Tíz idegenlégióssal lett bajnok az Istenhegy FC, de ez nagyon jól van így

Publikálás dátuma
2019.06.09. 18:19

Fotó: Tóth Gergő
Bár a lapok nem foglalkoztak vele nagy terjedelemben, az Istenhegy FC – tíz idegenlégióssal a soraiban – idén megnyerte a bajnokságot. Japán kapusuk 25 meccsen csak 24 gólt kapott (higgyék el, ez nagyon jó arány), a csapatszellemről pedig Pete Roscoe, egy szakállas, köpcös liverpooli srác gondoskodik. Igaz, hogy a csapat nevét ki-ki a maga dialektusában ejti, de amíg itt vannak, életüket és vérüket áldozzák érte.
Ahogy az ember ácsorog a józsefvárosi Siketek-pálya öltözője előtt, óhatatlanul is Rejtő Jenő sorai jutnak az eszébe a Három testőr Afrikában című örökbecsűből: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” Pedig mindössze arról van szó, hogy barátságos meccset játszik a Budapesten dolgozó japánok csapata, a Magic Magyars a BLASZ IV. újdonsült bajnokával, az Istenheggyel. A Suzukit, Densót, Sonyt és a több tucat japán céget erősítő urak frissen vasalt, meggypiros, nemzetiszínű mezükben komótosan készülnek: nyújtanak, rövid sprintekkel melegítenek és megvitatják a taktikát. 

Istenhegy bajnokai

Az istenhegyiek sokkal magyarosabban hangolódnak a meccsre. A megbeszélt időpontra csak kilencen érkeznek, a többiek heves telefonálásban vannak. „Még tart az ünneplés, sokat kivett belőlünk az arany” – magyarázza egyikük, ügyesen dekázgatva egy labdával. A kezdőkörben egy japán srác húzogat, hátán a felirat: „Polgár T”. Tényleg így hívják? – kérdezem Andrást, aki a kisfiával passzolgat a felezővonalnál. „Á, az Ken, csak a Polgár Tibi meze van rajta. Az övé mosásban van.” Ken, valójában Tanigawa Kentaro csak egyike az Istenhegy FC külföldi játékosainak. Összesen tízen vannak a 25 fős keretből: főleg japánok és britek, de van egy nigériai és egy koreai is. „A Facebookon olvastam, hogy játékost keres az Istenhegy” – meséli Pete Roscoe, aki akkor már három éve élt Budapesten. A jónevű Budapest Rangersben játszott, de a csapat éppen feloszlani készült. „Állandóan jöttek-mentek a csapattagok, volt, akit áthelyeztek, mások csak egyszerűen továbbálltak, szóval kellett egy új csapat” – emlékszik vissza. A külsőre Budapesten szórakozó, kapatos angol dokkmunkásra emlékeztető 32 éves liverpooli pénzügyi tanácsadó már nyolc éve él nálunk. Félig orosz, félig magyar felesége néhány hét múlva ad életet első gyermeküknek, úgyhogy egyelőre hosszabb távra terveznek Magyarországon. Pete világ­életében focizott, legszebb sikereit a brit hadseregben érte el. Végigfocizták a világot, több nagy stadionban megfordultak, ahol az angol katonák barátságos meccset játszottak a helyi erőkkel. Hogy pontosan mit csinált a seregben, arról nem szívesen beszél, „top secret” – mondja és kacsint –, de annyi világos, hogy Afganisztánban és Irakban is szolgált. „Nézzél rám, nem vagyok egy kifejezett Ronaldo, de amíg bírom, addig csinálom – mondja, és meséli, hogy előző nap is játszott egy kilencvenperceset, és most is végig fogja játszani. – Ez az életem, nem tudnék foci nélkül élni.”
Miwa és Pete
Fotó: Tóth Gergő
A kapus Miwa Hisanobu 23 éves, orvosegyetemre jár, és a legkevesebb gólt kapta a ligában. Pete-tel együtt fociztak a Rangersben, onnan csábította át őt is az Istenhegy. Miwa már a középiskolában kapus volt, neki is ­hiányzott volna, ha Budapesten nem talál csapatot. Az egyetemen és a pályán is otthon van, néha egy kicsit jobban is, mint Magyarországon. „Furcsák a magyarok – mondja –, általában rendesek, kedvesek, de azért elég sokszor éreztetik velem, hogy én csak egy külföldi vagyok. Leginkább kínainak néznek, de nem különösebben foglalkoznak a különbséggel: kínai, japán, mindegy. Nem magyar.” De a pályán nincs ilyen. Ott két dolog fontos: a tudás és hogy az ember hajtson, ameddig bírja. És ezekben Miwa nagyon jó.

