Négyek csatája az Európai Bizottságért

Publikálás dátuma
2019.05.30. 10:25
Margrethe Vestager, Manfred Weber és Frans Timmermans
Fotó: ARIS OIKONOMOU / AFP
Tekintsük át a legesélyesebb jelöltek listáját!
Bárki lesz is az Európai Bizottság elnöke, azok a várakozások, hogy a francia Michel Barnier esetleges megválasztásával az Európai Bizottság az eddigieknél barátságosabb lesz majd Orbán Viktorral, aligha valósulnak meg. Kivált, ha a liberálisok valóban csatlakoznak a néppárti-szociáldemokrata koalícióhoz.
Manfred Weber A kedd esti uniós csúcstalálkozón kiderült, hogy Angela Merkel továbbra is ragaszkodik az Európai Néppárt nevében a német Keresztényszociális Unió (CSU) politikusának megválasztásához, igaz, meghagyta a lehetőségét az esetleges kompromisszumnak. Emmanuel Macron francia elnök viszont továbbra sem akar beállni Weber mögé, így a hétvégi választás mit sem változtatott a helyzeten. Pedig a német uniópártok történelmien gyenge eredményt értek el 28 százalékkal, és Weber hiába magyarázza azt másoknak, hogy ez a CDU, s nem a CSU különösen gyenge szereplése miatt volt így. Igaz, Macron sem dicsekedhet a voksolás eredményével, hiszen listája Marine Le Pen pártja mögé szorult. Weber mellett szól, hogy az Európai Parlament ragaszkodik a „spitzenkandidat” rendszer életben tartásához. Az Európai Néppárt (EPP) listavezetője rendkívül szorgos volt a kampányidőszakban. Lényegében a status quo embere, ha ő lenne a bizottsági elnök, nagy változás nem lenne a brüsszeli testület munkájában. Sok jóra Magyarország semmiképpen sem számíthat. Több ízben bírálta a magyar kormány antidemokratikus intézkedéseit, amit Orbán azzal „honorált”, hogy alkalmatlan vezetőnek minősítette. A magyar kormányfő számítása nem jött be, a populista erők nem arattak átütő sikert az EP-választáson, ráadásul az EPP a Fidesz nélkül is a legerősebb pártcsaládot alkotná, így Weber még keményebben léphet fel a nacionalisták ellen. Már csak amiatt is, mert el kell nyernie a liberálisok támogatását. Weber rögtön a választás után kijelentette: megvédik Európát a nacionalistáktól.
Michel Barnier Bár a jelenlegi uniós Brexit-főtárgyaló pártja, a francia Republikánusok rendkívül gyengén szerepeltek, a keddi EU-csúcson kiderült, még nem került le a napirendről a neve a jelöltek listájáról, mert Emmanuel Macron jó kompromisszumos jelöltnek tartaná. A Süddeutsche Zeitung egyik cikkében találóan „nem hivatalos elnökjelöltnek” minősítette. Kompromisszumokra kész személyiségnek tartják, aki mindenkivel jó viszonyt ápol. Vérbeli diplomata, 15 éve hazája külügyminisztere volt, 2010-2014 között pedig uniós belsőpiaci biztos. Az Európa jövőjét érintő elképzelései nem sokban különböznek Weberétől. Igazi „européer”, aki szerint meg kell erősíteni az uniót, csak így állhat ellen a nemzetközi kihívásoknak. Szívén viseli a környezetvédelem sorsát, biztonsági szempontból is meg akarja erősíteni az EU-t, ami ugyan nem a Macron által követelt uniós hadsereg felállítását jelentené, de a tagállamok szorosabb védelmi együttműködését feltételezi. Barnier mindemellett jövőorientált gazdaságot akar, fontosnak tartja például, hogy az európaiakkal jobban megértessék, mire is jó a mesterséges intelligencia. Barnier eddig – Weberrel szemben – valóban nem bírálta nyíltan a magyar kormányt, mivel azonban koalíciós kabinet élén állna, Orbánéknak vele sem lenne könnyebb dolga.
Margrethe Vestager A liberálisok nagyon kitartanak amellett, hogy a dán politikus legyen a következő bizottsági elnök, aki szerintük nagyon is alkalmas a posztra. Az EU versenyjogi biztosa korábban a Venstre nevű szociálliberális párt élén állt. Elsősorban azokkal a cégekkel foglalkozott, amelyek tiltott állami támogatásban részesültek. Az ő nevéhez fűződik az is, hogy az Európai Bizottság gigabírságot szabott ki az Apple-re és a Google-ra a versenyszabályok megsértése miatt. Őt tartják a még hivatalban lévő bizottság egyik legkeményebb és leghozzáértőbb tagjának. Akaratát igyekszik keresztülvinni, nem véletlenül nevezik a bizottság terminátorának. A magyar kormányt is sikerült térdre kényszerítenie a reklámadó és az élelmiszerlánc-felügyeleti díj progresszív változata kapcsán. Politikai témákkal biztosként ritkán foglalkozott, inkább szakértőként közelítette meg a kérdéseket.
Frans Timmermans A szociáldemokraták jelöltje sem esélytelen, hiszen kompromisszumos jelöltként még akár be is futhat. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a spitzenkandidatok vitájának közvetítése nézettségi rekordokat döntött volna Európában, a holland listavezető kimondottan jól szerepelt. Két dolgot tart fontosnak: meg akarja menteni az EU-t és a szociáldemokráciát. A klímavédelmet is a szívén viseli, széndioxid-adót vetne ki Európa-szerte. Az Orbán Viktorhoz fűződő viszonya közismerten rendkívül rossz. Budapesti fellépései alatt is többször bírálta élesen a magyar kormányt.

