Azt másoljuk, amit érdemes

Emlékeznek a pótféklámpára? A nyolcvanas évekbeli személyautók lámpái meglehetősen alacsonyan helyezkedtek el, az utastér hátsó részében felszerelt eszköz viszont lehetővé tette, hogy egy oszlopban közlekedő gépkocsi fékezését a nem közvetlenül mögötte haladó autók vezetői is észleljék. A találmány a szakértők körében is sikert aratott, mindaddig, míg egy nyugat-németországi ráfutásos baleset vétkese azzal védekezett, hogy megijedt a felvillanó fénytől. A szerkezet használatát betiltották az NSZK-ban, s nyomban ezután nálunk is.

A követés stratégiájának alkalmazása nem újkori sajátosság, másolunk azóta, hogy őseink bejöttek a Kárpát-medencébe. Ez indokolt is volt akkor, amikor a fejlettebb Nyugatnak már kiforrott megoldásai voltak a nálunk jóval később jelentkező problémákra. Ma viszont - amikor a világ számos pontján nagyjából egy időben merülnek fel ugyanazok a gondok -, elgondolásaik gépies másolása nem oldja meg, netán még súlyosbítja is bajainkat.

Konkrétan az egyetemi felvétel, illetve a diplomaszerzés középfokú nyelvvizsgához, vagy azzal egyenértékű bizonyítványhoz kötésére gondolok. Ezek ihletői az EU, illetve az OECD, amelyek a versenyképesség egyik legfőbb kritériumának tartják az angol nyelv ismeretét. Hasonló véleményen vannak a hazai politikusok, szakértők, sőt a társadalom túlnyomó többsége is. Annak ellenére, hogy országunkba történetesen német nyelvterületről érkezik a tőke nagyobb része, ilyen alapon az általános német tudásra lenne szükség.

A rendszerváltás utáni kormányok - akárhogy áradoznak a magyarok tehetségéről, az innováció fontosságáról - az ország fejlődését csak a külföldi cégek becsábítása révén tudják elképzelni, ezért próbálják az általános angoltudást adminisztratív intézkedésekkel kikényszeríteni. Valójában felzárkózásunkat csakis az innováció erősítése biztosíthatja, ennek megfelelően az oktatásban a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztésének kellene főszerepet kapnia. Ennek megvalósítására viszont a hatalmon lévőknek elképzelésük sincs.

A nyelvvizsga rendelet pártolói nem helytálló érveiket hamis adatokkal támasztják alá. A statisztikák, amelyeket lobogtatva szinte hetente kongatják meg a vészharangot idegennyelv-tudásunk - azok alapján valóban aggasztó - állapota miatt, nem veszik figyelembe a nemzetiségek arányát, a nyelvrokonságot, az első, második, további generációs betelepülteket, stb. Az angoltudás tekintetében egészen más a helyzet. Egy ezt vizsgáló, 80 országot érintő nemzetközi felmérésben Magyarország a 19. helyet foglalta el. Megelőzte Portugália kivételével az összes mediterrán országot - pedig esetükben jelentős motiváló erőt képez az ezeket az országokat régóta felkereső angol anyanyelvű turisták tömege - vagy éppen a fejlődés terén nálunk jobban teljesítő Szlovákiát, Csehországot. Japán, Dél-Korea, Kína pedig e tekintetben a "fasorban sincs", holott hozzájuk fűződnek a közelmúlt, s a jelen gazdasági csodái.

Az egyetemi felvétel és a diplomaszerzés középfokú nyelvvizsgához kötése egyáltalán nem jár azokkal az előnyökkel, amelyeket kitervelői tulajdonítanak neki, problémákat viszont annál inkább okoz. Súlyos csapást mérnek vele az amúgy is gyenge társadalmi mobilizációra. Elvágják a felemelkedés útját a szegény családok, a kistelepüléseken, hátrányos helyzetű térségekben élők, a nem értelmiségi szülők gyermekei elől. Már most százezer fiatal nem jut diplomához középfokú nyelvvizsga hiánya miatt, s számuk pár évig még növekedhet. Azután a felsőoktatásba be sem kerülők számát gyarapítják a megfelelő bizonyítvánnyal nem rendelkezők.

Az idegennyelv-tanulás, a nyelvvizsga kérdése összetettebb annál, hogy kimondjuk, csak akarat kell hozzá, meg egy jó tanár. Több év adatai alapján a jelentkezők harmadának eredménytelen a vizsgája, pedig minden bizonnyal ők is kellően motiváltan, gyakorlott nyelvtanár által irányított, plusz felkészülés után próbálkoznak.

Nem lehet az ország érdeke százezrek kizárása a diplomaszerzés lehetőségéből, nem nézhetjük közönyösen, hogy veszendőbe mennek erőfeszítéseik, hogy megkeseredett emberré válnak! Annál is inkább, mert tömegük hozzájárulhat egy másik probléma, a kivándorlás fokozódásához, hiszen idegennyelv-tudásuk azért valószínűleg felülmúlja az átlag kivándorlóét. (Többek szerint a kilencedikes nyelvi előkészítő osztály bevezetése eredményezte az Angliában munkát vállalók számának nagymértékű megnövekedését.) A diplomához jutás indokolatlan korlátozásának jelentős szerepe lehet a több területen gondot okozó szakemberhiány kialakulásában is.

Bizonyos vagyok benne, hogy a tárgyaltakhoz hasonló központi megkötések az európai országok többségében nem léteznek (tán egyikben sem). Őket kellene követni, nem pedig az Európai Bizottságot, amely, ha valóban tisztában lenne a fejlődés, a versenyképesség feltételeivel, el tudta volna érni 2000-ben kitűzött célját: azt, hogy 2010-re az Unió a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdasági térségévé váljon.