Jók: Somos

Már elmúlt kilenc, és még hiányzik a balhátvéd. A többiek láthatóan nem idegeskednek, a bajnokság már megvan, ezt a meccset meg tízen is lenyomják, ha nagyon muszáj. De aztán befut a sporttárs, aki civilben Somos András, az ismert újságíró, az ATV műsorvezetője. „Bocsi, fiúk, elaludtam” – mondja, és máris húzza a stoplist. András igazi legenda, csaknem húsz éve az Istenhegy igazolt játékosa. Bár ő maga szerényen megjegyzi, hogy sehol nincs a félelmetes Czerok–Palotai duótól, akik egyszer ketten ötven gólig jutottak a bajnokságban. Játékintelligenciája vitathatatlan, bár – ahogy mondja – mára megkopott sebességét jó helyezkedéssel pótolja. Ez a „kissé pocakos, de ügyes” eufemisztikus fordítása. Amióta az eszét tudja, focizik: játszott a BVSC-ben, a Budafokban és a Atletico Tunyában, olyan nagy csapatok ellen, mint a Vasas vagy az MTK. Valószínűleg csak a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt nem a pályán elért sikerei ­miatt emlékeznek rá. Bár lehet, hogy a Kormányőr II csatárai kevesebb Fórumot néznek, mint ahányszor megpróbálták már elvinni a labdát Somi mellett, de tény, hogy ő maga arra a legbüszkébb, hogy egyszer a Népsportban is írtak róla. Igaz, egy ifimeccs után, és csak annyit, hogy jók: Somos, de ne legyünk telhetetlenek, nála nagyobb játékosoknak még ennyi se jutott.
Időközben két csere is kerül, és elkezdődhet a meccs. A japánok minden labdáért keményen megküzdenek, és egészen a félidő végéig egyenlő ellenfélnek bizonyulnak. Aztán jön Szabó Tamás, és betalál. 1-0 az Istenhegynek. Tamás a csapat ügyeletes gólvágója, idén harmincötig jutott, és ő lett a liga gólkirálya. „Ha Tamásnak menni fog, a III-ban is ott lehetünk a közepén” – mondja Somos András, utalva a két liga közti minőségi különbségre. A fociban kevésbé jártasak kedvéért: az Istenhegy FC igazi amatőr csapat, amely hétről hétre kemény csatákat vív a Kormányőr SE II-vel, a Lánchíd FC-vel, a Róna FC-vel vagy a Ferencvárosi Vasutassal. A játékosok fizetést nem kapnak, viszont minden meccsen fizetnek a pályabérlésért és a bíróknak. Aki járt már megye II-ben vagy BLASZ III-ban, az tudja csak, hogy az igazi kemény, férfias csaták itt zajlanak, nem a Fradi- vagy a Honvéd-pályán.

Nem beszél, focizik

„Szomi, Szomi, pass to me!” Barclay Robert Benjamin, a csapat másik angolja két japán között próbál kibújni, és már kéri is a labdát Andrástól. Benji sajnos a következő szezonban hazamegy, nagyon fog hiányozni – mondja Somos András a szünetben, miközben ki-ki a maga térfelén próbál erőt gyűjteni a következő háromnegyed órához. A második félidőben aztán – ahogy mondani szokták – kiütközött a két csapat közti különbség. A mágikus magyarok fáradni látszanak, minek következtében Szabó Tamás még kétszer betalál a kapuba. Időközben a cserék is beállhatnak, ha már rászánták a szombat délelőttjüket egy barátságos meccsre. Az örökké jókedvű és fáradhatatlan Pete helyet cserél a kapuban Miwával, hadd fusson a japán srác is egy kicsit. Ő mindenesetre vetődik egy hatalmasat, aztán rosszul fut ki és kap egy potyagólt, de a lényegen ez már nem változtat, nyer az Istenhegy. Kézfogások, barátságos ölelések, pihegő nemzetközi brigádok. Pete-tel, Miwával és Somos úrral ülünk a Siketek-pálya büféjében. Fociról beszélgetünk, mi másról. A liverpooli szerint este simán lemossák a Tottenhamet (a Bajnokok Ligája-döntőről beszélünk, és természetesen igaza lett), amit több más szakmai érv mellett arra alapoz, hogy a Liverpool FC pályájának irányítószáma L40TH, vagyis Liverpool 4, Tottenham Hotspur 0. Két pohár ásványvíz között kérdezem tőlük, beszélik-e a nyelvet, mármint a magyart? „Volt egy magyar barátnőm, tőle tanultam egyet s mást” – mondja a japán orvostanhallgató, és hogy bizonyítson, tökéletes kiejtéssel hozzáteszi: „Hojrá Istenhegi!” „A meccsek előtt az a csatakiáltásunk, hogy Isten, Isten – mondja Somos András, és oldalba böki a britet. – Hogy mondod ezt, Pete?” „Istvan, Istvan” – vigyorog Pete, és búcsúzóul elmeséli, hogyan gyűlt meg a baja a magyar nyelvvel már az első héten. Régi csapatában hallotta, hogy amikor a sporttársak a bíróhoz szólnak, előzékenyen hozzáteszik, hogy „bazmég”. Ez náluk is így van – gondolta –, az edző megszólítása „coach”, a bíróé „referee”, itt meg ez. A következő meccseken három sárga lapot kapott, aztán kiállították. A csapattársai hangosan röhögtek, ő meg nem értette. Azóta nem hajlandó megszólalni magyarul. Focizni bármikor, de beszélni, azt nem. Legfeljebb ennyit: „Istvan, Istvan, Istenhegy is the best!”
Szerző
Témák
foci amatőr riport

