Orbán Európa urának látja magát - interjú Krekó Péterrel

A magyar kormányfő még meggondolhatja magát a Fidesz néppárti tagságával kapcsolatban, de az is lehet, hogy Salvinivel meggyőzték egymást arról: ők lesznek Európa vezetői - véli Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója.

Taktikai okokból tett homofób kijelentéseket Kövér László?

Nem biztos, hogy taktikai jelentősége volt, de az kétségtelen: illeszkedik abba a stratégiába, amit a Fidesz visz. A kormánypárt nem szokott elhatárolódni prominens politikusaitól, főleg nem kampányidőszakban. A Fidesz konzervatív, tradicionalista sodródásában van tehetetlenségi erő. Ebből nem lehet visszavenni, mindig egyre nagyobbat kell mondani. Lázban kell tartani a szavazótábort. Nem lepődtem meg Kövér kijelentésén, még ha nem is lehet elmenni mellette szó nélkül. De több hasonló megszólalásra számítok a jövőben, ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a kampányidőszak. Ráadásul sajnos a magyar társadalomban a házelnök véleménye meglehetősen általános, máshogy megfogalmazva: „semmi bajom a melegekkel, csak csinálják a négy fal között.”

Ez nem konzervatív véleménynek tűnt, hanem szélsőjobboldalinak.

Az európai palettán bőven. Sőt. Geert Wilders, holland szélsőséges politikus például soha nem mondana ilyet. De Le Pen sem. Ettől függetlenül ez egy tradicionális vélemény, amely általában a falusi, vallásos lakosság körében népszerűbb. A magyar társadalomban soha nem voltak erősek a toleráns reflexek, ezt kimutatták a mi kutatásaink is. A Tárki már 2009-ben is azt mérte, hogy a magyar társadalom értékszerkezete, zárt gondolkodásmódja az ortodox országokéhoz áll közelebb, mint a nyugati országokéhoz. A kormány pedig még előítéletesebb irányba tolja a közvéleményt.

Azt mondja, hogy egyre erősebbeket kell mondania a Fidesznek. Mi van akkor, ha ez már kevés lesz?

Nem szeretném az ördögöt a falra festeni. Amíg Magyarország az Európai Unió tagja, addig ki van jelölve egy bizonyos fajta mozgástér. Ebben a kérdésben ráadásul van megosztottság is a Fideszben. Nem számítok ezen a téren törvényi szigorításra. Egyébként a szavak is elegendőek lehetnek. Az nem igaz, hogy a szavak mindig negatív tettekhez vezetnek, de olyan légkör alakulhat ki, amelyben könnyen válik egy csoport társadalmi ellenséggé. Legyenek ezek a menekültek, a civil szervezetek, vagy a melegek. Látjuk, hogy a menekültekkel szembeni kormányzati kommunikáció alapvetően befolyásolta a társadalmi véleményt is. Ha többet beszél így a Fidesz, akkor előítéletessé válhat, aki korábban nem volt az. Aki pedig az volt, de nem merte felvállalni, most már könnyedén megteszi. A társadalmi normákra erősen hat a kormánypárt- különös tekintettel arra, milyen szinten uralja a Fidesz az intézményeket, és milyen népszerű.

„Ha Nyugat és a Kelet közötti választás elé állítják konkrét ügyekben az országot, akkor Orbán tudja, hogy az Európai Néppárt és az uniós tagság milyen fontos számára” - nyilatkozta lapunknak az áprilisi választás után. Azóta finoman szólva is változott a helyzet.

Orbán külpolitikájának szinte minden dimenziója jól magyarázható valamilyen pragmatikus ok alapján. A Néppárttal való harca viszont kilóg ebből a sorból. Nagyobb most az esélye annak, hogy a Fidesz elhagyja a pártcsaládot és csatlakozik valamilyen szélsőjobboldali tömbhöz, még ha nem is vehetjük biztosra. Azt viszont, hogy ez miért lesz jó a kormánypártnak én nem látom. Ha kikerülnek ugyanis a Néppárt politikai védőernyője alól, akkor a költségvetési kérdésekben, korrupciós ügyekben, vagy a jogállamiság kérdésében sokkal komolyabb következményekkel nézhetnek szembe, mint eddig akármikor. El tudom képzelni, hogy Orbán a legutolsó pillanatban meggondolja magát, de az is lehet, hogy Salvinivel meggyőzték egymást arról, hogy ők lesznek Európa urai. A számok azonban nem ezt mutatják. A mainstream, európabarát pártoké lesz a mandátumok körülbelül 60 százaléka, a Fidesz 12-15 EP-képviselője pedig eltörpül majd egy esetleges Salvini-blokkban is a Lega, vagy éppen a francia Nemzeti Front eredményei mellett.

A hazai közvélemény-kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy a Fidesz nagyon nyer a jövő héten.