Akkora hőség van Moszkvában, hogy jégbe töltik a jegesmedvék ételét

Publikálás dátuma
2019.05.30. 09:23
Illusztráció
Fotó: Natalia Seliverstova/Sputnik / AFP
Jégbe töltött táplálékkal etették a jegesmedvéket a moszkvai állatkertben az évszakhoz képest szokatlan hőség miatt - jelentette a TASZSZ hírügynökség.
Az orosz fővárosban szerdán a csúcshőmérséklet elérte a 31 Celsius-fokot. A hőség miatt számos moszkvai metró- és vasútállomáson vizet osztottak az utasoknak. 
A Rosszija 1 tévécsatorna délutáni híradója szerint a kánikula csütörtökön tovább fokozódhat, és a felmelegedést várhatóan viharok fogják követni. Vlagyimir Szemjonov, az orosz tudományos akadémia földrajzi intézete meteorológiai laboratóriumának vezetője a Moszkva hírügynökségnek kijelentette, hogy a május havi átlaghőmérséklet Moszkvában 3 fokkal emelkedett.
Szerző
Témák
Moszkva hőség

Ég a ház a német koalícióban

Publikálás dátuma
2019.05.30. 09:00

Fotó: JOHN THYS / AFP
Komoly átrendeződés várható a német belpolitikában. Angela Merkel biztosan nem engedi azt, hogy pártja elkezdjen száguldani lefelé a lejtőn.
Az európai parlamenti választáson a populista erők fényévekre voltak attól, hogy többséget szerezzenek, ettől függetlenül néhány országban újra kell keverni a politika kártyáit. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök még jól átvészelte a voksolást, mert csak kevesebb mint egy százalékkal szorult Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) mögé, s a kormánypárti politikusok reakcióiból úgy derül ki, hogy ennél rosszabb eredményre számítottak. Így komoly változások nem várhatóak, Macron a körülményekhez képest jól jött ki a sárgamellényesek tüntetései utáni első komoly megmérettetéséből. Olaszországban mintegy 16 százalékkal előzte meg a jobboldali radikális Liga a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalmat (M5S), s sokan azt jósolták, új választás következhet, ha Matteo Salvini belügyminiszter túlnyeri magát. Jóllehet a koalíciós partnerek viszonya egyre rosszabb, folyamatos torzsalkodások jellemzik őket, mégsem valószínű az idő előtti voksolás. Silvio Berlusconi Forza Italiája ugyanis várakozások alatt szerepelt, s bár a szélsőjobboldali Fratelli d’Italia megközelítette a hét százalékot, nincs garancia arra, hogy ez a három párt biztos parlamenti többségre támaszkodhatna. Így egyelőre minden marad a régiben, az M5S-nek nem éri meg kenyértörésre vinni a dolgot, hiszen folyamatosan leszálló ágban van. Ez persze még nem jelenti azt, hogy kitölti mandátumát a majdnem egy éve hivatalban lévő populista kormány. A legérdekesebb kérdés az, mi lesz Németországban. S nem csak rövidebb, hanem hosszabb távon is. A nagykoalíció kisebbik partnere, a szociáldemokraták (SPD) történelmien gyengén szerepeltek mind az európai parlamenti választáson, mind pedig a vele egy időben rendezett brémai tartományi választáson. Andrea Nahles, aki pártelnök és frakcióvezető is egyben, kedden azt közölte, jövő héten megszavaztatja az SPD képviselőcsoportját arról, hogy annak élén maradjon-e. Váratlan fordulatként visszatérhet