Előny a parlagfűnél

Publikálás dátuma
2019.06.09. 13:56

Fotó: Népszava
Kínzó tüsszögés, szemviszketés, orrfolyás, kiütések, asztma – a parlagfű pollenje millióknak okoz tüneteket, amit olykor gyógyszerrel is nehéz kordában tartani. Ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen a pollentermelés, még a virágzás előtt kellene lekaszálni vagy gyomirtóval eltüntetni a növényt, erre azonban már nagyon kevés idő maradt. Ráadásul egyelőre azt sem tudni, pontosan hol vannak a fertőzött területek.
A Parlagfűpollen No Egyesület (PPNE) 100 ezer hektár feltérképezését és a mentesítés nyomon követését vállalta. Ennél persze minden felmérés szerint jóval nagyobb az érintett terület, de az ő kapacitásuk legfeljebb erre elég – mondja Kelen Andrásné, az egyesület elnöke. Bíznak benne, hogy a földhivatalok a korábbi éveknél lényegesen nagyobb terület felmérését fogják elvégezni, és a növényvédelmi hatóság is rövidebb határidővel intézkedik majd. 

Következmények nélkül

„Az ideális állapot az volna, ha a földhasználók maguk tartanák parlagfűmentesen a földeket, és nem várnának arra, hogy felszólítás után kelljen intézkedniük. Nagyon szomorú, hogy tavaly mindössze 60 millió forint bírságot kellett kifizetniük a földtulajdonosoknak. Ez szinte semmi ahhoz képest, hogy az egész ország tele van parlagfűvel, és emiatt az emberek kénytelenek 45-50 milliárd forintot költeni gyógyszerekre. Tudomásul kell venni, hogy amikor a parlagfű megnő és virágozni kezd, onnan kezdve szinte semmit sem tehetünk, főleg a haszonnövénnyel bevetett földeken. A pollen hamar tüneteket okoz az arra érzékenyeknek, és várhatóan másfél-két millióan szenvednek tőle” – fogalmaz a civil szervezet vezetője. Úgy véli, megvan a nyitottság a probléma rendezésére a hivatalos szerveknél, például az Agrárminisztériumnál, de nem ártana, ha aktívabbak lennének. „Rá kell kényszeríteni a földtulajdonosokat, hogy igenis végezzék el időben a mentesítést, és ha ez csak büntetéssel érhető el, akkor élni kell a lehetőséggel, mert senkinek nincs joga a mások egészségével játszani. A legtöbben azért nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek, mert ritkán van közvetlen következménye, ha a terület parlagfüves, az irtás pedig macerás és költséges folyamat. Ha én gazda volnék, nem biztos, hogy mindent megtennék a földem parlagfűmentesen tartására, mert minimális az esély arra, hogy megbüntessenek” – állítja Kelen Andrásné, aki szerint évek óta nagyon kevés a felderített parlagfüves terület. Egy másik civil szervezet, az Országos Polgárőr Szövetség tagjai a héten Baranya megyében, Pécs környékét járták, és számos helyen találtak parlagfüvet. Minden esetben jelezték az önkormányzatnak, ahol utána tudnak nézni, hogy pontosan kik a földtulajdonosok, akik az értesítés után néhány napot kapnak arra, hogy rendbe tegyék a földjüket. Erről már Fuksa Ágnes, a szövetség környezetvédelmi alelnöke beszél. Ők tavaly is fáradhatatlanul igyekeztek felvenni a harcot a gyomnövénnyel. Az Agrárminisztérium által támogatott, „Polgárőrök a Parlagfűmentes Településekért” program keretében országosan is részt vettek a parlagfű elleni védekezésben, de minden területet ők sem tudnak ellenőrizni, nincs rá kapacitásuk. „Az elhagyott területeken, például egy nem művelt szőlőhegyen könnyen előfordul, hogy elburjánzik a parlagfű, ez okozza a legtöbb problémát. Ilyenkor az önkormányzat küld felszólító levelet a tulajdonosoknak, de az is előfordult már, hogy 50 ezer forintnál is magasabb bírságot szabtak ki és kényszerkaszálást végeztek” – mondja Fuksa Ágnes. Szerinte néhány éve rosszabb volt a helyzet, de a növény szinte kiirthatatlan, így most is bőven találnak fertőzött területeket. A parlagfű akár már néhány nappal a kapálás után is újra kihajthat ugyanis, ezért folyamatos irtást igényel.

