Financial Times: Alvajáróként sétálnak az EU mérsékelt jobboldali politikusai

Publikálás dátuma
2019.05.23. 07:03

Az unió a lopakodó tekintélyelvűséggel szembesül, és vezetői nem egységesen ítélik meg, hogy mi volna a legjobb válasz. Az EU-nak igazából nincsenek hathatós eszközei, hogy visszatérítse a közös irányvonalhoz Lengyelországot és a többi nacionalista közép- és kelet-európai kormányt, írja a Financial Times.
Az Európai Bizottság alelnökeként Frans Timmermans többször is tengelyt akasztott a lengyel, magyar és román vezetéssel, miután a válságok elültével a demokratikus normák betartása lett talán a legfontosabb gond az unió számára. Korábbi törésvonalak jelentek újra meg. A régi tagok kifogásolják az alapvető jogok lebontását, a közelmúltban belépett államok kettős mércét emlegetnek. Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet vezetője szerint az teljesen új, hogy a jogsértő államok nem is igyekeznek leplezni, amit csinálnak. Sőt, keresik az ütközést Brüsszellel.  Manfred Weber, a Néppárt csúcsjelöltje azt mondja, az apránként előretörő autokrácia veszedelmesebb, mint a Brexit, éspedig az alapvető értékek miatt. Timmermans egyenesen létveszélynek minősíti a jelenséget, hiszen a történelem megmutatta, hogy a demokráciából kinőhet a tekintélyelvűség. Időnként úgy tűnik, hogy a konzervatív bizottsági elnökjelölt sarokba szorul Orbánnal szemben, amióta utóbbi az illiberális demokráciát írta zászlajára. A politikus maga mesélte el, hogy kampánykörútján szinte kizárólag a jogállamról kérdezik. Azt bizonygatja, hogy a Néppárt meg akarja védeni Európát a nacionalistáktól és a populistáktól. Ám attól tart, hogy a kérdésben zajló vita miatt megszűnik az alapvető közös nevező a keresztény- és szociáldemokraták között, éppen a mostani, nehéz helyzetben. Orbán Viktor tekintélyelvű törekvései nem voltak egyértelműek kezdetben, hiszen ő és lengyel kormánypárt vezetője, Jaroslaw Kaczynski is egészen másként indult. A változás 2010 után következett be nála, ám sokak szerint az EP-nek sokkal korábban kellett volna megindítania ellene a jogállami eljárást, nem tavaly szeptemberben. Nem valószínű ugyanis, hogy az hatásos lesz. Kelemen Dániel, a Rutgers Egyetem politológia professzora úgy látja, hogy az EPP már igen korán fauszti megállapodást kötött a magyar vezetővel. Utóbbit könnyűszerrel vissza lehetett volna verni, ha a pártcsalád határozottan lép fel, amint a politikus újra hatalomra került. Weber azonban visszautasítja a tétlenség vádját. Azt mondja, itt inkább intézményi hibáról van szó, nem az elszántsággal volt baj. Szerinte a Bizottságnak és Timmermansnak sokkal előbb kellett volna cselekednie. De ettől még évek mentek el úgy, hogy a Néppárt – hatalmi megfontolásokból – Orbán mellett állt. Lásd a Tavares-jelentést. Angela Merkel is ritkán mondott bármi rosszat magyar kollégájáról. Az ellenfelek szerint az EPP csak akkor sokallt be, amikor a Fidesz már Junckert kezdte ki a plakátokkal. Ám csak a felfüggesztésig jutottak el a szankciók. A magyar fél még azt is kiharcolta, hogy ne büntetésnek, hanem közös elhatározás eredményének állíthassa be a döntést. Weber elismeri, hogy próbálták az arcukat menteni, nehogy szétessen a pártcsalád. Idekapcsolódik, amit Timmermans Varsóban mondott a magyar civil szervezetek nehézségeiről, ideértve hogy Budapesten csak úgy találkozhatott a szakszervezetek képviselőivel, hogy senkinek sem árulhatta el a helyszínt és a teremnek nem lehettek ablakai. De két meghívott még így sem ment el a beszélgetésre, mert a kormány telefonon figyelmeztette őket. Arra is kitért, hogy a Néppárt még nem szakított Orbánnal, mert szüksége van annak szavazataira. Szerinte a szociáldemokraták sokkal keményebbek voltak a román jogsértések láttán. Úgy véli, hogy az EU-nak szembe kell szállnia a halálos fenyegetéssel, mert az engedékenység folytán a demokrácia könnyen és gyorsan visszaszorulhat. Úgy gondolja, hogy az uniónak van hozzá elég eszköze, időként inkább csak a politikai akarat hiányzott néhány tagállam részéről – kéz kezet mos-alapon. A politikus borúlátó az ügyben, a konzervatívok tényleg hajlandóak-e szakítani Orbánnal. Hiszen a legutóbbi időkig minden rendezvényre meghívták, hősként kezelték. Úgy fogalmaz, hogy ha alvajáróként sétálunk a rosszabb Európába, akkor az a mi hibánk. Ám ha időben felébredünk és kezünkbe vesszük a dolgokat, akkor sikerül megteremteni a jobb EU-t.
Szerző

