A kormánysajtó „kormányzati forrásokból” ugyanis megtudta, hogy Orbán Viktor miért kegyeskedett múlt pénteken egy tollvonással megvonni a világörökségi címre jelölést a hajógyári-szigeti helytartói palota ma még földben rejtőző romjaitól. Tette mindezt azután, hogy a téma szakértői másfél évtizeden át küzdöttek a sziget világörökségi címéért és pár éve maga a kormány is határozatban döntött a sziget világörökségi jelölése mellett, miniszteri biztost nevezett ki a feladatra, koncepciók, tervek születtek arról, hogyan mutassák be a népnek a nevezetes romokat. (Mert nem akármilyen falak vannak a Hajógyári-szigeten egy golfpálya alatt mélyen eltemetve. A helytartói palota de facto a császári trón előszobája volt, egy jó tucat római császár kezdte az akkori világbirodalom trónjára vezető (és többnyire orgyilkosságban végződő) pályafutását itt, a Danuvius partján, köszönhetően annak, hogy trónviszályok idején rendszerint az itteni légiók írták a történelemkönyvet). Erre hopp, hetekkel a sorsdöntő UNESCO-szavazás előtt felhorkant a felcsúti Jupiter, majd azt mennydörögte a Magyar Közlönyből a plebsnek, hogy ja, mégsem kell az a világörökség. Oszt jó napot, visszaült meccset nézni. Mivel az újabb pálfordulásról terelni kell a figyelmet, a kommunikációs illetékesek itt kezdték el csurgatni a MILK-et az arra fogékonyak fülébe.
Szóval természetesen azért döntött így a kormányfő, hogy mint sok egyéb mást, ezt is megvédhessék.
Ezúttal a világörökségi címről döntő UNESCO-tól, aminek már a neve is egy sértés a magyarságra. A világörökségi cím pedig „akadályozta volna azt, hogy korhű módon rekonstruálhassák az helytartói palotát”. Mert a senki által, különösen a magyar nép által nem választott internacionalista, migránspárti UNESCO már csak ilyen, nem nyughat, ha valaki kreativitásától vezéreltetve korhű restaurációba fog, például helyreállítaná Hortobágyon a tradicionális kivitermesztést. Túlzás? A NER eddigi kulturális teljesítményei alapján azért képzeljük csak el, hogy milyen lesz majd a műemlékvédelmi beruházások ismert kivitelezője, a Mészáros és Mészáros Kft. által késő római Makovecz-stílusban újjáépített helytartói palota. Szaktanácsadónak leszerződtethetik a hazánkban ideiglenesen állomásozó Nikola Gruevszkit, aki odahaza sok egyéb más mellett a hellén múltat is megpróbálta lenyúlni magának, így hatalmas, kamuantik szobrot állíttatott Nagy Sándornak Szkopjéban, igaz, magyar szemmel nézve nincs ebben semmi különös, elvégre a nagy hódító pont olyan gyakran járt Szkopjéban, mint mondjuk Puskás Öcsi Felcsúton. Schmidt Mária rendezhet majd tematikus kiállítást, a „Népvándorlást meg kell állítani!” címmel, a bejáratnál praetoriánus gúnyába öltöztetett Valton-biztonsági őrök posztolhatnak, lesz Ákos-koncert aquincumi víziorgonával kísérve, Orbánt pedig lefotózhatják, ahogy az egyik helyreállított őrtoronyból távcsővel figyeli a vízen túli, leigázandó barbarikumot, ami momentán a baloldali vezetésű Angyalföld, de ezt most hagyjuk.
A lényeg, hogy a szuverén Orbán-kabinet az UNESCO-nál sokkal jobban tudja, hogy mi itt a korhű, népi esztétikum. Az mindenekelőtt egy stadion meg a színes kalocsai asztalterítőn gőzölgő velős pacal kovászos uborkával és nyenyerezenével. Meg majd a romokra ráépített új, korhű helytartói palota.
Ja, igen, és esetleg köré néhány szálloda, elvégre valahol pihenni is kell a látogatóknak, mélygarázs, hogy leparkolhassanak, meg az alagsorban néhány kaszinó, hiszen az már igazán nem zavarja a látképet, a vejkónak viszont jól jön. Hogy ezt nem mondtuk? Bocsi.
