A legszegényebb településeken közel 100 százalékot ért el a Fidesz

Publikálás dátuma
2019.05.27. 08:40

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Átlagosan a lakosság 93,5 százaléka szavazott a kormánypártra az ország tíz legszegényebb településén. A "migránsoktól" félnek akkor is, ha sokszor nem csak munka, de vezetékes víz sincs.
A legszegényebb magyar településeken lényegében totálissá vált a Fidesz-KDNP fölénye a vasárnapi szavazás alapján, derül ki a G7 számításaiból. Húsz emberből mindössze egy nem szavazott a kormánypártokra, és ez még a tavalyi parlamenti választáshoz képest is számottevő változás, írja a portál.
Az egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó-alap alapján határozta meg a G7 a tíz legszegényebb, de legalább 200 lakos feletti települést - Közülük hat Borsodban, a szlovák határ közelében van, három Baranyában, egy pedig Somogyban -, és ezekben nézte meg, hogyan szerepelt vasárnap a kormánypárt.
Az tíz legszegényebb településen a részvétel egy százalékkal maradt el az országos átlagtól, és átlagosan a lakosság 93,5 százaléka szavazott a Fideszre.

Pálmajorban - ami a legszegényebb - mind a 73 szavazó a Fideszre voksolt, mellette Piskón és Csenyétén is 100 százalékot szerzett a Fidesz. Csenyéte azért is érdekes, mert 2014-ben még a legbaloldalibb település volt, a szinte kizárólag romákból álló lakosság 83 százaléka szavazott az MSZP-re.
A jelenségről írt a Népszava is: olyan településeken is meggyőződéssel állítják a lakosok, hogy a "migránsok" jelentik a legnagyobb problémát, ahol nincs szilárd burkolatú út, s a házak egy részébe a víz sincs bevezetve, és a közmunka az egyetlen munkalehetőség.
Szerző
Frissítve: 2019.05.27. 08:58

Berlini magyar: a hazai kampány nevetséges és őszintétlen, csak a német jelöltek képviselik az érdekeimet

