Csíksomlyói üzenet

Önmagában is szenzáció az, hogy Ferenc pápa Csíksomlyón mondott szentbeszédet. Ne feledjük ugyanis, személyesen ő döntött arról, milyen programokat iktassanak romániai, illetve erdélyi útjába. Tudta, hogy a magyarok számára mennyire jelentős ez a helyszín.

A Vatikán nem viselte igazán szívén a magyar kisebbség sorsát sem Szlovákiában, sem Erdélyben. A VI. Pál, illetve államtitkára, Agostino Casaroli bíboros által képviselt ostpolitik a pragmatikus megközelítést helyezte előtérbe. Az államközi kapcsolatok javítása volt a lényeg, ebbe nem fért bele, hogy a katolikus kisebbség helyzetének javításáért lépjen fel a Szentszék. II. János Pál idején sem történt változás, a szlovák Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja egykori prefektusa próbálta lelassítani a magyar kisebbség érdekében tett amúgy sem túl eltökélt vatikáni lépéseket. XVI. Benedek pedig nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Éppen egy nem európai, az argentin születésű Ferenc pápa érezte fontosnak, hogy ilyen jelentős gesztust tegyen az erdélyi magyarságnak. Az az egyházfő, aki itthon az ultrakonzervatívok, az álságos keresztények, illetve a „mély katolicizmusukkal” kérkedők között azért örvend kivételes népszerűtlenségnek, mert az evangélium egyik legfőbb mondanivalóját hirdeti: „Szeresd felebarátodat”. Akit azért utasít el egy honi réteg, s – amúgy nevetséges módon – tekinti pápájának XVI. Benedeket, mert szembe megy mindazzal, amit a magyar kormány hirdet, segíteni akar a menekülteknek, és nem kirekeszteni őket.

A csíksomlyói látogatás is teljesen beleillik Ferenc programjába. A pápa külföldi vizitjei során elsősorban nem az államközi kapcsolatok javítására törekszik, hanem rendre a társadalom kirekesztettjeit próbálja felkarolni, legyen szó szegényekről, betegekről, vagy vallási, illetve nemzeti kisebbségről. Mindenhová a béke üzenetét viszi el: arra kéri a helyieket, éljenek békében egymás mellett, keressék mindazt, ami összeköti őket.

„A Szentlélek átöleli különbözőségeinket, és erőt ad, hogy megnyíljanak a remény útjai, mindenkiből kihozva a legjobbat. Nehéz együtt járni. Ez egy ajándék, amit kérnünk és építenünk kell, valamint amit tovább kell adnunk” – hirdette már Jászvásáron Ferenc pápa. Mai abszurd, illiberális világunkban újra és újra szembesülünk azzal, mennyire nehéz a szeretet üzenetét közvetíteni. A gyűlölet ugyanis sokkal kifizetődőbb a politikusok számára, az emberek megosztása jobban szolgálja önös, rövid távú érdekeiket.

Ferenc pápa azonban megy tovább a maga által kijelölt úton. Nem törődik azzal, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter ellenségének kiáltja ki, és kifütyülik őt szélsőséges mozgalmának gyűlésén. Azzal pedig végképp nem foglalkozik, ha demens vénembernek minősítik egyes semmirekellő véleményvezérek. A pápát az foglalkoztatja, hogy begyógyítsa a politikusok és talpnyalóik által okozott sebeket. Nincs könnyű dolga, de vállalta ezt a küzdelmet. Talán azért, mert tudja: ha senki sem tesz a gyűlölet ellen, akkor enyészet fenyegeti a világot.