Martin Schulz, akit sokan szinte messiásként várnak, függetlenül attól, hogy a szociáldemokraták hanyatlása már az ő elnöksége alatt megkezdődött. Az SPD-nél előbb-utóbb az is felmerül, érdemes-e folytatnia a kormányzást a Kereszténydemokrata Unióval (CDU), vagy a nagykoalícióban maradással még reménytelenebb helyzetbe sodródik a baloldali párt. Ezekre a kérdésekre rövid távon választ kell adni, mert ha elodázzák a fontos döntéseket, az őszi, több keletnémet tartományban esedékes választáson jöhet a teljes megsemmisülés. Az uniópártoknál inkább hosszabb távú kérdések merülnek fel. Bár a CDU többséget szerzett Brémában, s maga mögé utasította az SPD-t, az EP választáson elért 22 százaléka egyenesen siralmas. A hangulatot az sem javította, hogy a bajor szövetséges Keresztényszociális Unió (CSU) átlendült a holtponton, Markus Söder szakítva a korábbi populista hangnemmel a centrum felé vezette a pártot, így még valamivel jobban is szerepelt, mint öt éve. Így az uniópártok összesen 28 százalékot szereztek. Ezzel azonban nagyon elégedetlenek a kereszténydemokratáknál. S minden bizonnyal teljesen meg is felel a valóságnak a Bloomberg keddi értesülése, amely szerint Angela Merkel kancellár nagyon elégedetlen a tavaly decemberben pártelnökké választott Annegret Kramp-Karrenbauer, avagy becenevén AKK eddigi teljesítményével. A kereszténydemokraták vezetője szakított Merkel örökségével, jobbra irányította a pártot abban a reményben, hogy visszanyeri a CDU régi szavazóit. Csakhogy ez a jobbra fordulás már Horst Seehofer szövetségi belügyminiszternek sem jött be a CSU-nál, lemondásra is kényszerült a gyors népszerűségcsökkenés miatt. (Hozzátesszük, azért a CDU-nál messze nem volt ennyire éles jobbra át.) Maga Merkel nonszensznek nevezte ugyan, hogy elpártolt volna AKK-tól, mégis érdemes azonban eljátszadozni a gondolattal: mi lenne, ha…? Mi történne, ha 2021-ben Angela Merkel meggondolná magát és a kancellári székben akarna maradni? Ha addig Kramp-Karrenbauer elvesztené pártja jelentős részének támogatását, mert nem bizonyítaná azt, hogy rátermett vezető és képes úrrá lenni a válsághelyzeten? Merkel kategorikusan kizárta, hogy 2021 után bármilyen, akár uniós tisztséget vállaljon, de semmi sem zárható ki. A Bloomberg szerint annyira elégedetlen Kramp-Karrenbauerrel, hogy a idő előtt semmiképpen sem engedné át a kancellári székbe. Amikor a CSU megnyerte a parlamenti választást, híre ment annak, hogy Merkel már a kancellári mandátum lejárta előtt vissza akar vonulni, s addig felépíti utódát. Ez nem történt meg, de biztosnak tűnt, hogy 2017-ben már nem ő lesz az uniópártok listavezetője. A Spiegel nemrégiben megjelent cikkében erősítette meg azt a szóbeszédet, hogy a kancellár Donald Trump 2016-os elnökválasztási győzelme miatt gondolta meg magát. Úgy vélte, távozása esetén az EU túl gyenge maradna az amerikai kihívásokkal szemben. Azaz Európa érdekeit tartotta szem előtt. Angela Merkel 2021 őszén 67 éves lesz. Vajon megint meggondolja magát, s maradna a kancellári székben? Most már ez sem látszik teljesen elképzelhetetlennek.