Publikálás dátuma
2019.05.27. 07:30
Magyar szavazók Berlinben
Fotó: MÁTÉ RÓBERT
Sietve kiugrik a hársfa-soron álló magyar nagykövetség előtt lefékező kocsiból, búcsúzóul a válla fölött még int egyet a sofőrnek. Harmincöt körül lehet, hosszú, középen elválasztott, barnásvörös haja sima. Szavazni jött. Hunyorog: a felhőfátyol vakítóan szórja a délelőtti nap fényét. Az épülethez érve megtorpan, mint aki nem biztos benne, hogy jó helyen jár: a háromosztatú bejárat fémredőnyét ma reggel csak az egyik ajtón húzták fel. Az üvegre ragasztva A4-es papír tájékoztatja, hogy a 2019-es EP-választásra a levélszavazatot tartalmazó válaszborítékot ekkor és ekkor lehet az urnába bedobni. – Fura – vonja meg a vállát zavartan mosolyogva. Közelebb lép, a fotocellás ajtó kinyílik: mégis jó helyre jött. Rajta kívül még körülbelül 3500 magyar választót vettek fel a németországi külképviseleti névjegyzékbe. Mivel van hazai lakcímük, külföldről is szavazhatnak magyarországi pártokra. Akik pedig nem csak átutazóban, hanem bejelentve vannak Németországban, május 5-ig eldönthették, hogy német vagy magyar jelöltekre adják-e le a voksukat. A berlini nagykövetségnél azok szavaztak, akik a magyar listákra akartak voksolni. Péter a hétvégén munkaügyben járt Berlinben, de a szavazást semmiképp nem akarta kihagyni, ezért – persze, előzetes regisztráció után – útba ejtette a nagykövetséget. – Azért szavaztam, hogy sikerüljön fenntartani azt, amiért annak idején az NDK-ban küzdöttek, és amit szépen meg is valósítottak itt, Berlinben – írja körbe német példával a szabadságról és jogállamiságról vallott nézeteit Péter. Mellette Andrea egyetértően bólogat, és hozzáteszi, ami otthon megy, az szöges ellentéte annak, ami az EU-ban elvárható lenne. Persze, belülről kellene megtörténnie a változásnak, de előbb az Uniónak el kéne zárnia a pénzcsapokat, hogy a magyarok észhez térjenek – javasolják. Kilépve az épületből Lajos cigarettára gyújt. Ötven felé járhat. Világoskék teniszpólót és rövidnadrágot visel. Valamivel több, mint egy órát vonatozott ötödmagával Nauenből. Nagy, kerek szemei barátságosan fénylenek, a beszéde nyugodt. – Én nem protest, hanem groteszk-szavazó vagyok: nem azt választom, aki tetszik, hanem a legkisebb szart. Németországban nem olyan erős a szélsőjobb, hogy megérte volna őket választani, ezért is döntöttem úgy, hogy magyar listákra szavazok – szögezi le derűsen hunyorogva a férfi, aki szerint egész Európában nincs senki, aki rendesen képviselné a nemzeti nacionalista értékeket. Azt mondja, ha lehetne, olyan államban élne, mint amilyen Putyiné.
– Félreértés ne essék, nekem aztán nem a bőrszínnel van a bajom! – lendül bele mondandójába Lajos ikertestvére, János, aki néhány perccel később csatlakozik a naueni delegációhoz. Az ő szemei is nagyok, kerekek és barátságosak. – Hanem a pozitív diszkriminációval. Nem tudsz úgy egy fényképet csinálni Berlinben, hogy ne legyen rajta legalább egy más színű. Semmi gond a kínaiakkal, meg a koreaiakkal, csak ne húzzák le itt a német államkasszát – tárja szét a kezét. Soha nem költöznének a fővárosba, mert ami itt megy, az őrület. Nauen rendezett, szép kisváros, az ottaniak hasonlóan gondolkodnak, mint ők, mesélik. Szeretnek ott élni. Oda a melegek sem jönnének felvonulni. Berlinben bezzeg odavizelnek az utcára, pont a rendőr mellé. – Jó, a heterókkal is megesik – bólint megengedően Lajos – csak ők nem olyan szemtelenül csinálják. – Nagy lesz este a meglepetés – jósolja a szavazás eredményét búcsúzóul János – de az biztos, hogy nem a jobboldal fog meglepődni. Délelőtt tizenegy körül megérkeznek a Freie Ungarische Botschaft (FUB) aktivistái. Azért dolgoznak, hogy Berlinből segítsék a magyar demokratikus jogállamiság helyreállítását. Most – a szórólapjaik mellé – öblös tálból aprószemű, vegán pogácsát osztogatnak. Tavaly, az áprilisi országgyűlési választások előtt nagyszabású kampánnyal igyekeztek szavazásra bírni a Németországban élő magyarokat, és telekocsi-hálózattal segítettek nekik eljutni a négy külképviselet egyikére. Idén első sorban a külképviseleti regisztrációnál támogatták választókat. – Rettentő nehéz az emberek figyelmét az EP-választásokra irányítani – foglalja össze az utóbbi hónapok tapasztalatait Szrapkó Zsolt, a FUB koordinátora. – Túl sok mindent kell egyszerre elmagyarázni és megérteni, sokakat nem érdekli annyira a dolog, hogy vegyék a fáradságot, és eljöjjenek szavazni – mondja, és megjegyzi, elég bonyolultan vannak megfogalmazva a választás feltételei, nem mindig egyszerű kibogozni, hogy pontosan ki, hogyan voksolhat. – Szabad, európai Magyarországot szeretnék – foglalja össze egy őszes, kopaszodó férfi, hogy miért jött. 48 éve él Németországban, mégsem volt kérdés, hogy magyar listára szavazzon. Nem úgy, mint Klára. Ő egyike annak a körülbelül 1400 magyarnak, aki inkább németországi jelöltet választ. 2002-ben, elsőválasztóként döntött utoljára meggyőződésből, azóta mindig valaki ellen húzta be az ikszet. – A klímaváltozás küszöbén csak német jelöltekre van értelme szavazni, mert ők képviselik az érdekeimet – szögezi le. A magyar politikát egyébként is bolhacirkusznak tartja. Eszter is hasonlóan vélekedik. – A magyarországi kampány nevetséges, komolyan vehetetlen, őszintétlen és nulla bizalmat ébresztő jelenség – mondja. A németektől sincs elragadtatva, de – a magyar ügymenettel ellentétben – Berlinben nem vonja kétségbe a választás tisztaságát. – Ott gyakorlom a demokratikus jogaimat, ahol egészséges a demokrácia.

