László. „Az ezen a héten lezajlott közgyűlésen a tagszínházak jelezték, nem ismerik a tao kompenzációra vonatkozó döntéseket. Ígéretek vannak csupán, ez a tervezhetőséget teljesen ellehetetleníti. Különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek így a nyári színházak – tette hozzá Keszég László. Úgy tudjuk, a Magyar Színházi Társaság mellett a Független Előadó-művészeti Szövetség is szakmai egyeztetést kezdeményezett: a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács (NEÉT) összehívását kérte, melynek az időpontját információink szerint a minisztérium május 23-ra tűzte ki. A Magyar Teátrumi Társaság titkára, Szabó László elmondta: ők is támogatják a szakmai egyeztetést az ügyben. Megjegyezte: úgy tudja, a most kiszivárgott döntések még csak egy első kört jelentenek. Lesznek további körök: a minisztérium kiír további pályázatokat bizonyos közfeladatokra, ilyen például a fiatalok megszólítása, fogyatékosok befogadása, kortárs darabok játszása, ezek forrásait a tao kompenzációra elkülönített keretből fedezik majd.
Bár kiszivárogtak bizonyos számok, a színházaknak elküldött ígéretek, de arról nincs információ, mikor, milyen szempontok alapján és kik döntöttek, döntenek a jövőben a támogatásokról. A nyilvános döntési listák sem érhetők el. A héten a Válasz Online tette közzé, hogy tudomása szerint a Nemzeti Színház, miközben a 2018-as jegyárbevétele alapján 76 millió forint tao-támogatást kaphatott volna, kompenzációként 400 milliót nyert el. Az Opera és az Operett 1,2–1,2 milliárd forintot kap, nagyjából annyi kompenzáció jár nekik, amennyi a kulturális tao eltörlésével tényleg kiesett a forrásaikból. A Müpa 800 millió forintja kicsit több, mint amennyi tao-t szerzett, a MACIVA esetében a 800 millió majdnem duplázást jelent, a Pesti Magyar Színház 800 milliója mintegy négyszeres növekedést. A Nemzeti Színházat a rá vonatkozó értesülést nem kívánta lapunknak kommentálni.
Csütörtök este az egyik magánszínház, az Átrium jelentette meg, hogy a korábbi törvény szerint járó 218 millió forintos tao támogatásból 50 millió forintot ítéltek meg részére, vagyis a 2018-as taoösszeg 77,1 százalékát – 168 millió forintot – a minisztérium elvett az Átriumtól. Az értesítés szerint az 50 millió forintos „kompenzációt” is csak abban az esetben kapja meg a színház, ha lesz rá forrás – ráadásul három részletben. A második két részletet eleve további feltételekhez és beszámolók elfogadásához kötik. Ha a hiányzó százmillió forintot nem tudják egy hónapon belül megszerezni, akkor több előadásuk most nyáron lesz látható utoljára, a nyár végén legsikeresebb produkcióinak utolsó előadásaival búcsúztathatják az Átriumot.
Megkérdeztünk több független és magánszínházat, milyen értesítést kaptak a taokompenzációs pályázatukra. A Pintér Béla és Társulata arról tájékoztatta lapunkat: a 2018-as jegybevételük alapján korábban igényelhető 46 millió helyett 30 millióra kaptak ígéretet, amennyiben a pénzügyi forrás rendelkezésre áll. E többlettámogatásból a társulat erre az évadra felhalmozódó tartozásainak nagyobb részét tudja fedezni.
A szintén magánszínház Rózsavölgyi Szalon az igényelt csaknem 100 millió helyett 50 millióra kapott ígéretet, de számít a további pályázati lehetőségekre.
Szerző
Témák
TAO színház

