A hit ereje - A Hidden Life az egyik legeurópaibb film Cannes-ban

Publikálás dátuma
2019.05.21. 10:00

Malick zseniálisan mutatja be, hogyan működik egy totalitárius társadalom, hogyan szolgálunk ki egy diktatúrát csupán azzal, hogy „tesszük, amit elvárnak tőlünk”.
Terrence Malick egy rejtély. Nem feltétlenül a titokzatos személyiségre gondolok, aki visszautasít mindenféle nyilvánosságot – Cannes-ban sem jelent meg sem a vörös szőnyegen, sem a sajtótájékoztatón, pedig az Arany pálmáért versenyez – hanem karrierjének és életművének sajátos mivoltára. Legyen szó a korai klasszikusairól (Sivár vidék, Mennyei napok, Az őrület határán) vagy a hosszú hiátust követő újabb, sokak által meg nem értett műveiről, melyek Az élet fája óta készülnek futószalagon, mindig nagyon amerikai, illetve filozofikus tematikájúak voltak. Most itt a nagy kivétel: a versenyben lévő A Hidden Life (Egy rejtett élet) az egyik legeurópaibb film, amelyet a fesztiválon bemutatnak. A mű igaz eseményeken alapul: Franz Jägerstätter osztrák földműves sorstörténete, aki nem volt hajlandó letenni a hitleri esküt és fegyvert fogni a szerinte hazug és bűnös háborúban, ezért 1943-ban Berlinben kivégezték. Jägerstätter nem készült mártírnak, sem szentnek, de a hite megrendíthetetlen volt. Malick hiperérzékenyen játszik el a gondolattal, hogy hogyan válik olyan ember áldozattá, aki egy aláírással meg tudná menteni magát. Azt is zseniálisan mutatja be, hogyan működik egy totalitárius társadalom, hogyan szolgálunk ki egy diktatúrát csupán azzal, hogy „tesszük, amit elvárnak tőlünk”. A rendező nem volt rest bemutatni azt sem, milyen az, ha egy társadalom radikalizálódik és tagjai elveszítik emberiességüket – igen itt pontosan arra utalok, hogy látjuk az osztrákok Hitler iránti szeretetét. De ne didaktikus alkotást képzeljünk magunk elé, Malick Malick maradt továbbra is. A film olyan, mint egy szimfonikus opera, amelyet lírai képsorokkal és lételméleti monológokkal tesz teljessé a rendező. A kézzelfogható mártírtörténet pedig megsokszorozza a mozgóképköltészet erejét. Elképesztő moziélmény a Hidden Life, amelynek képsoraiban a természet, az élet és a halál költői módon képez drámát, hatása pedig ki- és megkerülhetetlen. Most lehet igazából megérteni, mit is akart az idősödő Malick a digitális technikáktól, nem kérdés, hogy az életmű újabb (legmagasabb?) csúcspontjára ért. Ha kap Terence Malick egy újabb Arany pálmát, ha nem, ez bizony filmtörténet. 

