A hatalom nimbuszától az imbusz hatalmáig

„Lehet, hogy fából lenne a stadion és nekünk kellene összerakni, de irányítsa már ezt az országot inkább az IKEA.” A fohászként feltörő javaslat kormánypárti politikusok homofób kijelentései után jelent meg a közösségi médiában tízezer hasonló vélemény között, miután a svéd áruházlánc színes ceruzákkal hirdette az egyenlőség eszményét. Önérdek, öngól, önzetlenség? A Björksnäs szekrény és a Leksvik komód eddig sem versenghetett a Karmelita késő barokk-klasszicista antikvitásával, de ezek után „a Fidesz kegyelmezzen neki”.

Szegénység, kirekesztés, klímakrízis, női egyenjogúság – néhány téma, amelyet a multicégek magyar leányai is mind látványosabban tűznek zászlójukra. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) mindennapos üzletpolitika. Ez annak ellenére jó hír, hogy az ügyek felkarolása nem önzetlen: benne van a márkaépítés, a reklámérték szempontja. De ezzel együtt is hitelesebb, mint a retró tévéhirdetések tudósoknak látszó fehér köpenyesekkel, akik gigászira nagyított hajhagymákkal harcolnak a képernyőn a Godzilla 2. szünetében.

Lapra szerelt házelnök

A reputáció-menedzsment, vagyis a hírnévnövelés a társadalom kiművelésére, érzékenyítésére fordít energiát. És még az sem kizárt, hogy a vállalat hisz egy jobb világban, és tesz érte. Az IKEA saját Facebook-oldalán szivárványszín ceruzákkal illusztrálta az elfogadásétoszt. Varga-Nagy Eszter kommunikációs vezető szerint nem mérlegeltek politikai szempontokat, csak azt, milyen módon tudják jelezni a vállalati kultúrájuk értékeit a munkatársaik és vásárlóik felé. „Hiszünk a sokszínűségben! Hisszük, hogy mindenkiben van valami értékes.

A tisztességes bánásmód és az esélyegyenlőség, függetlenül a származástól vagy az egyéni különbségektől, az álmunk és értékeink alapvető elemei” – mondta kérdésünkre a kommunikációs vezető. Vannak országok, ilyen Oroszország, ahol törvény bünteti a homoszexualitást, így ott nem tesznek ilyen állásfoglalást. Azonban a legtöbb piacon bátran vállalják az értékeiket.

„Társadalmunk állapotára nézve szomorú, hogy még 2019-ben is van értelme tautologikus, önmagát magyarázó mondatokat tenni az egyenlő bánásmód, a nemek közti egyenlőség, illetve a sokszínű társadalom védelmében – kommentálta a kiállást a hazai közállapotokról is véleményt alkotva Fülöp István, a Kreatív Online szakportál szerkesztője. – A barátságos, inkluzív miliő, a lazaság, az elfogadás olyan értékek, amelyek jól állnak egy olyan fiatalos arculatú cégnek, mint az IKEA.”

Történt, hogy Kövér László (Fidesz–KDNP) a homoszexualitásról gondolkodott hangosan az övéi előtt. Egy csiklandós kérdés tett lovat az elszabadult házelnök alá: hogy lehet megőrizni a keresztény kultúrát az élet minden területén lopakodó liberalizmus ellen? Akkor még egyszer: az említett polgárnak az fáj, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje még egyáltalán létezik, s szerinte az egyik világvallás jövőjére tör, amelynek – tesszük hozzá – vannak történelmi hagyományai, de van pápája is Ferenc személyében, aki elítéli a menekülőkkel szembeni embertelenséget, és a melegekre is Isten teremtményeként tekint.

Erkölcsi értelemben

Az Országgyűlés elnöke az LMBTQ-emberekkel élcelődött, akiknek egyes országokban a férfi és a női WC mellett csak egy harmadikat építenek, pedig matematikailag további négynek kellene lenni (nevetés a padsorokban?). A homoszexuálisok házasodási és örökbefogadási törekvéseinél már nem volt megállás a hegyes mondatokban végződő közjogi méltóság számára: „Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze.” Szerinte vannak kivételek „egy normális homoszexuális… nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”.

Ezután jött a kék-sárga bútorvállalat, és a homofóbia elleni világnap előestéjén lapra szerelte a házelnököt. Kiállása Magyarországon, különösen a lényegében nyolc éve tartó kampány újabb finisében darázsfészeknek bizonyult. Kezdetben csak a szívecskék röpködtek: „Köszi, IKEA, hamarosan megyek a komódért, amit a születendő kisbabánk szobájába szánunk, és jó eséllyel az első színesceruza-készletét is innen fogom majd beszerezni” – tudatta Kamilla. A „Nem lehet az EP-választásokon az IKEA-ra szavazni?”, „Listát lehet, hogy állítanak, de neked kell összerakni otthon”-jellegű gegek sem maradtak el.

