Orbán Európa urának látja magát - interjú Krekó Péterrel

Publikálás dátuma
2019.05.18. 08:15

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A magyar kormányfő még meggondolhatja magát a Fidesz néppárti tagságával kapcsolatban, de az is lehet, hogy Salvinivel meggyőzték egymást arról: ők lesznek Európa vezetői - véli Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója.
Taktikai okokból tett homofób kijelentéseket Kövér László?
Nem biztos, hogy taktikai jelentősége volt, de az kétségtelen: illeszkedik abba a stratégiába, amit a Fidesz visz. A kormánypárt nem szokott elhatárolódni prominens politikusaitól, főleg nem kampányidőszakban. A Fidesz konzervatív, tradicionalista sodródásában van tehetetlenségi erő. Ebből nem lehet visszavenni, mindig egyre nagyobbat kell mondani. Lázban kell tartani a szavazótábort. Nem lepődtem meg Kövér kijelentésén, még ha nem is lehet elmenni mellette szó nélkül. De több hasonló megszólalásra számítok a jövőben, ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a kampányidőszak. Ráadásul sajnos a magyar társadalomban a házelnök véleménye meglehetősen általános, máshogy megfogalmazva: „semmi bajom a melegekkel, csak csinálják a négy fal között.” Ez nem konzervatív véleménynek tűnt, hanem szélsőjobboldalinak. Az európai palettán bőven. Sőt. Geert Wilders, holland szélsőséges politikus például soha nem mondana ilyet. De Le Pen sem. Ettől függetlenül ez egy tradicionális vélemény, amely általában a falusi, vallásos lakosság körében népszerűbb. A magyar társadalomban soha nem voltak erősek a toleráns reflexek, ezt kimutatták a mi kutatásaink is. A Tárki már 2009-ben is azt mérte, hogy a magyar társadalom értékszerkezete, zárt gondolkodásmódja az ortodox országokéhoz áll közelebb, mint a nyugati országokéhoz. A kormány pedig még előítéletesebb irányba tolja a közvéleményt.
Azt mondja, hogy egyre erősebbeket kell mondania a Fidesznek. Mi van akkor, ha ez már kevés lesz? Nem szeretném az ördögöt a falra festeni. Amíg Magyarország az Európai Unió tagja, addig ki van jelölve egy bizonyos fajta mozgástér. Ebben a kérdésben ráadásul van megosztottság is a Fideszben. Nem számítok ezen a téren törvényi szigorításra. Egyébként a szavak is elegendőek lehetnek. Az nem igaz, hogy a szavak mindig negatív tettekhez vezetnek, de olyan légkör alakulhat ki, amelyben könnyen válik egy csoport társadalmi ellenséggé. Legyenek ezek a menekültek, a civil szervezetek, vagy a melegek. Látjuk, hogy a menekültekkel szembeni kormányzati kommunikáció alapvetően befolyásolta a társadalmi véleményt is. Ha többet beszél így a Fidesz, akkor előítéletessé válhat, aki korábban nem volt az. Aki pedig az volt, de nem merte felvállalni, most már könnyedén megteszi. A társadalmi normákra erősen hat a kormánypárt- különös tekintettel arra, milyen szinten uralja a Fidesz az intézményeket, és milyen népszerű. „Ha Nyugat és a Kelet közötti választás elé állítják konkrét ügyekben az országot, akkor Orbán tudja, hogy az Európai Néppárt és az uniós tagság milyen fontos számára” - nyilatkozta lapunknak az áprilisi választás után. Azóta finoman szólva is változott a helyzet. Orbán külpolitikájának szinte minden dimenziója jól magyarázható valamilyen pragmatikus ok alapján. A Néppárttal való harca viszont kilóg ebből a sorból. Nagyobb most az esélye annak, hogy a Fidesz elhagyja a pártcsaládot és csatlakozik valamilyen szélsőjobboldali tömbhöz, még ha nem is vehetjük biztosra. Azt viszont, hogy ez miért lesz jó a kormánypártnak én nem látom. Ha kikerülnek ugyanis a Néppárt politikai védőernyője alól, akkor a költségvetési kérdésekben, korrupciós ügyekben, vagy a jogállamiság kérdésében sokkal komolyabb következményekkel nézhetnek szembe, mint eddig akármikor. El tudom képzelni, hogy Orbán a legutolsó pillanatban meggondolja magát, de az is lehet, hogy Salvinivel meggyőzték egymást arról, hogy ők lesznek Európa urai. A számok azonban nem ezt mutatják. A mainstream, európabarát pártoké lesz a mandátumok körülbelül 60 százaléka, a Fidesz 12-15 EP-képviselője pedig eltörpül majd egy esetleges Salvini-blokkban is a Lega, vagy éppen a francia Nemzeti Front eredményei mellett.