Ausztriát is mi fertőzzük

Az irtásnak országosan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a felelőse, Fuksa Ágnes azonban nem tud arról, hogy lennének friss adataik arról, hol van parlagfű, és hol kellene ellenőrizniük. A tavaly bejelentett területekről a Nébih honlapján elérhető egy parlagfű-információs térkép, de friss adatok egyelőre nincsenek. Létezik az úgynevezett Parlagfű Bejelentő Rendszer is, az ide érkező bejelentéseket a rendszer térképre teszi, legalábbis a Nébih szerint, a térképen azonban a cikk megjelenésekor nem volt semmi. 
A hivataltól megtudtuk: tavaly „külterületen 3659 hektáron került sor közérdekű védekezés elrendelésére”. A problémát gyakran az elhagyott ingatlanok, tisztázatlan tulajdonviszonyú területek, illetve az elhunyt tulajdonosok területei okozzák, hiszen ezeken nincs, aki elvégezze a védekezést. Fuksa Ágnes szerint szinte bármely nagyváros külterületén előfordulhat a növény. „Szervezünk tájékoztató kampányokat, oktatást, még parlagfűirtásnapot is, hogy az emberek tisztában legyenek a következményekkel és azzal, miért fontos a gyom eltüntetése” – mondja. A gyomnövény kezelése – különös módon – csak nálunk ilyen nehézkes, a nyugati határ túloldalán, Ausztriában nem okoz akkora problémát. Ott sokkal előrébb járnak a védekezésben, ezért hatékonyabban végzik az irtást. A pollenterhelés jelentős részét valójában épp Magyarországról kapják. A növény leginkább a határ mentén fordul elő, a magok könnyen terjednek a járművek kerekeire tapadva. „Ausztriában a miénknél régebben működik a környezetvédelem, sokkal gondozottabbak a területek, emiatt sem tud olyan mértékben elszaporodni a növény. Ezzel szemben Magyarországon csak az utóbbi években kapott nagyobb sajtóvisszhangot az ügy, ahogy nőtt a betegek száma” – mondja Fuksa Ágnes. Egyébként nemcsak Ausztriában, Svájcban is kiemelt figyelmet fordítanak a parlagfű eltüntetésére. Ott az utak mentén felbukkanó parlagfüvet kézzel húzzák ki, és húsz példány feletti előfordulás esetén a gazdák kötelesek jelentést tenni a növényvédelmi hatóságnak. Ők pedig azonnal intézkednek a mentesítésről – írja a tegyaparlagfuellen.hu internetes információs portál. Orvosi szempontból köbméterenként 30 darab az a parlagfűpollen-koncentráció, ami még elfogadott, nem okoz tüneteket. Ehhez képest a legtöbb helyen 600–1000 darab/köbméter az érték. Jó hír, hogy idén már július 1-je előtt is intéz­kedhet a hatóság, ha parlagfüvet talál, eddig csak ezt követően volt joga eljárni.

Ne együnk parlagfüvet!