Die Presse: nem lenne mindenki szomorú, ha Orbán Viktor hátba döfné Manfred Webert

Publikálás dátuma
2019.05.23. 06:54

Orbán Viktor a jelek szerint úgy akarja megakadályozni Manfred Weber megválasztását az Európai Bizottság élére, hogy inkább Michel Barnier jelölését támogatja a néppárti pártcsaládból, írja a Die Presse. A múlt hónap elején ugyan még azt ígérte, hogy mindvégig kitart a bajor politikus mellett, de szavai már akkor sem voltak teljesen egyértelműek. Azóta pedig már nyilvánosan megvonta a támogatását a frakcióvezetőtől. Jelezte egyben, hogy inkább valaki mást keres a tisztségre. Csak azt nem tudni, miért várt annyi ideig a bejelentéssel, hiszen Weber kifogásolt nyilatkozata, miszerint nem szeretne a Fidesz szavazataival Jean-Claude Juncker helyébe lépni, hetekkel korábban hangzott el. Az ok alighanem az lehetett, hogy közben Trócsányi László április végén meglepetésre találkozott Barnier-val. Sajtóértesülések szerint arról tárgyalt vele, hogy a magyar politikus a következő Bizottság tagja szeretne lenni. Márpedig ez a téma csak akkor merül fel normális körülmények között, ha a francia kíván az EU végrehajtó testületének az élére kerülni. A magyar miniszter – Orbán megbízásából - alighanem azt igyekezett kipuhatolni, hogy mi az igazság az idevágó pletykákból. Ha a magyar kormányfő hátba döfi Webert, az nagy segítség volna a francia riválisnak. Az ötletet alighanem Emmanuel Macron, francia elnök is támogatná, mert tisztában van országa érdekeivel, még akkor is, ha Barnier másik pártcsaládot képvisel. De utóbbival inkább rokonszenveznek a szociáldemokraták és a zöldek is, mintsem a német politikussal. Webert a jobboldali konzervatívok sem pártolják annyira, amióta szembefordult Orbánnal. Ám hogy ezzel együtt eredményes lesz-e a magyar lázadás, az kérdéses.
Szerző

1 millió eurót akartak kérni Strache ibizai videójáért

Publikálás dátuma
2019.05.22. 21:52

Ennyit azonban senki nem akart fizetni érte. A felvételek végül idén kerültek a Spiegel és a Süddeutsche Zeitung birtokába.
Újabb részletek láttak napvilágot arról a bécsi ügyvédről és arról a német magánnyomozóról, akinek jelentős szerepe lehetett az osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache megbuktatásában. Az ügyvéd és a magánnyomozó úgy intézte, hogy Strache egy ibizai villában rejtett kamerák előtt beszélgessen egy orosz oligarcha állítólagos unokahúgával, akinek állami megbízatásokat ajánlott fel – írja az Index.
Az ügyvédről kiderült, hogy már 2015-ben olyan fotókkal házalt, amelyeken Strache állítólag éppen pénzt ad át valakinek egy garázsban. Emellett arról is kínált bizonyítékokat, hogy a szélsőjobboldali politikus drogot fogyaszt.

Az ügyvédet eddig nem nevezték meg, de az Österreich információi szerint az iráni születésű Dr. R. M.-ről lehet szó. R.M. korábban az osztrák szociáldemokrata párthoz közel álló Gabriel Lansky ügyvédi irodájában dolgozott. Ez az ügyvéd ismertette össze egy erdőterület adás-vétele ürügyén Strache bizalmasát, Johann Gudenus FPÖ-s bécsi alpolgármestert egy orosz oligarcha, Igor Makarov állítólagos unokahúgával. 
A nőről azóta sem tudni, hogy kicsoda, ugyanis Makarovnak nincs unokahúga. Egy új hír szerint a gázüzletágban érdekelt Makarov jogi lépéseket akar tenni a nevével való visszaélés miatt.

A csalinak használt nőt egy müncheni biztonsági cég és magánnyomozó iroda szervezte be az akcióhoz. A dúsgazdagnak beállított nő a bécsi Le Ciel étteremben tavaly március 24-én tartott egyik találkozóra egy Mercedes Maybach luxusautóval érkezett, amelyet sofőr vezetett.  A müncheni biztonsági tanácsadó cég részéről egy Sascha W. és egy Julian H. nevű ember vett részt az ügyben. Utóbbinak priusza is van, Julian H. korábban ipari kémkedésért került a rendőrség látókörébe. Sacha W. a Heuténak azt mondta: a megbízás feltehetően egy politikustól érkezett, és nagyon sokba került. De pénzben nem volt hiány: Strache csőbe húzására legalább 600 ezer eurót költöttek. A videót később egykori munkatársa, Julian H. 1 millió euróért akarta eladni, de ennyit senki nem fizetett érte.
A felvételek végül idén kerültek a Spiegel és a Süddeutsche Zeitung birtokába. A két lap vezetése úgy nyilatkozott, hogy ők nem fizettek pénzt az információkért.

Szerző