Bauhaus dexion-salgóval

Publikálás dátuma
2019.05.20. 11:30
Náfrádi Márta Ruha két körből című 2017-ben született igazán hordható alkotása
A Bauhaus 100 című kiállítás a fővárosi Vasarely Múzeumban polemikus utókori feleseléssel ünnepel.
Náfrádi Márta itt alighanem verhetetlen. Nemcsak azért, mert igazi textilből készült, igazán megvarrt, és a mellékelt fotó szerint igazán hordható ruhát állított ki, aminek a Bauhaus tárgyteremtő ideáljaihoz mégiscsak a legtöbb köze volna. Hanem azért is, mert a Ruha két körből nem emlékezik ugyan Moholy Nagy overalljára, sem a másik mester, Itten maga tervezte papos öltözékére, de szofisztikált egyszerűsége, tervezettsége, és igenis, tetszetőssége csatlakozik a nagy elődökhöz. Nem tudni, persze pontosan, hogy kiket és milyen eszmei cél szerint gyűjtött össze a Bauhaus 100 című kiállítás a fővárosi Vasarely Múzeumba. Az alkalom, nem nehéz kitalálni, a jubilálás, a centenáriumi emlékezés, az hommage a Bauhaus. Csakhogy felvezető szöveg végképp és katalógus egyelőre nem lévén, nehéz eldönteni, miféle ünneplést jelölt ki a rendező OSAS művészszervezet. Ünnepelni lehet avatott azonosulással, lehet epigon igyekezettel és lehet – igen, lehet – polemikus utókori feleseléssel is. Kivált izgalmas mindezek ismeretében a tiszteletlenül tisztelgő, mert értékelő-értelmező megemlékezés. Náfrádi szuverenitása mellett a Gaál Tamásé, aki ívelt formájú csészevázakat épít a Bauhausszal nem éppen képzettársítható bronzból, ám szerkezetszerűen, vagy a Bögi Diáé, aki éppen balzafa pálcákból és gyapjúfonálból komponál látszólag csak úgy odavetett, ám nagyon is megtervezett vonalkonstrukciókat. Eltérés, értelmezés és azonosulás az is, ha Marafkó Bence aszimmetrikus táblája meghökkentően megbontja az elődök kék-sárga-vörös triászának, kör-négyzet-háromszög szentháromságának békéjét, és lényegében hosszú ideje nem más Bullás József piktúrája sem, amely gondosan megfestett, plasztikus gömbökkel gazdagítja, egyszersmind kiforgatja a geometriát. Értelmezés és újraélés, hogy Bernáth Dániel bizonytalan képszélekkel kezdi ki és megbízhatatlan parallelekkel kommentálja a szigorú, színes négyzetrendszert, amely rendszer száz éve, Josef Albers mester óta csak metszően egyenes és kikezdhetetlenül párhuzamos lehet, de mindez szolid barátkozás ahhoz képest, hogy Gaál Endre habosnak mutatkozó cakkos szélű üvegből, álhatatlanul hullámzó felületekből komponál kilencosztatú geometrikus táblákat. A mélyére tekintve még nagyobb az utókori deviancia Kristóf Gábor mintegy falképénél. Salgó – írja a cédula a bravúrosan nyugodt-változatos, már-már az aranymetszés biztonságát sugárzó kompozíció anyagáról, mert a vörös, sárga, fekete és kék négyszögletes mezőket ez a nem kevésbé kékre és vörösre festett lyukacsos elem kapcsolja össze és választja szét. Az a maga idején dexion prédikátummal ékített sínszerűség, amely mintha egy nehéz kezű, de kitartó ezermester találékonyságából született volna anno, és ajánlkozott a legkülönfélébb vasüzletek, raktárak, rosszabb, de gyakori esetben házikönyvtárak polcigényeinek kielégítésére. Ha meggondoljuk, hogy a lélektelen, de hasznos elemek úgy aránylanak a Bauhaus tárgykultúrájához, mint kortársuk, a panelépítkezés Gropius ragyogó munkáslakótelepéhez Dessau-Törtenben, nem nehéz felfedezni Kristóf Cím nélkül kiállított művének a lényegét. S ha ilyen kaján tartalmakat nehéz volna is tetten érni az évszázados példához békésebben kapcsolódó, azt avatottan, felkészülten követő mai művekben, az eltérés, a viszonyulás, az utókori reakció valamilyen formában csaknem az egész kiállításban felfedezendő. Amelyben a Bauhausnak mégis az olyan sokértékű művek adják meg elfogódottság nélkül a tiszteletet, mint Nagami szépen pácolt mahagónit összefestékezett léccel kombináló szerkezete, Gilly Tamás távol-keleti formákat újrafogalmazó, valamiképp mégis ideillő kerámiadarabjai, vagy Takács Anett vászonból hajtogatott origami remekei, amelyek ugyancsak oly kiválóan képesek megidézni a Bauhaus és a Távol-Kelet oly bonyolultan kimutathatatlan szellemi kapcsolatát. Infó: OSAS - Bauhaus 100. Vasarely Múzeum, Budapest, 2019. május 26-ig www.gyularozsa.com