Bauhaus dexion-salgóval

Publikálás dátuma
2019.05.20. 11:30
Náfrádi Márta Ruha két körből című 2017-ben született igazán hordható alkotása
A Bauhaus 100 című kiállítás a fővárosi Vasarely Múzeumban polemikus utókori feleseléssel ünnepel.
Náfrádi Márta itt alighanem verhetetlen. Nemcsak azért, mert igazi textilből készült, igazán megvarrt, és a mellékelt fotó szerint igazán hordható ruhát állított ki, aminek a Bauhaus tárgyteremtő ideáljaihoz mégiscsak a legtöbb köze volna. Hanem azért is, mert a Ruha két körből nem emlékezik ugyan Moholy Nagy overalljára, sem a másik mester, Itten maga tervezte papos öltözékére, de szofisztikált egyszerűsége, tervezettsége, és igenis, tetszetőssége csatlakozik a nagy elődökhöz. Nem tudni, persze pontosan, hogy kiket és milyen eszmei cél szerint gyűjtött össze a Bauhaus 100 című kiállítás a fővárosi Vasarely Múzeumba. Az alkalom, nem nehéz kitalálni, a jubilálás, a centenáriumi emlékezés, az hommage a Bauhaus. Csakhogy felvezető szöveg végképp és katalógus egyelőre nem lévén, nehéz eldönteni, miféle ünneplést jelölt ki a rendező OSAS művészszervezet. Ünnepelni lehet avatott azonosulással, lehet epigon igyekezettel és lehet – igen, lehet – polemikus utókori feleseléssel is. Kivált izgalmas mindezek ismeretében a tiszteletlenül tisztelgő, mert értékelő-értelmező megemlékezés. Náfrádi szuverenitása mellett a Gaál Tamásé, aki ívelt formájú csészevázakat épít a Bauhausszal nem éppen képzettársítható bronzból, ám szerkezetszerűen, vagy a Bögi Diáé, aki éppen balzafa pálcákból és gyapjúfonálból komponál látszólag csak úgy odavetett, ám nagyon is megtervezett vonalkonstrukciókat. Eltérés, értelmezés és azonosulás az is, ha Marafkó Bence aszimmetrikus táblája meghökkentően megbontja az elődök kék-sárga-vörös triászának, kör-négyzet-háromszög szentháromságának békéjét, és lényegében hosszú ideje nem más Bullás József piktúrája sem, amely gondosan megfestett, plasztikus gömbökkel gazdagítja, egyszersmind kiforgatja a geometriát. Értelmezés és újraélés, hogy Bernáth Dániel bizonytalan képszélekkel kezdi ki és megbízhatatlan parallelekkel kommentálja a szigorú, színes négyzetrendszert, amely rendszer száz éve, Josef Albers mester óta csak metszően egyenes és kikezdhetetlenül párhuzamos lehet, de mindez szolid barátkozás ahhoz képest, hogy Gaál Endre habosnak mutatkozó cakkos szélű üvegből, álhatatlanul hullámzó felületekből komponál kilencosztatú geometrikus táblákat. A mélyére tekintve még nagyobb az utókori deviancia Kristóf Gábor mintegy falképénél. Salgó – írja a cédula a bravúrosan nyugodt-változatos, már-már az aranymetszés biztonságát sugárzó kompozíció anyagáról, mert a vörös, sárga, fekete és kék négyszögletes mezőket ez a nem kevésbé kékre és vörösre festett lyukacsos elem kapcsolja össze és választja szét. Az a maga idején dexion prédikátummal ékített sínszerűség, amely mintha egy nehéz kezű, de kitartó ezermester találékonyságából született volna anno, és ajánlkozott a legkülönfélébb vasüzletek, raktárak, rosszabb, de gyakori esetben házikönyvtárak polcigényeinek kielégítésére. Ha meggondoljuk, hogy a lélektelen, de hasznos elemek úgy aránylanak a Bauhaus tárgykultúrájához, mint kortársuk, a panelépítkezés Gropius ragyogó munkáslakótelepéhez Dessau-Törtenben, nem nehéz felfedezni Kristóf Cím nélkül kiállított művének a lényegét. S ha ilyen kaján tartalmakat nehéz volna is tetten érni az évszázados példához békésebben kapcsolódó, azt avatottan, felkészülten követő mai művekben, az eltérés, a viszonyulás, az utókori reakció valamilyen formában csaknem az egész kiállításban felfedezendő. Amelyben a Bauhausnak mégis az olyan sokértékű művek adják meg elfogódottság nélkül a tiszteletet, mint Nagami szépen pácolt mahagónit összefestékezett léccel kombináló szerkezete, Gilly Tamás távol-keleti formákat újrafogalmazó, valamiképp mégis ideillő kerámiadarabjai, vagy Takács Anett vászonból hajtogatott origami remekei, amelyek ugyancsak oly kiválóan képesek megidézni a Bauhaus és a Távol-Kelet oly bonyolultan kimutathatatlan szellemi kapcsolatát. Infó: OSAS - Bauhaus 100. Vasarely Múzeum, Budapest, 2019. május 26-ig www.gyularozsa.com