Ahogy sok másról, így arról sincs pontos statisztika, hogy mennyien szenvednek az allergiás tünetektől. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb allergia elleni gyógyszert nem támogatja a társadalombiztosító, így sokan nem mennek el az orvoshoz. „Ők azokkal a gyógyszerekkel kezelik magukat, amit a szomszéd, a kolléga, vagy jobb esetben a gyógyszerész ajánl. Sokan csak 5-10 év után jelentkeznek szakorvosnál” – mondja Altmayer Anita allergológus szakorvos. Ezzel viszont az a gond, hogy a pollenallergia a légutakon lefelé haladó betegség, és bár sokan azt hiszik, ha megerősítik az immunrendszerüket, elmúlik, de ez valójában nincs így. Sőt, ha nem kezelik megfelelően, akkor a kezdeti orr­fújás, szemviszketés, tüsszögés után asztma is kialakulhat. „Gyakori, hogy a betegek a hagyományos orrsprayjel kezdik kezelni magukat, amihez azonban 5-7 nap után annyira hozzászokik a szerveztük, hogy akár évekig nem tudnak leállni vele. Az allergiásoknak speciális orrcseppre van szükségük, amit csak szakorvosok, allergológusok írhatnak fel” – mondja.
Illusztráció/Thinkstock
Az allergia megjelenésében szerepet játszhat a genetikai hajlam, a környezeti faktorok, az életmód, és a dohányzás. Az állapot az immunrendszer túlműködése a környezeti allergénekre. Így pusztán arra várni, hogy ha megerősödik a szervezet, akkor majd elmúlik, valójában időpazarlás, ezalatt pedig rosszabbodhatnak is a tünetek. Sokan úgy gondolják, hogy ha esznek vagy teát készítenek abból a növényből, amire allergiások, idővel majd hozzászokik a szervezetük. Ez azonban komoly károkat is okozhat. Két éve a Szegedi Tudományegyetem kutatói arra is felhívták a figyelmet, hogy megenni is veszélyes. A gyomnövény elfogyasztása károsíthatja ugyanis a szervezetet, mivel olyan vegyületeket is tartalmaz, amelyek sejtmérgező hatását már kimutatták. „A parlagfű evése önmagában valóban nagyon helytelen, hiszen – ahogy arra már utaltunk – mindenféle egyéb mérgezőanyagok is vannak benne. A feltevés azonban, amely szerint az allergén kis dózisban fogyasztva csökkentheti a tüneteket, nem teljesen helytelen. A pollenallergia legmodernebb terápiája az úgynevezett immunterápia, ami nem a tüneteket nyomja el, hanem a kiváltó okokat szünteti meg, úgynevezett oki terápia” – fejti ki Altmayer Anita.
A kezelés során az allergént kis mennyiségben juttatják a szervezetbe, így az immunrendszer mechanizmusait befolyásolják. A cél, hogy hozzászoktassák a szervezetet a tüneteket okozó allergénhez. „A parlagfűből kivont bizonyos fehérjemolekulákat oldatokba rakják, és a betegek ezt mindennap a nyelv alá csepegtetik. Ez a legmagasabb szintű allergia elleni terápia, aminek már az első év után látványos eredményei lehetnek. Ha pedig 3-5 évig alkalmazzák, akár 15 évre is tünetmentessé teheti a beteget” – mondja Altmayer Anita. A kezelés azonban drága, és sajnos nem támogatja a társadalombiztosító, így sokan az olcsóbb allergiagyógyszert választják. Akkor is, ha ez csak a tüneteket enyhíti. A parlagfű, fekete üröm, házi poratka, fűfélék okozzák a legtöbb tünetet. A világon mindenütt emelkedik azok száma, akik érzékenyen reagálnak ezek valamelyikére. Az ő érdekükben kiemelten fontos volna, hogy a lehető legtöbb gyomnövénytől szabaduljunk meg, mielőtt belefulladnánk az asztmába.
Szerző
Frissítve: 2019.06.09. 14:03