A hazai közvélemény-kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy a Fidesz nagyon nyer a jövő héten. Nem volt kezdetektől fogva kódolva ez az eredmény. A tavaly év végi tüntetéssorozatok után egyértelmű igény volt arra, hogy legyen valamilyen hatékonyabb ellenzéki stratégia, és az ellenzéki szereplők iránt megnőtt a bizalom. De az ellenzék mintha eljátszotta volna a lehetőséget. Négy olyan párt van ezen az oldalon, amely akár mandátumot is ajándékozhat a Fidesznek. A Momentum inkább bejuthat, míg az LMP inkább kieshet, rajtuk kívül a Mi Hazánk Mozgalom – már ha ellenzékieknek tekinthetőek - és a Kétfarkú Kutyapárt tartozik még ide. Az ellenzék számára a legrosszabb esetben összességében 15 százalékos szavazat vesztéssel is járhat az elaprózódás. A Fidesz azon dolgozik, hogy feltornázza a részvételt, ennek megfelelően pedig kipottyannak a kisebb pártok. A kormánypárt mozgósításához képest az ellenzéki oldalon elég lagymatag a kampány. Az volt a mondás év elején, hogy elindult az összefogás, amelyet az önkormányzati választáson kell kiaknázni. Az ellenzék ezzel viszont elmerült az egyezkedés mocsarában, ami rontja az EP-választási eredményeket. Ez a taktika azért lehet rossz, mert ha egyes pártok nagy zakót kapnak az EP-voksoláson, akkor az eddig nagy nehezen meghozott megállapodások is felbomolhatnak. Ha pedig beigazolódnak a jóslatok, a Fidesz 50-55 százalékos listás eredményt érhet el, a mandátumoknak pedig a kétharmadát is megszerezheti. Ezután az eredmény után próbáljon meg önkormányzati választáson látványos sikert elérni az ellenzék. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy ez bizonyos szempontból a Fidesz érdekeinek megfelelően történt. Nonszensz, hogy a közelebb lévő választást feláldozza az ellenzék a későbbi oltárán. Ha nincs politikai siker, amit fel lehet mutatni, akkor a kurdarcot nem lehet átváltani polgármesteri helyekre. Érdekli az oroszokat a mostani EP-választás? Annyira igen, hogy elhintsenek egyértelmű gyanút arra vonatkozóan: komoly szerepük volt a választás eredményében. Összességében nem látok masszív, rendszerszintű beavatkozást. Nem is vagyok benne biztos, hogy ez megérné nekik, ugyanis ez egy decentralizált voksolás, legalább 5-6 nagyobb országba kellene beavatkozniuk az érdemi befolyásoláshoz, ha nem mind a 28 tagállamban. Ráadásul az európai