Megszólaltak ismert személyiségek is, olykor új színt hozva. Pető Péter újságíró (24.hu) szerint a „színes Facebook-posztok marketingliberalizmusa vakká teheti még az egyenlőség- és igazságpártiakat is”. Szerinte a cégnek első körben be kellene fizetnie az adót, az ugyanis az eszköz ahhoz, hogy egy társadalmat egyenlőbbé lehessen tenni. (A vállalati alapítványok komplikált nemzetközi adózási gyakorlatát az Európai Bizottság vizsgálja, a magyar céget ez nem érinti. – B. T.) Jávor Benedek (Párbeszéd) azt kérdezte: „nem lehetséges megközelítés, hogy az IKEA jófej dolgot csinál, amikor kiáll a melegek mellett a mélyen homofób magyar társadalomban, egyben érzékenyítve is azt, üzleti kockázatot vállalva, mi meg ennek örülünk; és szemét, aljas dolgot csinál, amikor adót kerül el súlyos közfinanszírozási gondokkal sújtott országokban, és mi mélyen elítéljük ezt?”. Veiszer Alinda televíziós újságíró szerint menő, hogy szót emelt a cég, a gond valójában a házelnök buzizásával van.

Zöldre mosott olajfoltok

„Hogy bennem milyen érzéseket váltott ki, teljesen mellékes, ugyanakkor fontos, hogy általában nem szabad a CSR-t puszta reklámfogássá degradálni, mint ahogy a kritikátlan piedesztálra emeléstől is óvakodni kell” – mondta Fülöp István. Szerinte sokszor egy civil szervezet vagy éppen egy politikai párt, ne adj’ isten a kormányzat lobbierejének tudható be, ha egy vállalat támogat egy ügyet. Ilyenkor a nyomás találkozik a felső vezetés személyes gondolkodásával, a vállalatvezetés irányvonalával és a gazdasági célok teljesítésének feltételeivel. Az önérdeket az önzetlenségtől nem lehet szétválasztani, és mivel egy for-profit cégről van szó, ez igazából se nem szerencsés, se nem célravezető – fogalmazott.

A társadalmi felelősségvállalás semmiképpen sem kóros altruizmust jelent, és nem is az üzleti célok felülírása, hanem éppen azok elérését segíti. Még akkor is, ha ezúttal is volt lemorzsolódás: „Mi lenne, ha bútorokat árulnátok, nem pedig áporodott politikai termékeket? Van elég ballib kofa arra, és így se akar fogyni a portékájuk” – vélelmezte Adrián egészen trollszerűen. Mártont szintén hazavágta a sok színes ceruza, szerinte a társadalmi küldetés newage bullshit (körülbelül: értelmetlen baromság), egy cégnek csak gazdasági kötelességei és önérdekei vannak. Lemondana-e az IKEA akár egyetlenegy vevőről, tehát arról, hogy Kövér László náluk vegyen új konyhabútorokat? Amíg ezen a dilemmán búsong a cég szegény feje, olvasson Hajnalkát: „Most rögtön bemegyek egy Poang fotelért! Szeretlek benneteket!”

Fülöp István szerint vannak olyan tevékenységtípusok, ahol nehéz érvényes kapcsolódási pontot találni a cég és az általa támogatott ügy vagy eszme között. A kamu CSR-tevékenység a „greenwashing”, amikor „zöldre mossák” a vállalat fenntarthatatlan működését, gyakran ilyenek az olajipari cégek környezetbarát akciói. A nagy bankok is küszködnek ezzel. Amikor egy cégnél jól láthatóan elválik a felelősségvállalás az alapműködéstől, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem itatja át ez a szellemiség a vállalati struktúrát. „Emellett van az értelmezhetetlen CSR, amikor kormányzati támogatásban is részesülő szervezeteket támogatnak cégek a politikai haszonszerzés gondolatától ösztönözve” – tette hozzá.

S mi bátran gondolhatunk a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. félmilliárdos ingyen pénzére, amelyet a békemenetes, kormánypárti Civil Összefogás Fórum (CÖF) kapott. Független vállalat legyen a talpán, amelyik Magyarországon beszól ennek a feudális és Európa-ellenes gyakorlatnak anélkül, hogy Orbán rendszerének orbitális imbuszkulcsa lapra ne szerelné. De tán jő oly idő, ahol a sokszínűség melletti kiállás nem bátorság és nem botorság lesz, hanem egy ezeréves nagy vállalkozás lényege.