A hamis biztonságérzetet adó kis magyar világ Romániában - és azon túl

Publikálás dátuma
2019.06.09. 07:43

Fotó: Facebook/Orbán Viktor
Miközben a sokadik virágkorát élő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 477 ezer szavazattal, két képviselőt is küldhet az Európai Parlamentbe, egyre sürgetőbb volna a párt számára megtalálni, ki fog rájuk szavazni a következő és az az utáni választásokon.
„Ezt az RMDSZ-békát még egyszer és utoljára lenyelem” – mondta két nappal az európai parlamenti választások előtt egy kolozsvári barátom. Kissé meg is lepődtem, mert ő azon erdélyiek közé tartozik, akik régről bírálják az RMDSZ-t, sőt az utóbbi parlamenti választáson már nem is szavazott a magyar érdekképviseletre. Az igazi meglepetés számomra mégsem a döntése, inkább annak indoklása volt. „A fiatalok rég nem azért mennek nyugatra, mert itthon nem beszélhetnek vagy tanulhatnak magyarul, hanem mert jobban akarnak élni, kiszámítható jövőt akarnak. Ehhez már nem magyar, hanem igazi demokratikus pártra van szükség. Az úzvölgyi provokáció azonban lehűtötte az idealizmusom. Nem helyezem a történelmet a jelen vagy a jövő elé, de megengedhetetlennek tartom a múlt tagadását, a magyar történelmi emlékeink meggyalázását. Más nem emel szót ellene, így hát még egyszer, utoljára, bizalmat szavazok az RMDSZ-nek” – mesélte a férfi, akit szinte gyerekkorom óta ismerek, de soha nem hittem volna róla, hogy képes lenne politikai, ideológiai álláspontját felülírni azért, mert egy második világháborús székelyföldi magyar katonatemetőre rátelepítenek egy románt. Az EP-kampány és a szavazás utáni napokban tett egyhetes erdélyi körutam során azonban ez volt az egyik, mondhatni utólag, legkisebb meglepetésem.  Idézett barátom lánya, a huszonéves egyetemista, aki mindeddig következetesen, bár fanyalogva az RMDSZ-re szavazott, ezúttal, mint fogalmazott, „komoly dilemma előtt áll”. „Ez a macsó RMDSZ kisegítő személyzetnek tekinti a nőket. Romániában már rég női pártelnökök vannak, és miniszterek is szép számmal, a román pártok az EP-be és a brüsszeli parlamentbe is küldenek nőket, de az RMDSZ-nek egy kirakat nőszervezetre futotta eddig. És egyetlen szava sincs sem a nemek egyenlősége, sem a klímaváltozás kapcsán. Engem nem érdekel, hogy a székelyföldi hivatalokon loboghat vagy nem loboghat a székely zászló, az sem, hogy a magyar mellé vagy föléje hoznak létre román katonai temetőt, az viszont annál inkább, hogy lesz-e élhető Föld a leendő gyerekeimnek. És ha az lány lesz, és netalán politikai ambíciói lesznek, lesz-e egyenlő esélye arra, hogy a szomszéd magyar fiúval megmérkőzzön az RMDSZ-elnöki tisztségért, EP-képviselőhelyért, román parlamenti képviselői helyért. Vagy netán kávét főzhet neki, legjobb esetben pedig megkaphatja az első nem bejutó helyet valamelyik listán, mint most Hegedűs Csilla is?” 

A csak magyar már nem elég

Pénteken még nem tudta, hogy vasárnap végül rászavaz-e vagy sem az USR-re (Uniunea Salvaţi România, magyarul: Mentsétek meg Romániát Szövetség), mint a barátai többsége, mert „tőlük sincs elájulva, de mégiscsak az egyetlen modern alakulat, amely nem folyton a múltban vájkál. És bár külön üzenete a magyarokhoz nem volt, vette a fáradságot legalább arra, hogy a magyarokat magyarul szólítsa meg”. Utólag, már telefonon mondta el, hogy az utolsó percig vacillált, el is ment a haverokkal a szavazóhelyiségig, de megvárta őket kint. „Ezután sohasem kötök kompromisszumot”, mondta dacosan. 
"Soha többé nem szavazok valakire csupán azért, mert magyar. Román pártra pedig majd akkor nyomok pecsétet, ha bizonyítják, hogy megérdemli."

"Az USR egyelőre ígéretes, de láttunk már elégszer karón varjút, ugyebár.” Sokan voltak Kolozsváron és más erdélyi nagyvárosokban, akik megelőlegezték a bizalmat a magyar sajtóban csak román Momentumként emlegetett pártnak. A viszonylag új formáció majdhogynem rávert a kormányzó Szociáldemokrata Pártra (PSD), úgy, hogy nincs vidéki beágyazottsága. A nagyvárosok, a fiatalok, és igen, az RMDSZ-ben csalódott magyarok egy része, a hagyományos román ellenzéki pártokból kiábrándult erdélyiek voksai hozták fel a harmadik helyre az USR-t, mondhatni a semmiből, különösebb program és ígéret nélkül. Vonzerejét az új, a más, a még soha nem kormányzó, így korrupciómentes imidzsének köszönheti az ellenzéki civil mozgalomból rekordgyorsan kinőtt párt. Mentsétek meg Romániát Szövetség – ez a formáció magyar neve, amely sok elemző szerint az egyik legnagyobb veszély az RMDSZ számára.