Szexről, őszintén – Lelki tanácsokat is ad a fiataloknak Chavez Perez könyve

Publikálás dátuma
2019.05.20. 10:50

Fotó: Facebook
A svéd író a szexet, a közbeszédben élő elidegenített kép helyett, az érzelmek természetes, testi kifejezéseként fogalmazza meg.
Inti Chavez Perez, a svéd író, és szexuális oktató szakember, Respekt című, fiúknak szóló, tabu döntögető szexkönyvében jó fej, tapasztalt báty hangján vezeti be olvasóit a szexualitás, valamint a párkapcsolat rejtelmeibe, sőt, a gyakorlati iránymutatás mellett, lelki tanácsokkal, és olyan, már-már banálisan egyszerűnek tűnő, ismerkedős, flörtölős praktikákkal is jócskán ellátja a zöldfülű ifjakat, mint „beszélgess a másikkal, mutass érdeklődést, és hallgasd meg, amit mond”. A szexualitást összeköti a kapcsolatokkal, a szexet, a közbeszédben élő elidegenített kép helyett, az érzelmek természetes, testi kifejezéseként fogalmazza meg. Mindezt, a mű címéül is szolgáló, respekt, azaz az önmagunk és mások iránt tanúsított tisztelet fontosságára alapozva építi fel, a reklámipar, valamint az emberek közötti hatalom különbségre, és annak kihasználására épülő, első számú felvilágosító eszköz, a pornográfia negatív hatásainak ellensúlyozására törekedve. „Az átlag életkor, amikor egy fiú elkezd pornót fogyasztani, 9-11 év között van, ami iszonyatosan korai, ezért, nagyon fontos minden olyan részlet ebben a könyvben, ami arra hívja fel a figyelmüket, hogy ha egészséges kapcsolatban akarnak részt venni, partnerüket is boldoggá téve, akkor ahhoz kommunikáció, és a másiknak az emberszámba vétele szükséges.” – mondta Halász Sári, újságíró, szexuálnormalizációs szakember. Hozzátette: „A szexuális felvilágosításnak nem az a feladata, hogy megtanítsa a gyerekeket szexelni, hanem, hogy ellene menjen azoknak a hatásoknak, amik esetleg nem tükrözik a szülők értékrendszerét. Tehát amennyiben mi úgy gondolunk a szexualitásra, mint valami, amiben az egyenlőségnek, a másik emberrel való partnerségnek helye van, vagy szükség van rá, akkor nagyon intenzíven ellensúlyozni kell azokat az üzeneteket, amiket első sorban a fiúk kapnak például azzal, hogy nem nagyon van olyan termék a városban, amit ne magukat passzívan felajánló nők meztelen testével árulnának. Ez ugyanis olyan elképzelést alakít ki a szexről, ami azon alapszik, hogy a nő egy passzív résztvevő, a férfi használatában lévő tárgy”. A magyarul Kiss Gábor fordításában megjelent útmutató, nyelvezetében, a gyakran tapasztalt szépirodalmi buktatókat elkerülve, „szépelvűsködés” és trágár szavak nélkül, szókimondóan alkot vitális álláspontot a szexualitásról, mely a gyakorlatias tanácsokon túl, leginkább a homoszexuális érdeklődéssel rendelkező gyerekeknek nyújtott támogatásban nyilvánul meg. Ezzel, nem csak a magyar könyvpiacon, hanem a magyar közéletben is kitöltve, azt a heteroszexualitás és a homoszexualitás között generált egyenlőtlenségből kialakult óriási hiányt, amely a homoszexuális fiatalok szégyenérzetének is előidézője. „Azt gondolom, hogy ez egy életmentő dolog lehet nagyon sok esetben, hogyha üzeneteket, támogatást, megerősítést kap egy fiú arra nézve, hogy az ő vágyai, azok nem természetellenesek, vagy nem kell róluk leszoknia. Mindemellett, Perez, a fiúk közötti gyengédséget is támogatja, kimondja azt az egyébként gyakran tabuval felérő tényt, hogy a fiúknak, férfiaknak ugyanúgy lehet igénye közelségre, meghittségre, simogatásra, csókra.” A mai, szexuális kultúrában, melyben a gyerekek, csak azzal, hogy reklámokat fogyasztanak, filmeket néznek, számítógépes játékokat játszanak, már jóval korábban, még az előtt, találkoznak üzenetekkel a szexualitásra nézve, hogy a felnőttek egyáltalán ráeszmélnének, égető szükség van az ilyen jellegű felvilágosító könyvekre. Ráadásul a szexuális felvilágosítás a magyar iskolákban nem kötelező. A jelen tananyag szerint, ha csak valamelyik tanár nem gondoskodik részletesebb magyarázatról, a diákok legfeljebb biológia órán, ha kapnak némi tájékoztatást, ám ez többnyire ki is merül a hormonokról, illetve a nemi szervekről szóló, a körülményekhez képest igen csekély és felszínes információban. Nincsen semmilyen képzés sem pedagógusoknak, sem védőnőknek arról, hogy mit kezdjenek a témával, ezért sokszor inkább a SOTE-ról hívnak egy-egy hozzáértőt, vagy szexuálpszichológushoz fordulnak segítségért. S bár a végső megoldás még láthatóan várat magára, „a kultúrára senki sem immunis, és ez a könyv az első lépés lehet afelé, hogy végre nyíltan beszéljünk emberi kapcsolatainkról egy olyan világban, ami nagyon jelentősen torzított üzeneteket közvetít a testről, és a testiségről egyaránt”.  Infó: Inti Chavez Perez Respekt Corvina 
Témák
szex tabuk könyv