Mezítláb a múltban: más szemszögből az 1985-ös tragikus szépségkirálynő választás

Eperjesi Ágnes kiállítása az 1985-ös tragikus szépségkirálynő választás képzőművészeti vetületével foglalkozik. Azt járja körül, hogy hogyan lehet a művész-modell egyenlőtlen kapcsolatáról, az ábrázolás és a kép politikai természetét leleplező területről beszélni.

Fészek Művészklub. Aranyos tapéta, virágforma lámpák, fehérre mázolt, széles lépcsősor, emeletről leszűrődő halk zongoraszó. A hajdan báloknak, banketteknek és díszvacsoráknak otthont adó épület szinte kihalt, mintha csak az ósdi falak és a lépcső mellett lógó portrék őriznék még szomorkásan a múlt századi művészvilág színes, pezsgő kavalkádjának emlékét. A történelmi miliő immár időszaki tárlatok, zenei és színházi estek otthonául szolgál.

Ezúttal Eperjesi Ágnes képzőművész Érezze megtiszteltetésnek című tárlata árválkodik az emeleti kiállítótérben és a kupolateremben.

„Régóta foglalkoztat Pauer Gyula Molnár Csilláról készített szobra és a szobor kontextusai. A Képzőművészeti Egyetemen szerzett tapasztalataim, valamint a tömegmédiában zajló metoo-kampány pedig lökést adtak ahhoz, hogy intenzívebben és módszeresebben foglalkozzak vele. Erre az is ösztönzött, hogy személyes beszélgetéseink során ugyan számos szakmabeli is erős kritikát fogalmazott meg Pauer vállalkozásával kapcsolatban, a szakirodalomban azonban ennek a kritikai nézőpontnak nem sok nyomát találtam.” – derül ki a gyűjtemény kísérő füzetéből.

A kiállítás egyszerre továbbgondolása és dokumentációja Eperjesi tavaly októberi, Nemzeti Galériában véghezvitt performanszának, amikor egy félig-meddig rajtaütésszerű, de a Galéria által végül is jóváhagyott akcióban felöltöztette Pauer Gyula, 1985-ös szépségkirálynőről, Molnár Csilláról készített bronzszobrát. Nem ruhába, hanem a kifutók vörös szőnyegeit idéző palástba, amely „nemcsak a szépség-, reklám-, film-, és divatipar fontos szimbóluma, hanem a politikai és hatalmi reprezentációé is.”

A vörös anyag ezúttal a falon kiterítve hirdeti a kiállítás címéül is szolgáló, a szobor elkészülésének körülményeire és a szépségverseny résztvevőinek alárendelt helyzetére utaló „szlogent”. Körülötte a falakon fényképek és szövegek furcsa elegye. Kitépett lapok Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt című riportkönyvéből, a szépségkirálynő szobrának leírókartonja, Hartai László levele Pauer Gyulához, egy újságcikk, a Lui nevet viselő nyugatnémet szexlapban megjelent fotók, valamint az októberi performansz videós és képi dokumentációi. Egyenként mind-mind nélkülözhetetlen kirakós darabkái egy sok szereplős, szerteágazó, botrányos történetnek, így, kontextustól megfosztottan azonban a teljes képnek csak egy kis szegmensét tárják a látogatók elé. Ezt a hiányt egy tizennégy oldalas kísérőfüzet igyekszik pótolni, amely, bár felületesen, de ad némi értelmezési alapot az alkotó kicsit talán kapkodva összeállított koncepciójához.

A kupolateremben más légkör fogad. A hófehér falak között, a terem közepén olyan vasállvány, amelyre szoborkészítés során erősítik fel a fullasztó gipszvázat a modell körül, rajta a szépségkirálynő szobráról 3D nyomtatással készült piros büszt. A zongora futamok itt mintha nem hatolnának át a megfagyott levegőn, sűrű csend és furcsa, magányos űr lengi körül az installációt, amitől egy pillanatra mindenki megtorpan, mikor a nyikorgó deszka lépcsőfokokról, a terembe lépve végre felemeli tekintetét. Hogy a meztelen test tiszteletteljes hiányát hangsúlyozó keret, a gyönyörű, fájdalmas arc, vagy az eredeti szobor születési körülményeinek emléke fejti ki ezt a hatást, azt nehéz lenne meghatározni, de hosszú, néma merengés után is szégyelltem hátat fordítani és nehéz szívvel sétáltam el a pillanatnyiságot és öröklétet egyszerre megragadó, a pornográfia és a képzőművészet kapcsolatát kiemelő alkotástól, vissza az aranyozott tapéta borította falak ölelésében őrzött múltba, vissza az utcára, vissza a jelenbe.

Infó:

Érezze megtiszteltetésnek

Eperjesi Ágnes kiállítása

Fészek Művészklub

Nyitva: június 14-ig