Az unió a lopakodó tekintélyelvűséggel szembesül, és vezetői nem egységesen ítélik meg, hogy mi volna a legjobb válasz. Az EU-nak igazából nincsenek hathatós eszközei, hogy visszatérítse a közös irányvonalhoz Lengyelországot és a többi nacionalista közép- és kelet-európai kormányt, írja a Financial Times.
Az Európai Bizottság alelnökeként Frans Timmermans többször is tengelyt akasztott a lengyel, magyar és román vezetéssel, miután a válságok elültével a demokratikus normák betartása lett talán a legfontosabb gond az unió számára. Korábbi törésvonalak jelentek újra meg. A régi tagok kifogásolják az alapvető jogok lebontását, a közelmúltban belépett államok kettős mércét emlegetnek. Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet vezetője szerint az teljesen új, hogy a jogsértő államok nem is igyekeznek leplezni, amit csinálnak. Sőt, keresik az ütközést Brüsszellel.
Manfred Weber, a Néppárt csúcsjelöltje azt mondja, az apránként előretörő autokrácia veszedelmesebb, mint a Brexit, éspedig az alapvető értékek miatt. Timmermans egyenesen létveszélynek minősíti a jelenséget, hiszen a történelem megmutatta, hogy a demokráciából kinőhet a tekintélyelvűség. Időnként úgy tűnik, hogy a konzervatív bizottsági elnökjelölt sarokba szorul Orbánnal szemben, amióta utóbbi az illiberális demokráciát írta zászlajára. A politikus maga mesélte el, hogy kampánykörútján szinte kizárólag a jogállamról kérdezik. Azt bizonygatja, hogy a Néppárt meg akarja védeni Európát a nacionalistáktól és a populistáktól. Ám attól tart, hogy a kérdésben zajló vita miatt megszűnik az alapvető közös nevező a keresztény- és szociáldemokraták között, éppen a mostani, nehéz helyzetben.
Orbán Viktor tekintélyelvű törekvései nem voltak egyértelműek kezdetben, hiszen ő és lengyel kormánypárt vezetője, Jaroslaw Kaczynski is egészen másként indult. A változás 2010 után következett be nála, ám sokak szerint az EP-nek sokkal korábban kellett volna megindítania ellene a jogállami eljárást, nem tavaly szeptemberben. Nem valószínű ugyanis, hogy az hatásos lesz. Kelemen Dániel, a Rutgers Egyetem politológia professzora úgy látja, hogy az EPP már igen korán fauszti megállapodást kötött a magyar vezetővel. Utóbbit könnyűszerrel vissza lehetett volna verni, ha a pártcsalád határozottan lép fel, amint a politikus újra hatalomra került. Weber azonban visszautasítja a tétlenség vádját. Azt mondja, itt inkább intézményi hibáról van szó, nem az elszántsággal volt baj. Szerinte a Bizottságnak és Timmermansnak sokkal előbb kellett volna cselekednie.
De ettől még évek mentek el úgy, hogy a Néppárt – hatalmi megfontolásokból – Orbán mellett állt. Lásd a Tavares-jelentést. Angela Merkel is ritkán mondott bármi rosszat magyar kollégájáról. Az ellenfelek szerint az EPP csak akkor sokallt be, amikor a Fidesz már Junckert kezdte ki a plakátokkal. Ám csak a felfüggesztésig jutottak el a szankciók. A magyar fél még azt is kiharcolta, hogy ne büntetésnek, hanem közös elhatározás eredményének állíthassa be a döntést. Weber elismeri, hogy próbálták az arcukat menteni, nehogy szétessen a pártcsalád.
Idekapcsolódik, amit Timmermans Varsóban mondott a magyar civil szervezetek nehézségeiről, ideértve hogy Budapesten csak úgy találkozhatott a szakszervezetek képviselőivel, hogy senkinek sem árulhatta el a helyszínt és a teremnek nem lehettek ablakai. De két meghívott még így sem ment el a beszélgetésre, mert a kormány telefonon figyelmeztette őket. Arra is kitért, hogy a Néppárt még nem szakított Orbánnal, mert szüksége van annak szavazataira. Szerinte a szociáldemokraták sokkal keményebbek voltak a román jogsértések láttán. Úgy véli, hogy az EU-nak szembe kell szállnia a halálos fenyegetéssel, mert az engedékenység folytán a demokrácia könnyen és gyorsan visszaszorulhat. Úgy gondolja, hogy az uniónak van hozzá elég eszköze, időként inkább csak a politikai akarat hiányzott néhány tagállam részéről – kéz kezet mos-alapon.
A politikus borúlátó az ügyben, a konzervatívok tényleg hajlandóak-e szakítani Orbánnal. Hiszen a legutóbbi időkig minden rendezvényre meghívták, hősként kezelték. Úgy fogalmaz, hogy ha alvajáróként sétálunk a rosszabb Európába, akkor az a mi hibánk. Ám ha időben felébredünk és kezünkbe vesszük a dolgokat, akkor sikerül megteremteni a jobb EU-t.