parlament az elmúlt öt évben bár kemény volt Oroszországgal szemben, sok esetben nem volt ennek kézzelfogható eredménye, így nem is biztos hogy megérné. Arra lehet számítani a jövőben is, hogy bizonyos pártokkal különösen erős kapcsolatot ápolnak majd. Voltak sajátos ügyek, például amikor kiderült, hogy az egyik francia képviselőnek a gyakornoka a Kreml szóvivőjének a lánya. De a Kovács Béla ügy is beszédes. Egyébként itt nem is feltétlenül a számok számítanak. Ha az EP megfelelő bizottságaiban kulcspozíciókba lehet emelni a Kreml számára kedves szereplőket, akkor komoly hatással lehetnek Európára. Szerencsére mintha erősödni látszana az EU-s intézmények immunrendszere az orosz befolyással szemben. A komolyabb problémák inkább a tagállamokban jelentkeznek- például Magyarországon vagy Olaszországban. Mi lesz a Fidesszel és az ellenzékkel május 26-a után? A Fidesz számára a nyolcadik, nagyarányú győzelem következik egymás után. Ez nyilván jelentős siker, de kissé túlértékelik, hogy az itthoni diadal mennyire fogja az európai befolyásukat növelni, a Fidesz befolyása európai szinten inkább csökken. Az ellenzék számára a túlélés a tét. Az a kérdés, hogy ki tud bekerülni az európai parlamentbe. Ha lesz olyan párt, amely most bent van, de kiesik, az meghatározhatja a jövőjét. Magyarországon ugyanis az a tapasztalat, hogy ha egyszer valaki beköszön a küszöb alá, akkor onnan nagyon nehéz visszakerülni. Akármi is lesz az eredmény, az ellenzéki megállapodásokat kinyitják és elkezdődik egy sokkal elkeseredettebb, utolsó pillanatos küzdelem. Nem számítok arra, mint 2014-ben. Akkor is nagyot nyert a Fidesz, de bizarr módon szinte minden ellenzéki párt boldog volt az EP-választás éjszakáján az elért eredményétől. Arra a felvetésére, hogy a mostaninál az öt évi helyzet is jobb volt, az ellenzék azt mondja: lejt a pálya a Fidesznek. De ezt nem lehet mindig érvként, ráadásul egyetlen érvként hozni. Ha Szerbiában, Örményországban, Macedóniában, vagy éppen Romániában, Szlovákiában, Lengyelországban az ellenzék rést tudott vagy tud ütni a pajzson, akkor ez Magyarországon is lehetséges lenne. Az ellenzék tavaly év végi lendülete mintha kifújt volna. Mindezzel együtt van tétje ennek a választásnak. Érdemes elmenni szavazni, hiszen mind belpolitikailag, mind európain szinten lehet következménye az eredményeknek.