Tömbmagyar

Csakhogy a véleményformálók, elemzők java része Kolozsvárról vagy valamelyik nagyvárosból értékel. Ám ha keletebbre megyünk, elég csak Marosvásárhelyig, teljesen más világ fogad. A magyar–román interetnikus feszültségek frontvárosában és környékén nyomát sem találtam a kolozsvári elégedetlenségnek. Nem mintha nem létezne itt is, ám errefelé nyilvánvalóan más uralja a magyar közbeszédet, más az elégedetlenség oka, mint ahogy a jó pontokat is másért osztják a magyar szövetségnek. Ez már a hamis biztonságérzetet adó „kis magyar világ”, azaz a Székelyföld széle. Székely István kolozsvári politológus, aki egyben az RMDSZ ügyvezető alelnöke, ennek ellenére az erdélyi magyar sajtóban egyik leggyakrabban megszólaltatott elemző, az EP-választási eredményeket értékelve maga fogalmazott úgy, hogy az erdélyi magyar közösség homogenitása a múlté. Eltérő a mindennapi valóság a tömbmagyar székelyföldi, illetve interetnikus környezetben. Kifejtette, Székelyföldön az önkormányzatok megerősödése és az etnikailag homogén régió létezése megadja a „kis magyar világ” érzetét és időnként hamis biztonságérzetét. Itt magyar nyelvű a helyi adminisztráció, a lakosság magyarul tudja intézni mindennapi ügyeit. Erre tevődik rá a magyar állampolgárság, valamint az, hogy a 2000-es évektől tulajdonképpen egész Székelyföld magyar nyelvű televíziót néz és rádiót hallgat. Ezzel a „kis Magyarországgal” szemben Bukarest főleg problémaként jelenik meg: a buta jogszabályok, bürokrácia, a folyamatos zászlóperek, terrorvádak és egyebek formájában. Mindez együttesen hat, de kétségtelenül a magyar állampolgárság okán is erősödnek a Magyarország irányába mutató kapcsolatok, és gyengül a Bukarest iránti érdeklődés, vagyis a romániai választásokon való részvételi kedv, vélekedik a politikus politológus. Ennek fényében sokkal inkább érthető, hogy a kampányfinisben, amikor hétről hétre, a voksolással egy időben meghirdetett igazságügyi referendum miatt látványosan emelkedett a román választói kedv, a székelyföldi magyar választókat továbbra sem hozta lázba az országos korrupcióellenes közhangulat. A referendumot valamiféle „román ügynek” tekintették, amely nem nélkülözi a magyarellenességet sem. Az előrejelzések ezért nem meglepő módon egyre apadó RMDSZ-támogatottságot mutattak. Székelyföldön az utóbbi időben rendre gyengül a magyarok szavazási hajlandósága a fent említett okok miatt. És hogy milyen csodaszerhez nyúlt most (is) az RMDSZ? Én személy szerint elborzadtam, amikor megláttam Maros megyében a legtávolabbi kis falu minden magyar választójának postaládájában is landoló szórólapot. Annak címlapján Orbán Viktor ráz kezet mosolyogva Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, belül ugyancsak ők láthatók a nagyobbik fotón, s mintegy mellékesen, kicsiben, alig kivehető arcokkal, ott van az RMDSZ EP-listájának első négy helyezettjéről készült csoportkép. Az üzenet egyszerű, mindenki számára világos: szavazni kell, mert Orbán Viktor ezt kéri, cserében erős brüsszeli egységes Kárpát-medencei magyar képviseletet ígér.  

