Potenciális veszélyként észleli és újfajta figyelmeztető jelzést hallat drónokat látva a sárgahasú szavannacerkóf (Chlorocebus sabaeus). Ez a kiáltás különbözik a többitől, amelyeket más támadók közeledtére adnak ki, de hasonlít arra, amelyet egy rokon faj, a vervet vagy zöld majom (Chlorocebus pygerythrus) egyedei adnak ki, amikor sast pillantanak meg - közölték az emberszabásúakat kutató német központ (Deutsches Primatenzentrum, DPZ) munkatársai a Nature Ecology & Evolution című szaklapban.
Bár a két faj mintegy hárommillió éve egymástól elválva fejlődik, továbbra is vannak hasonlóságok a hangjaikban - írják a szakértők. Ebből arra következtetnek, hogy az emberszabásúak kommunikációjának és hangstruktúrájának alapjai már az evolúció korai időszakaiban megteremtődtek.
Az Afrika számos területén megtalálható cerkófmajomfélék különleges hangokat hallatnak és különböző stratégiákkal reagálnak, ha veszély fenyegeti őket. A vervet majmok a leopárdra figyelmeztető hang hallatán felmásznak egy fára, a sasra figyelmeztetőnél elbújnak, a kígyóra figyelmeztetőnél megmerevednek.
A sárgahasú szavannacerkófok leopárdot és kígyót látva szintén adnak ki figyelmeztető jelzést, a sasok azonban nem váltanak ki náluk ilyen reakciót - sem a valódi sas, sem a kísérletek során bevetett papírmasé sas. Julia Fischer, a DPZ munkatársa szerint egyelőre nem tudni, miért van ez, feltételezhetően a sasok nem jelentenek számukra veszélyt. A kutatók legalábbis soha nem figyeltek meg még sastámadást.
Hogy még többet megtudjanak a cerkófmajmok kommunikációjáról és evolúciójáról, Fischer és munkatársai 60 méter magasságban reptettek drónt a majmok fölé. A Szenegálban végzett vizsgálat szerint az állatok hamar a veszélyes kategóriába sorolták a drónokat. Rájuk eddig nem jellemző hangot adtak ki, majd elrejtőztek. "Az állatok gyorsan megtanulták, mit jelent a korábban ismeretlen zaj, és megjegyezték ezt az információt" - mondta Fischer. Ez az emberszabásúak auditív tanulásra való képességét mutatja.