Szexről, őszintén – Lelki tanácsokat is ad a fiataloknak Chavez Perez könyve

Publikálás dátuma
2019.05.20. 10:50

Fotó: Facebook
A svéd író a szexet, a közbeszédben élő elidegenített kép helyett, az érzelmek természetes, testi kifejezéseként fogalmazza meg.
Inti Chavez Perez, a svéd író, és szexuális oktató szakember, Respekt című, fiúknak szóló, tabu döntögető szexkönyvében jó fej, tapasztalt báty hangján vezeti be olvasóit a szexualitás, valamint a párkapcsolat rejtelmeibe, sőt, a gyakorlati iránymutatás mellett, lelki tanácsokkal, és olyan, már-már banálisan egyszerűnek tűnő, ismerkedős, flörtölős praktikákkal is jócskán ellátja a zöldfülű ifjakat, mint „beszélgess a másikkal, mutass érdeklődést, és hallgasd meg, amit mond”. A szexualitást összeköti a kapcsolatokkal, a szexet, a közbeszédben élő elidegenített kép helyett, az érzelmek természetes, testi kifejezéseként fogalmazza meg. Mindezt, a mű címéül is szolgáló, respekt, azaz az önmagunk és mások iránt tanúsított tisztelet fontosságára alapozva építi fel, a reklámipar, valamint az emberek közötti hatalom különbségre, és annak kihasználására épülő, első számú felvilágosító eszköz, a pornográfia negatív hatásainak ellensúlyozására törekedve. „Az átlag életkor, amikor egy fiú elkezd pornót fogyasztani, 9-11 év között van, ami iszonyatosan korai, ezért, nagyon fontos minden olyan részlet ebben a könyvben, ami arra hívja fel a figyelmüket, hogy ha egészséges kapcsolatban akarnak részt venni, partnerüket is boldoggá téve, akkor ahhoz kommunikáció, és a másiknak az emberszámba vétele szükséges.” – mondta Halász Sári, újságíró, szexuálnormalizációs szakember. Hozzátette: „A szexuális felvilágosításnak nem az a feladata, hogy megtanítsa a gyerekeket szexelni, hanem, hogy ellene menjen azoknak a hatásoknak, amik esetleg nem tükrözik a szülők értékrendszerét. Tehát amennyiben mi úgy gondolunk a szexualitásra, mint valami, amiben az egyenlőségnek, a másik emberrel való partnerségnek helye van, vagy szükség van rá, akkor nagyon intenzíven ellensúlyozni kell azokat az üzeneteket, amiket első sorban a fiúk kapnak például azzal, hogy nem nagyon van olyan termék a városban, amit ne magukat passzívan felajánló nők meztelen testével árulnának. Ez ugyanis olyan elképzelést alakít ki a szexről, ami azon alapszik, hogy a nő egy passzív résztvevő, a