Az Európai Néppárt lesz a legnagyobb frakció az EP-ben

Publikálás dátuma
2019.05.27. 07:12

Fotó: AFP / Anadolu Agency
A pártcsalád 179 képviselőt küldhet a testületbe. A második helyezett szociáldemokraták (S&D) 150, a harmadik liberálisok (ALDE) pedig 107 mandátumot kaphatnak.
A várakozásoknak megfelelően az Európai Néppárté (EPP) lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben a vasárnap befejeződött választások közel végleges eredményein alapuló, éjszaka közzétett utolsó mandátumbecslés szerint. Az EP arról számolt be, hogy a konzervatív erőket tömörítő pártcsalád 179 képviselőt küldhet a 751 tagú testületbe. A második helyezett szociáldemokraták (S&D) 150, a harmadik liberálisok (ALDE) pedig Emmanuel Macron francia elnök pártjával együtt 107 mandátumot kaphatnak. A zöldek frakciója 70 tagú lehet. Az eddig a harmadik legnépesebb képviselőcsoportnak számító Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) a brit kormánypárttal kiegészülve 58 helyre számíthatnak ebben a régi-új konstellációban, ugyanannyira, mint a Matteo Salvini olasz belügyminiszter által létrehozott, radikális jobboldali Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, amelynek elődje a Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) volt. Ezt követi 56 képviselői hellyel az olasz Öt Csillag Mozgalom és a Nigel Farage vezette, brit Brexit Párt szövetsége, amely eddig Szabadságjogok és Demokrácia Európája Mozgalom (EFDD) néven működött. A legkisebb frakciót a patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal - Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) fogja adni, előreláthatólag 38 mandátummal. A függetlenként politizálóknak hét mandátumot jósolt az EP, az „egyéb” kategóriába pedig 28 képviselőt soroltak, róluk egyelőre nem tudni biztosan, hogy melyik frakcióba fognak beülni, ha egyáltalán beülnek valamelyikbe. Külön csoport létrehozásához minimum 25 képviselőnek kell megállapodnia legalább hét uniós tagállamból. A frakcióalakítási szándékot legkésőbb június 24-ig kell bejelenteni.
A véglegeshez közelítő részeredmények szerint az uniós tagországok közül Németországban a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége gyűjtötte össze a legtöbb szavazatot, együtt 29,4 százalékot szereztek, ami ugyan az első hely megőrzését jelenti, de valamennyi eddigi országos szintű választást tekintve a leggyengébb szereplésük. Történelmi mélypontra süllyedt a CDU/CSU koalíciós társa, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) választói támogatottsága is, a párt a szavazatok 16,1 százalékát szerezte meg. Az SPD-től a Zöldek vették át a második helyet 21,2 százalékkal, a negyedik helyen pedig a CDU/CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) végzett 10,1 százalékkal. Franciaországban a jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) győzött a voksok 23,23 százalékával Emmanuel Macron elnök Köztársaság Lendületben (LREM) pártja előtt, amely 22,31 százalékot kapott. Olaszországban a kormányzó, jobboldali Liga nagyarányú győzelmét jelezték előre a felmérések, a vele koalícióban kormányzó Öt Csillag Mozgalom, illetve a balközép Demokrata Párt előtt. Spanyolországban a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) nyerte el a legtöbb, összesen 20 mandátumot 32,8 százalékos szavazataránnyal. Második helyen a konzervatív Néppárt (PP) végzett 12 mandátummal, 20,1 százalékkal. Harmadik lett az Állampolgárok (Ciudadanos) liberális középpárt, negyedik az Unidas Podemos (Együtt képesek vagyunk) radikális baloldali párttömörülés, ötödik pedig a VOX radikális jobboldali párt. Lengyelországban a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt győzött 43,1 százalékkal, míg a fő ellenzéki erő, a Polgári Platform (PO) részvételével megalakított széles pártszövetség, az Európai Koalíció (KE) 38,4 százalékot szerzett. A többi EU-tagország közül Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Cipruson, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Horvátországban, Írországban, Lettországban, Litvániában, Romániában és Szlovéniában jobboldali, Hollandiában, Portugáliában, Svédországban és Máltán baloldali, Szlovákiában, Dániában és Luxemburgban pedig liberális győzelem született. Magyarországon a Fidesz-KDNP nyerte a választást. A kormánypártok 13 mandátumot szereztek, míg az ellenzék összesen nyolc képviselőt küldhet majd Brüsszelbe: a Demokratikus Koalíció (DK) négyet, a Momentum kettőt, az MSZP-Párbeszéd és a Jobbik pedig egyet-egyet. Indult a választáson az Európai Unióból kilépni szándékozó Nagy-Britannia is. Ott az alig másfél hónapja megalakult, radikálisan EU-szkeptikus Brexit Párt győzött, a Liberális Demokraták jelentősen előretörtek, a Munkáspárt harmadik lett, a kormányzó Konzervatív Párt pedig példátlanul súlyos vereséget szenvedett. Az átlagos részvételi arány uniós szinten 50,95 százalékos volt, magasabb, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Az Európai Unióban nagyjából 426 millió választásra jogosult szavazhatott összesen több mint 15 ezer jelöltre. Eddig az EPP-nek 217, az S&D-nek 186, az ECR-nek 75, az ALDE-nak 68, a zöldeknek és a GUE-NGL-nek 52, az EFDD-nek 41, az ENF-nek 37 képviselője volt.
Szerző
Témák
EP-választás