Rocketman és Pelikán

Publikálás dátuma
2019.05.17. 19:34

Fotó: Pannonia Entertainment
Versenyen kívül vetítették az Elton John életéről készült musicalfilmet Cannes-ban. Itt és most volt először látható Bacsó Péter filmje, A tanú is cenzúrázatlanul.
Drámaian sötét és gondolatiságában mély alkotás lett Elton John életéről készült musical, a Rocketman, melyet versenyen kívüli gálavetítésen mutattak be Cannes-ban. A hollywoodi életrajzoktól megszokott felszínes anekdotázás és hozsannázás helyett húsba markoló emberi tragédiát mutat be Dexter Flecther rendező, aki nem volt rest a rocksztár életének már a gyerekkorban kezdődő kálváriáját részleteiben bemutatni, az apjával való destruktív viszonyát, a zenével való toxikus és mágikus kapcsolatát és nem mellékesen a férfiak iránt érzett szexuális vonzalmát – egyszóval azt, hogyan vált a csodagyerek Reggie Kenneth Dwithból egy másik életet élő szupersztár, Elton Hercules John. Ezek után a Rocketman felnőttkornak azon szakaszával foglalkozik, amikor dalszerző-énekes alkohol-, kokain-, gyógyszer- és szexfüggő volt, a kezdeti zseniális indulást a csaknem végzetes következménnyel járó elmagányosodás követte. A Rocketman minden, ami a Bohém rapszódia nem mert lenni: nem mismásol, nem torzítja a valóságot, hanem kegyetlenül őszinte, mint magának Elton Johnnak a dalai. Dexter Flecther rendező továbbá élt azzal a zseniális húzással, hogy a dramaturgia szolgálatába állította John és szövegírója, Bernie Taupin közös alkotásait, újraértelmezve azokat. Bombasztikus hatású a Rocketman, így fordulhatott elő a szürreális szituáció, amikor a vetítés végén Elton John és az őt alakító Taron Egerton együtt sírt a nézőtéren mindenki szeme láttára. Néhány száz szerencsés ember még abban az élményben is részesült, hogy a híres-neves Carlton szálloda plage-án láthatta ezt a két csodálatos művészt együtt énekelni. Egy ilyen tipikusan cannes-i élmény után pedig simán meg lehetett kérdezni a pénteki sajtóbeszélgetésen Egertont arról, honnan merített ihletet a karakterhez. Ahogy fogalmazott: magától Elton John-tól, akitől bármit meg lehet kérdezni, brutálisan őszintén és alaposan válaszol. Élő anyagból dolgozott, a szó szoros értelmében. 
Filmtörténeti pillanatnak is részesei lehettünk Cannes-ban: Bacsó Péter A tanú című szatírája rendezői változatának világpremierje volt pénteken. A vetítés előtt Joel Chapron a fesztivál egyik válogatója elmondta: Bacsó műve az egyetlen, melyet 1968-as események után szocialista országban finanszíroztak és kritikus volt a sztálinista rendszerrel szemben. Azt már Fazekas Eszter, a Magyar Filmarchívum restaurálásokért felelős munkatársa tette hozzá lapunk kérdésére: Aczél György kísérleti műnek tervezte A tanút – hasonlóan, mint a BBS filmeket – ezért engedélyezte a gyártást, bemutatási kötelezettség nélkül. Így tulajdonképpen nincs is semmilyen irat arról, hogy annak idején betiltották volna a filmet. 1981-ben úgy került ki a film Cannes-ba, hogy a Hungarofilm akkori igazgatója, Dósai István megmutatta Gilles Jacob igazgatónak. Ezután hosszú politikai csaták következtek, mire végül engedélyezték a premiert – kisebb változtatásokkal. A film felújítása már régóta tervbe volt véve, maga Bacsó is tervezte, erről szóló feljegyzései rendelkezésre álltak. Amikor a Mokép állománya átkerült a Filmarchívumhoz, elkezdték feldolgozni a Mafilm fóti telepén lévő filmkivágásokat tartalmazó állományt, Fazekas Eszter itt bukkant rá a kivágott jelenetekre.  A felújítás így két verzióban történt: a sztenderd és a cenzúrázatlan verzió is elérhető immár 4K-s digitális formátumban. Bacsó Péter özvegye, Hudák Ilona elmondta: ő már 1970-ben látta ezt a cenzúrázatlan verziót. Az 1981-es premierről elmondta, hogy nagy siker volt és a férje annyira örült a meghívásnak, hogy eltörte a lábát és egy méregzöld színű Citroën „kacsával” jöttek végül ki. A mostani új bemutatót nagyon élvezte, noha érzelmileg nagyon felkavarta. Fazekas Eszter szerint a legfontosabb jelenet, ami visszakerült a filmbe, börtönben játszódik, amikor Kállai Ferenc és Fábri Zoltán a Rajk-perre utalva beszélnek. A közönség jól fogadta A tanút most 2019-ben is. Ahogy Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója elmondta: csodálatos érzés volt, hogy Bacsó poénjai a mai napig működőképesek és a vetítőben számos náció képviselője élt együtt a filmmel.