Nem volt kezdetektől fogva kódolva ez az eredmény. A tavaly év végi tüntetéssorozatok után egyértelmű igény volt arra, hogy legyen valamilyen hatékonyabb ellenzéki stratégia, és az ellenzéki szereplők iránt megnőtt a bizalom. De az ellenzék mintha eljátszotta volna a lehetőséget. Négy olyan párt van ezen az oldalon, amely akár mandátumot is ajándékozhat a Fidesznek. A Momentum inkább bejuthat, míg az LMP inkább kieshet, rajtuk kívül a Mi Hazánk Mozgalom – már ha ellenzékieknek tekinthetőek - és a Kétfarkú Kutyapárt tartozik még ide. Az ellenzék számára a legrosszabb esetben összességében 15 százalékos szavazat vesztéssel is járhat az elaprózódás. A Fidesz azon dolgozik, hogy feltornázza a részvételt, ennek megfelelően pedig kipottyannak a kisebb pártok. A kormánypárt mozgósításához képest az ellenzéki oldalon elég lagymatag a kampány. Az volt a mondás év elején, hogy elindult az összefogás, amelyet az önkormányzati választáson kell kiaknázni. Az ellenzék ezzel viszont elmerült az egyezkedés mocsarában, ami rontja az EP-választási eredményeket. Ez a taktika azért lehet rossz, mert ha egyes pártok nagy zakót kapnak az EP-voksoláson, akkor az eddig nagy nehezen meghozott megállapodások is felbomolhatnak. Ha pedig beigazolódnak a jóslatok, a Fidesz 50-55 százalékos listás eredményt érhet el, a mandátumoknak pedig a kétharmadát is megszerezheti. Ezután az eredmény után próbáljon meg önkormányzati választáson látványos sikert elérni az ellenzék. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy ez bizonyos szempontból a Fidesz érdekeinek megfelelően történt. Nonszensz, hogy a közelebb lévő választást feláldozza az ellenzék a későbbi oltárán. Ha nincs politikai siker, amit fel lehet mutatni, akkor a kurdarcot nem lehet átváltani polgármesteri helyekre.

Érdekli az oroszokat a mostani EP-választás?

Annyira igen, hogy elhintsenek egyértelmű gyanút arra vonatkozóan: komoly szerepük volt a választás eredményében. Összességében nem látok masszív, rendszerszintű beavatkozást. Nem is vagyok benne biztos, hogy ez megérné nekik, ugyanis ez egy decentralizált voksolás, legalább 5-6 nagyobb országba kellene beavatkozniuk az érdemi befolyásoláshoz, ha nem mind a 28 tagállamban. Ráadásul az európai parlament az elmúlt öt évben bár kemény volt Oroszországgal szemben, sok esetben nem volt ennek kézzelfogható eredménye, így nem is biztos hogy megérné. Arra lehet számítani a jövőben is, hogy bizonyos pártokkal különösen erős kapcsolatot ápolnak majd. Voltak sajátos ügyek, például amikor kiderült, hogy az egyik francia képviselőnek a gyakornoka a Kreml szóvivőjének a lánya. De a Kovács Béla ügy is beszédes. Egyébként itt nem is feltétlenül a számok számítanak. Ha az EP megfelelő bizottságaiban kulcspozíciókba lehet emelni a Kreml számára kedves szereplőket, akkor komoly hatással lehetnek Európára. Szerencsére mintha erősödni látszana az EU-s intézmények immunrendszere az orosz befolyással szemben. A komolyabb problémák inkább a tagállamokban jelentkeznek- például Magyarországon vagy Olaszországban.

Mi lesz a Fidesszel és az ellenzékkel május 26-a után?

A Fidesz számára a nyolcadik, nagyarányú győzelem következik egymás után. Ez nyilván jelentős siker, de kissé túlértékelik, hogy az itthoni diadal mennyire fogja az európai befolyásukat növelni, a Fidesz befolyása európai szinten inkább csökken. Az ellenzék számára a túlélés a tét. Az a kérdés, hogy ki tud bekerülni az európai parlamentbe. Ha lesz olyan párt, amely most bent van, de kiesik, az meghatározhatja a jövőjét. Magyarországon ugyanis az a tapasztalat, hogy ha egyszer valaki beköszön a küszöb alá, akkor onnan nagyon nehéz visszakerülni. Akármi is lesz az eredmény, az ellenzéki megállapodásokat kinyitják és elkezdődik egy sokkal elkeseredettebb, utolsó pillanatos küzdelem. Nem számítok arra, mint 2014-ben. Akkor is nagyot nyert a Fidesz, de bizarr módon szinte minden ellenzéki párt boldog volt az EP-választás éjszakáján az elért eredményétől.

Arra a felvetésére, hogy a mostaninál az öt évi helyzet is jobb volt, az ellenzék azt mondja: lejt a pálya a Fidesznek.

De ezt nem lehet mindig érvként, ráadásul egyetlen érvként hozni. Ha Szerbiában, Örményországban, Macedóniában, vagy éppen Romániában, Szlovákiában, Lengyelországban az ellenzék rést tudott vagy tud ütni a pajzson, akkor ez Magyarországon is lehetséges lenne. Az ellenzék tavaly év végi lendülete mintha kifújt volna. Mindezzel együtt van tétje ennek a választásnak. Érdemes elmenni szavazni, hiszen mind belpolitikailag, mind európain szinten lehet következménye az eredményeknek.