Az ember mindenfélét elképzel trópusi magányában. Hogy mit fog átadni félévszázados száműzetése gazdag tapasztalatából, ha majd hazatér. Ha majd az óhaza érdeklődni fog.
Aztán kiderül, hogy ilyen hasznos tapasztalatcserére ritkán adódik alkalom. Akkor aztán összefoglalja a messziről érkező, hogy mi lenne a legfontosabb mondanivalója. Amit nem tud magában tartani. A jótanácsait: az emigráció sirámai nem érdeklik az otthoniakat. Elsőnek – végül is skribler – irodalmunk állapotáról ejtene szót. A közhittel ellentétben nincs különösebben rossz állapotban ma sem. Csak az gyenge eresztés, amivel a nagyvilágot etetjük. Rosszul válogatjuk meg, amit lefordítunk. Hiányozna belőlünk az önismeret? Vagy más, irodalmon kívüli szempontok az irányadók? Mindezt a hazaiaknak kell eldönteniük.
Példának felhoznám az én felfedezettjeimet. Azokat a fiatalokat, akiket lefordítottam és kiadattam világnyelveken. Persze, az én ítéletem is lehet részrehajló. Erről a magányos erőfeszítésről, amit „ablaknyitogatásnak” neveztem el, úgy érzem, jó lenne néhány szót ejtenem.
Rögtön utána tanárságomról beszélnék. Megemlíteném, hogy a „művelt Nyugat” mit művelt gyarmatbirodalmaival. Mert ezek a mi példaképeink háromszor fosztották ki az úgynevezett harmadik világot. Először, amikor elfoglalták, másodszor, amikor nagy hűhóval felszabadították gyarmataikat. Harmadszor, és ez az én szakterületem, amikor megírták az így tönkretett népek szerintük igaz történetét. Az én diákjaim rabszolgák unokái voltak, és a gazdi tankönyveiből próbálták kihámozni a múltjukat. Azt, hogy ők is olyan emberek, mint a többiek.
Ebben próbáltam én, gyüttment kelet-európai segítségükre lenni, egy apró trópusi szigeten.
Innen üzenem, hogy az óhazát figyelmeztetni szeretném. Ne a gyarmatosító hatalmak legyenek a mi példaképeink! És legyünk óvatosak. Nehogy török, tatár, Bécs és Moszkva után ismét megkíséreljék ránk tenni a kezüket!
Hát, dióhéjban ez lenne, amit újra itthon, félévszázad után elmondanék. Lenne persze még sok egyéb is, ha adódna rá alkalom. De most, elsőre, ez lenne az, amit vadnyugati tapasztalataimból jó szívvel átadhatok.