A cenzúra villamosa

Pelikán József gátőr megpróbáltatásai a Rákosi-rendszerben: A tanú Bacsó Péter által elképzelt verziójában nem szerepel a forgalmazott változatot záró, több évvel később játszódó villamosjelenet, amelyet a rendező a cenzúra utasítására illesztett a film végére. – Első döbbenetemből ocsúdva, már a kezdettől fölemlegettem, mennyire bosszantott, hogy az általam végigélvezett Bacsó-groteszk végére, nyilvánvalón utóbb odakerült a kulcs az ötletparádéja miatt is frenetikus film bemutatásának kapujához – mondta el lapunknak Benda László külpolitikai újságíró. – Tanúja vagyok annak a kornak, amelyben az amúgy kiváltságosabb külpolitikai újságírók megtanultak a sorok között írni-láttatni, a hallgatók és nézők pedig „olvasták” a gondolatokat. Igaz, (az akkor még létező) közrádió és -tévé adásaira (megint csak utólag) így is érkeztek bíráló-tiltó központi kritikák. Csak visszaélni tudok a kompromisszumra kényszerített Bacsó Péter „vörös farkával”: de ugye ez mostanság már nem ismétlődhet meg?!
Bereczki Csaba filmrendező, producer szerint nehéz kiragadni a villamosjelenetet az egész film kontextusából. – Az biztos, hogy kilóg, ami azzal is magyarázható, hogy eleve „több évvel később” játszódik. Mivel a film végig jó ritmusú, eredeti humorú, amit sajnos igazán mélyen csak mi értünk itt Kelet-Európában, ez az utolsó jelenet a film egészéhez képest gyenge, kicsit erőltetett: ami nem csoda, mert tényleg beerőltették. Egy film utolsó jelenete mindig nagyon fontos, ha úgy tetszik, szinte a legfontosabb, mert a néző retinájára az utolsó kép ég rá, azzal megy ki a moziból. De mivel az egész film nagyon erős, elbírja, elbírta ezt a viszonylag gyenge befejezést.

Frissítve: 2019.05.17. 20:44

Pécs, Goethe, nyitottság, politika

Pécs kulturális életének meghatározó egyéniségeivel tárgyalt csütörtökön a budapesti Goethe Intézet vezetője, Michael Müller-Verweyen.
  A német kultúra magyarországi terjesztésével foglalkozó állami intézmény tavaly elhatározta, hogy sorra járja a vidéki nagyvárosokat, s mindenütt párbeszédet kezd a helyi művészekkel és kulturális szakemberekkel. A Goethe irányítói szerint ugyanis a magyar-német kulturális kapcsolat szinte teljes egészében a két fővárosra koncentrálódik, s ezt a gyakorlatot szeretnék felszámolni. Eddig Nyíregyházán és Dunaújvárosban volt ilyen találkozó, harmadikként pedig Pécs került sorra. A diskurzus előtt sajtótájékoztatót tartott Müller-Verweyen és a beszélgetés házigazdája, Ágoston Zoltán, a pécsi Jelenkor folyóirat főszerkesztője. Az igazgatót arról kérdeztük: nem lett-e barátságtalanabb a Goethe társadalmi környezete Budapesten azóta, hogy hazánk és Németország politikai kapcsolata érezhetően romlott? Müller-Verweyen azt válaszolta, hogy a két ország politikai kapcsolata valóban nehéz, ám a gazdasági együttműködés kiváló, a művészeti pedig nagyon intenzív. Ám szeretnék, ha ez utóbbinak a magyar vidék is nyertese lenne, ezért első lépésben valamennyi meglátogatott városban lesz az intézetnek egy kulturális rendezvénye, emellett keresnek olyan vidéki fiatalokat, akiknek a fordítómunkáját támogatnák. Érdeklődtünk arról is, hogy „kitelepüléseiknek” van-e olyan missziós szándéka, hogy a német közgondolkodás eljusson az információt nagyrészt a közmédiából szerző vidék lakóihoz. Müller-Verweyen úgy fogalmazott, hogy a politikáról a kulturális közegben lehet és kell vitatkozni, s hozzátette, hogy a Goethe küldetése a nyitottság. A pécsi kulturális intézmények vezetői szép számban eljöttek a kerekasztal-beszélgetésre, s jól reagáltak a Goethe direktorának üzenetére. A város kormánypárti vezetői viszont – bár hívták őket – nem jöttek el a diskurzusra. 
Szerző
Témák
Goethe Intézet
Frissítve: 2019.05.17. 16:29