Névjegy

Politológus, szociálpszichológus. Az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszékének adjunktusa. 2011 óta a Political Capital ügyvezető igazgatója, 2016-2017-ben Fulbright-ösztöndíjas vendégoktató volt az Egyesült Államokban, az Indianai Egyetem Közép-Eurázsiai Tanulmányok tanszékén. Doktori értekezését az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiájából írta. Fő kutatási témája az orosz politikai befolyás Nyugaton, és ennek kapcsolata az európai populizmussal és radikalizmussal.

Szerző

Hiába a kormány sikerjelentése, csak minimálbért kap a dolgozók negyede

Publikálás dátuma
2019.05.18. 07:30
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A tavalyi adatok szerint a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának.
Hiába állítja a kormány, hogy Magyarországon nagyot csökkent a szegénység, valójában a gyakran hangoztatott tíz százalékos aránynál több embernek kell nélkülöznie. Ez az adat egyetlen mutatót vizsgálva valóban igaz, de Pitti Zoltán közgazdász arra figyelmeztet közösségi oldalán, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával élők felmérésekor a nemzetközi szakirodalom három tényezőt néz egyszerre, s ha ezt az elfogadott módszert alkalmazzuk, mindjárt megduplázódik az arány: a 2018-as adatok alapján a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának. A Corvinus Egyetem kutatója arra emlékeztet, hogy egyszerre kell nézni a relatív jövedelmi szegénységben élőket, valamint a nagyon alacsony munkaintenzitású családokat és végül a súlyos anyagi nehézségekkel küzdőket, de az örömjelentés csak az utóbbi adatot vette alapul. A csúsztatás már csak azért is érthetetlen, mert az összesített eredmény is 6 százalékkal jobb az előző évinél és alacsonyabb a 22 százalék körüli uniós átlagnál is. Kétségtelen, kevésbé hangzik jól, ha a társadalom ötödéről állítjuk, hogy szegény, mint ha csak a tizedéről jelentjük ki ezt. Relatív jövedelmi szegénységben ma 1 millió 227 ezer ember él Magyarországon, a lakosság 12,8 százaléka. Ők azok, akiknek háztartása az úgynevezett társadalmi juttatások – a családi pótlék, segélyek - beszámításával is kevesebb pénzhez jut havonta a nettó medián jövedelem 60 százalékánál. Éves szinten ez tavaly 1 millió és 6204 forintot jelentett. Közben 2018-ban a nettó minimálbér 1 millió 101 ezer 240 forintot hozott a 12 hónap alatt, míg a szakképzettséghez kötött garantált bérminimum 1 millió 440 ezer 396 forint éves bevételnek felelt meg, vagyis a legkisebb keresetek alig haladták meg a szegénységi küszöböt. A Pénzügyminisztérium tavalyi adatai szerint 2018-ban a versenyszféra cégeinél 879 ezer ember kapott minimálbért, az állami szektorban pedig további negyedmillió, de több mint felük nem teljes munkaidőben volt bejelentve. Ha a tavalyi 4,4 millió foglalkoztatottal számolunk, azt a sokkoló adatot kapjuk, hogy a magyar dolgozók negyedét minimálbéren tartják. A súlyos anyagi nehézségekkel küzdők körének meghatározása még ennél is bonyolultabb, hiszen a szociológusok ilyenkor 9 kérdést tesznek fel attól kezdve, hogy van-e a háztartásnak közüzemi tartozása, tudnak-e rendesen fűteni, esznek-e kétnaponta húst egész odáig, hogy van-e mosógépük, autójuk, telefonjuk vagy színes televíziójuk és persze egy kis tartalékuk, ha beütne valami váratlan kiadás. Aki ezek közöl négy kérdésre nemmel felel, azt már a súlyos anyagi gondokkal küzdők közé sorolja a statisztika. Az Eurostat adatai szerint ma Magyarországon 974 ezer ember tartozik ebbe a körbe, vagyis a népesség 10,1 százaléka. És végül nagyon alacsony munkaintenzitásúnak számít az a háztartás, ahol a 18-59 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával. Ez ma 398 ezer emberről mondható el, a lakosság 5,7 százalékáról. Minden ember csak egyszer szerepel a statisztikában, akkor is, ha több mutatóban is érintett. Ha valakit egyszer vesznek számításba, az szegénynek számít, de ha mindhárom csoportban szerepelhet, akkor már mélyszegénységben élőről beszélünk. Ez egyben azzal jár, hogy egy közfoglalkoztatottról akkor sem lehet kimondani, hogy mélyszegénységben él, ha közben éhezik a család. (Idén februárban már csak 117 831 közmunkás volt Magyarországon.) Pitti Zoltán már idézett internetes értékelése azt is hangsúlyozza, hogy nagy az eltérés az ország egyes régiói között, az észak-magyarországi megyékben élők majdnem 33 százaléka, míg a nyugati határszél lakóinak csak 12 és fél százaléka van kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyének. Az Európai Bizottság egyik tavalyi jelentése kimondja, hogy a veszélyeztetettek több mint fele 75 éves vagy annál idősebb.