férfi használatában lévő tárgy”. A magyarul Kiss Gábor fordításában megjelent útmutató, nyelvezetében, a gyakran tapasztalt szépirodalmi buktatókat elkerülve, „szépelvűsködés” és trágár szavak nélkül, szókimondóan alkot vitális álláspontot a szexualitásról, mely a gyakorlatias tanácsokon túl, leginkább a homoszexuális érdeklődéssel rendelkező gyerekeknek nyújtott támogatásban nyilvánul meg. Ezzel, nem csak a magyar könyvpiacon, hanem a magyar közéletben is kitöltve, azt a heteroszexualitás és a homoszexualitás között generált egyenlőtlenségből kialakult óriási hiányt, amely a homoszexuális fiatalok szégyenérzetének is előidézője. „Azt gondolom, hogy ez egy életmentő dolog lehet nagyon sok esetben, hogyha üzeneteket, támogatást, megerősítést kap egy fiú arra nézve, hogy az ő vágyai, azok nem természetellenesek, vagy nem kell róluk leszoknia. Mindemellett, Perez, a fiúk közötti gyengédséget is támogatja, kimondja azt az egyébként gyakran tabuval felérő tényt, hogy a fiúknak, férfiaknak ugyanúgy lehet igénye közelségre, meghittségre, simogatásra, csókra.” A mai, szexuális kultúrában, melyben a gyerekek, csak azzal, hogy reklámokat fogyasztanak, filmeket néznek, számítógépes játékokat játszanak, már jóval korábban, még az előtt, találkoznak üzenetekkel a szexualitásra nézve, hogy a felnőttek egyáltalán ráeszmélnének, égető szükség van az ilyen jellegű felvilágosító könyvekre. Ráadásul a szexuális felvilágosítás a magyar iskolákban nem kötelező. A jelen tananyag szerint, ha csak valamelyik tanár nem gondoskodik részletesebb magyarázatról, a diákok legfeljebb biológia órán, ha kapnak némi tájékoztatást, ám ez többnyire ki is merül a hormonokról, illetve a nemi szervekről szóló, a körülményekhez képest igen csekély és felszínes információban. Nincsen semmilyen képzés sem pedagógusoknak, sem védőnőknek arról, hogy mit kezdjenek a témával, ezért sokszor inkább a SOTE-ról hívnak egy-egy hozzáértőt, vagy szexuálpszichológushoz fordulnak segítségért. S bár a végső megoldás még láthatóan várat magára, „a kultúrára senki sem immunis, és ez a könyv az első lépés lehet afelé, hogy végre nyíltan beszéljünk emberi kapcsolatainkról egy olyan világban, ami nagyon jelentősen torzított üzeneteket közvetít a testről, és a testiségről egyaránt”.  Infó: Inti Chavez Perez Respekt Corvina 
Témák
szex tabuk könyv