Orbán Viktor kérte

És ez hatott, főleg a vidéki szavazók körében, mint ahogy az egyházak támogatása is, a vasárnapi misén-istentiszteleteken elhangzott lelkészi szavazásra buzdítás. „Hogyne szavaztam volna, Orbán Viktor is erre kért” – válaszolt méltatlankodva érdeklődésemre vasárnap délután 90 éves nagybátyám, aki bizony már a legutóbbi román parlamenti választáson sem vett részt. És nem csak abban a marosi kis faluban hatott varázserővel Orbán Viktor személyes részvétele a kampányban, felhívása és a szórólapok, amelyek az utolsó pillanatig figyelmeztettek a „kötelességre”. Ugyanezt tapasztaltam több nagy Gyergyó-medencei településen, sőt Marosvásárhelyen is, és ugyanezt az Erdély Tv helyszíni riportjaiban. Vagyis azt, hogy amiért a nagyvárosi, elsősorban a tömbmagyar vidéken kívüli értelmiség tetemes hányada orrol az RMDSZ-re, az ugyanaz, amiért az átlagmagyar szavazó rájuk szavaz: az „elfideszeződés”, a belső demokrácia fokozatos felszámolása, az RMDSZ alárendelése Orbán Viktornak. Az RMDSZ pedig egyre „profibb” a kampányban, a mozgósításban, a kommunikációban. Korábbi stabil 360 ezer körüli szavazótáborát a május 26-i EP-választásra 477 ezerre tornázta fel. Lebutított üzenetekkel ugyan, de sikerült. És bár most az a fő téma, hogy a Kárpátokon kívül „vásárolt”, a kormányzó PSD (a román Szociáldemokrata Párt) segítségével megszerzett kb. 15 ezer szavazat segítségével lépte át a bejutási küszöböt a magyar szövetség, ez aligha változtat a lényegen. És ez különben is amolyan „nyuszika, van sapkád?” szindróma. A regátban (királyság, így emlegetik Erdélyben a Kárpátokon kívüli régiókat) évek óta módszeresen építi területi szervezeteit a szövetség, annak ellenére, hogy alig-alig él errefelé magyar Csángóföldet és Bukarestet leszámítva. Az idén többek között a helyi szervezeteknek köszönhetően – a vád szerint a PSD jóvoltából – olyan kis településeken is tudtak urnabiztost (így nevezik a pártok által delegált megfigyelőket) állítani, ahol egyáltalán nem él magyar, de így 3-4 szavazatot begyűjtöttek az adott településen. A sok kicsi sokra megy alapon pedig összejött 35 ezer. Eddig egy elnökválasztáson, amelyen Kelemen Hunor pártelnök volt a jelölt, gyűjtötte be eddigi legtöbb szavazatát, 24 ezret a szövetség. Talán nem elegáns, de nem illegális és főképp hatékony módszer a szavazatmaximálásra. (Nekem pedig az jutott eszembe a nagy sajtófelhajtás kapcsán, hogy ha a magyarországi ellenzék lett volna annyira szervezett, hogy a Fidesz által uralt vidéken megfigyelőket állítson, s így legalább általuk és családtagjaik révén összeszedjen 10-20 ezer szavazatot, azt hiszem, dicsérnénk őket.)  

Új kérdések, új válaszok

A kérdés azonban a 477 ezer szavazat és a két brüsszeli EP-mandátum ellenére ugyanaz marad, mint korábban: meddig lesz elég a vidék fegyelmezett, öregedő szavazóbázisára hatni, meddig lehet csak a magyar kisebbségi sérelmekre koncentrálni, meddig lesz elég Orbán Viktor hívó szava, mikor kerül többségbe az a most fiatal generáció, amely sommásan fogalmazva, aszerint ítél majd, hogy melyik párt ígér élhető Földet gyerekei számára? Ez az interneten nevelkedett, világot látott, idegen nyelveket beszélő, külföldön tanult vagy dolgozott generáció zöme máris „európai polgárként” lát és értékel, a nemzeti identitás kérdése pedig, amely meghatározó és mindent fölülíró a jelenlegi szavazóbázis magjánál, egyre inkább elhalványul, olyan kérdések szorítják háttérbe, mint az emberi méltóság, a környezetvédelem, a nemek közötti egyenjogúság és sok ehhez hasonló érték. Az RMDSZ hagyományos választója ma a középfokú végzettségű, középkorú vagy idős, főként vidéki környezetben élő ember – mondja Székely István, jelezve, hogy ez nem tudatosan kiválasztott réteg, hanem elsőként azért van, mert ezt a réteget könnyebb beazonosítani, könnyebb megszólítani. A jövő kihívása, feladata pedig az, hogy meg tudja szólítani az ifjúságot is, fel tudja építeni jövendőbeli szavazóbázisát azok között, akik már tudják is, hogy miről szól ténylegesen egy EP-választás, hogyan működik az Európai Unió, mit várhat el Brüsszeltől, mit Bukaresttől és mit Budapesttől, és nem azt mondja-várja, ami a jelenlegi helyszíni riportokból lépten-nyomon visszacsengett: azért szavaztak az RMDSZ-re, hogy az védje meg kisebbségi jogaikat Brüsszelben.
Szerző