Mennek is, maradnak is Orbán Viktor ellenfelei

Publikálás dátuma
2019.05.18. 06:45

Fotó: Szecsődi Balázs / MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
Ismert politikusok sora távozik a képviselő-testületből, viszont számos figyelemreméltó újonc bekerülhet, Michel Barnier fiától Benito Mussolini dédunokájáig.
Az Európai Parlament tagjainak több mint a fele kicserélődik a május 23-26-iki választásokat követően. Magyar szempontból jelentős fejlemény, hogy véget ért Judith Sargentini parlamenti tevékenysége. A holland zöldpárti politikus — aki a magyarországi helyzetről szóló kritikus jelentés előadója volt — tíz év után állt fel a parlamenti székéből. Vele együtt távozik három képviselő, aki árnyék-jelentéstevőként játszott szerepet az úgynevezett 7. cikkelyes állásfoglalás elkészítésében: az osztrák szocialista Josef Weidenholzer, a belga liberális Louis Michel és a francia szélsőbaloldali Marie-Christine Vergiat. Nem indult újabb mandátumért a luxemburgi Frank Engel, aki hosszú éveken át Orbán Viktor politikájának egyik legnyíltabb és legkövetkezetesebb bírálója volt az Európai Néppártban (EPP). A Fidesz felfüggesztésének svéd néppárti szószólói, Gunnar Hökmark és Anna Maria Corazza Bildt sem kerültek fel pártjuk EP-listájára. Kihagyja a következő öt évet Brüsszelben és Strasbourgban a magyar kormányt folyamatosan pellengérre állító svéd liberális Cecilia Wikström. Az illiberális és korrupt politikusokat harciasan ostorozó portugál szocialista Ana Gomes és a sajtószabadság védelmére mindig kész francia liberális Jean-Marie Cavada sem ül majd az európai parlamenti széksorokban.
A Fidesz politikáját elutasítók ismert tábora azonban nem fog kiürülni a májusi választások után. Helyükön maradnak a magyar kormánypártiak legfelkészültebb és legélesebb nyelvű vitapartnerei a liberális frakcióból: a holland Sophia in’t Veld és a belga Guy Verhofstadt. Listavezetőként biztos befutónak számít Orbán Viktor két ismert szocialista ellenfele: a szlovén Tanja Fajon és a spanyol Juan Fernando López Aguilar. Párttársuk, a magyar származású Piri Kati a holland Munkapárt negyedik helyéről próbálja megcélozni az EP-mandátumot. A holland EPP-s Esther de Lange, a Fidesz felfüggesztésének egyik kezdeményezője és a máltai néppárti Roberta Metsola, a Sargentini jelentés árnyék-jelentéstevője is biztosan visszatér a következő törvényhozó testületbe. A német CDU-hoz tartozó Ingeborg Gräßle, aki szakbizottsági elnökként igyekezett a magyar kormány körmére nézni, hogy mire költi az EU-s forrásokat, nem esélytelen az újrázásra. A júliusban összeülő Európai Parlamentnek több olyan új tagja lehet, aki híres felmenőinek köszönheti az ismertségét. A Brexit EU-s főtárgyalójának, a francia Michel Barnier-nak a fia, Nicolas a franciaajkú belga liberális párt színeiben indul, miután odahaza nem kapott esélyt a bejutásra. Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök fia, Louis a francia liberális párt jelöltje, míg az ugyancsak ex-államfő Nicolas Sarkozy mostohafia, Aurélien Enthoven a Frexit, vagyis az EU-ból való francia kilépés mellett kampányol — a mandátumhoz jutás reménye nélkül. Az Egyesült Királyságban a Brexit egyik tory hangadójának, Boris Johnsonnak a húga, Rachel a maradáspártiak mozgalmának tagjaként vág neki a választásoknak. Az olasz pártlistákon két Mussolini-utód is helyet kapott: a Duce EP-be visszatérő unokája, a néppárti Alessandra Mussolini és dédunokája, Caio Giulio Cesare Mussolini, aki a jobboldali Olasz testvérek párt tagja. Nicolas Barnier-hez hasonlóan vannak jelöltek, akik nem a hazájukban, hanem külföldön próbálnak szerencsét. A brit földön született Jan-Vincent Rostowski volt lengyel pénzügyminiszter például a szigetországból remél bekerülni az EP-be. Az ugyancsak pénzügyminiszteri múlttal büszkélkedő görög Janisz Varufakisz az általa alapított Demokráciát Európában nevű mozgalom német listáján szerepel, míg az egykori olasz EU-ügyi miniszter, Sandro Gozi a francia elnök Köztársaság lendületben nevű pártjának jelöltjei között van.
Témák
EP-választás