A Cannes-ban versenyző filmek azt üzenik: nagy baj van Európában

Publikálás dátuma
2019.05.20. 09:20
Alain Delon a fotósok gyűrűjében
Fotó: MUSTAFA YALCIN / Anadolu Agency
Széthulló családok, mindennapi egzisztenciális és morális küzdelmek állnak az alkotások fókuszában.
Eric Rohmer rendező mondta: minden fikciós mű dokumentumfilm is egyben. Elnézve az idei cannes-i versenyprogram eddigi legerősebb műveit, mindenképpen megerősíteni tudom az állítást, hiszen szuperrealista filmek igen erősen üzennek nekünk, hogy baj van a világgal. A első ilyen bombasztikus mű az elsőfilmes, effektíve autodidakta mali származású francia rendező, Ladj Ly Nyomorultak című munkája volt, mely csupán annyiban van közös nevezőn Victor Hugo klasszikus regényével, hogy Montfermeil-ben játszódik és ebben a városban tizenkilencedik században, ahol most is főleg számkivetettek élnek. A film alapját valós események szolgáltatják: 2008-ban a rendező lefilmezte, ahogy francia rendőrök bántalmaztak bevándorló gyerekeket mire a rendőrök megkeresték és azt ajánlották neki, hogy jobban teszi, ha hallgat. Később mégis nyilvánosságra került a sztori, Ly pedig kissé modernizálva most filmen is elmesélte. De ennél sokkal fontosabb, hogy a Nyomorultak az első olyan film, mely autentikusan mutatja be a francia elő- és külvárosok összetett társadalmát, az afrikai, cigány és arab kultúrákat a „fehér” Európában, úgy, hogy egy pattanásig feszült drámát látunk. A francia sajtó szerint olyan szintű kultfilmmel van dolgunk, mely Mathieu Kassowitz Gyűlölet című művéhez hasonló jelentőséggel bír majd az évek során. Ebben nyilván az is benne van, hogy a Nyomorultakban a rendőrök gumilövedékkel lőnek fejbe egy fiatal arab gyermeket. A hangsúly pedig a gumilövedéken van: a sárga mellényes tüntetők között már több mint embernek lőtték ki a szemét a francia rendőrök és indult ez ügyben vizsgálat. Egyszóval: a Nyomorultak olyan film, mely elementáris erővel és radikálisan frissen reagál társadalmi problémákra, Cannes meg azért fesztivál, hogy párbeszédet generáljon a szőnyeg alá söpört témákról. Mindazonáltal nem kell feltétlenül fiatalnak lenni ahhoz, hogy egy európai filmes érzékeny és aktuális témát dolgozzon fel, ezt bizonyította a nyolcvankét éves Ken Loach, aki legújabb, Sorry We Missed You című alkotásában nem tesz mást, csupán egy széthulló családot ábrázol. Ez főleg azért következik be, mert Ricky, az önfeláldozó apa belép egy csomagküldő céghez sofőrnek, saját kocsival, egyéni vállalkozóként. Magyarországon is mindenki tudja, mit is jelent önfoglalkoztatottnak lenni, amikor te vagy a saját főnököd, illetve, pontosabban mondva rabszolgatartód. Miközben Ricky eleinte örül a lehetőségnek, de amikor a napi tizennégy óra munka miatt felesége és gyermekeivel szemben egyre nagyobb feszültséget érez. Egyértelmű a következmények sora, miközben Ricky annyit sem keres, hogy jobb életet éljenek, tulajdonképpen ideje sem lesz a családjára. Loach nagyon érzi, hogyan kell hatásosan és érzelmekkel elmesélni mi lesz a munkából élő emberekkel, ha a kapitalizmus a profitot helyezi az emberi értékek fölé. Korábbi, Arany Pálmával elismert filmje, az Én, Daniel Blake is már erős darab volt, az új filmje még erősebb is, így az a kérdés, milyen díjat fog behúzni a veterán filmes. Nem mellékesen Loach a Daniel Blake forgatása alatt talált rá a „témára”, amikor az ételbankokban forgattak: olyan emberekkel találkozott és beszélt, akik ugyan dolgoztak, de ennek ellenére nem tudják eltartani a családjukat. Szavai szerint a brit kormány megszámlálhatatlan hibái közül a legsúlyosabb, amikor a szavazóikat eladták a tőkéseknek.

„Szét kell választani a dolgokat”

Átvette az életműdíját Alain Delon vasárnap este a Cannes-i filmfesztiválon. Az elismerés körül volt némi nyugtalanság, mert a Woman in Hollywood nevű amerikai szervezet aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy Delon-féle homofób, rasszista és szexista embernek nincs helye. Tegnapig több mint huszonöt ezeren írták alá a petíciót. „Nem a Nobel békedíjjal jutalmazzuk Delont, hanem tiszteletbeli Arany Pálmával életművéért. A fesztivál elítél bizonyos megszólalásokat, de nem a véleménynyilvánítás szabadságát. Szét kell választani a dolgokat” – mondta Thierry Frémaux Cannes-ban a 72. fesztivál ünnepélyes megnyitása előtt egy nappal tartott rendkívüli sajtótájékoztatón. „Kamerával szemben állni olyan, mint amikor egy nőnek nézel a szemébe” – mondta Delon Cannes-ban vasárnap délelőtt tartott mesterkurzusán.