Ugrott a világörökségi státusz: beruházók prédája lehet a Hajógyári-sziget

Fotó: H. SZABÓ SÁNDOR
Kérdéseinkkel a legsűrűbb hallgatásba ütköztünk: az ügyben illetékes Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda sem adott válaszokat. A III. kerületi önkormányzat csak annyit közölt, hogy előttük „nem ismeretesek a kormány döntésének a részletei és okai.” Az UNESCO hazai tanácsadó szervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke Nagy Gergely annyit közölt: előzetesen nem tudtak a palotaromokkal kapcsolatos döntésről. Igaz – tette hozzá – erről hivatalosan nem is kellett volna tudniuk, mert ez a döntés egyedül a kormány hatáskörébe tartozik. Mint ismert, a Hajógyári-sziget déli részén épült fel a II-III. század körül az akkori felső-Pannónia provincia helytartói palotája. A Hadrianus-palotaként elhíresült óriási épület romjait az ötvenes években tárták fel, majd visszatemették. Jelenleg egy golfpálya alatt, 1,5-2 méter mélyen vannak a palota romjai. Korábban már köröztek ingatlancápák a sziget körül, a Gyurcsány-érában például „Álomsziget” néven izraeli befektetők vették meg a területet és kaszinókomplexumot hoztak volna ott létre. 2014-ben az állam 4 milliárd forintért visszaszerezte a területet, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-hez került. A kormány eredetileg úgy tervezte, hogy rekonstruálják a Hadrianus-palotát, a volt hajógyári épületeket pedig kulturális, közösségi hasznosításba vonják. Az akkori tervek szerint 2018-ra kellett volna végezni a Hadrianus-palota rekonstrukciójával. 2016-ban kormánydöntés született arról: a Hajógyári-szigetet is javasolják a Duna mentén, 1500 kilométer hosszú, 98 helyszínt magába foglaló Római birodalom határai nevű projekten belül UNESCO védettségre. A pályázatnak külön miniszteri biztosa is lett Visy Zsolt régészprofesszor személyében. (Az ügyben a régészprofesszort is megkerestük, hétfő estig nem reagált levelünkre.) Noha a kormány 2018-ban még eltökéltnek tűnt, az örökségvédelmi beruházások csak nem kezdődtek el, és az MNV tavaly nyilvános bérleti pályázatot hirdetett a Hajógyári-szigeten lévő helységek bérletére, köztük a Hadrianus-palotát rejtő 3 hektáros parcellára. A műemléki védettségű parcellára végül nem jelentkezett senki. Több más szigeti ingatlan bérletét egyedüli pályázóként a területen régóta üzemelő Marina Operátor Szolgáltató Kft. szerezte meg.
Hűbérúri privilégiumok
Nagy értékű budapesti belvárosi székházakat vásárolt fel tavaly a kormány, a világörökségi védettségre hivatkozva, s az elővásárlási jogával élve. Csak a fővárosban nyolcvanezer ingatlanra jegyeztették be ezt a korlátozást, s sokan ma is attól tartanak, hogy ezek közül bármelyikre ráteheti a kezét a hatalom, ha a NER valamely lovagjának megtetszik az ingatlan. Az állam már több esetben gyakorolta is ezt a jogát: így vásárolták meg a Malév-székházat, amelynek vételára 8,2 millió euró, azaz több mint 2,5 milliárd forint volt, majd később az Andrássy út 70. alatti irodaház, a korábbi Lukács cukrászda épülete esetében éltek az általuk életre hívott privilégiummal. Tokaj-hegyalján is nagy riadalmat keltett, hogy a világörökségi helyszíneken lévő pincékre bejegyezették ezt az elidegenítési korlátozást, sokan úgy értelmezték a határozatot, hogy „megkezdődött a rekvirálás”. A kormány mindeközben hivatalosan azt kommunikálja, hogy az intézkedés a világörökségi területek összképének megőrzésére szolgál, s egyik célja a külföldiek ingatlanszerzésének megakadályozása. Az elővásárlási jog szerint, ha az ingatlanért az állam megadja azt az összeget, amit egy harmadik személy felkínál, akkor az ingatlant az államnak kell eladni. - Doros Judit