„Ezt az RMDSZ-békát még egyszer és utoljára lenyelem” – mondta két nappal az európai parlamenti választások előtt egy kolozsvári barátom. Kissé meg is lepődtem, mert ő azon erdélyiek közé tartozik, akik régről bírálják az RMDSZ-t, sőt az utóbbi parlamenti választáson már nem is szavazott a magyar érdekképviseletre. Az igazi meglepetés számomra mégsem a döntése, inkább annak indoklása volt. „A fiatalok rég nem azért mennek nyugatra, mert itthon nem beszélhetnek vagy tanulhatnak magyarul, hanem mert jobban akarnak élni, kiszámítható jövőt akarnak. Ehhez már nem magyar, hanem igazi demokratikus pártra van szükség. Az úzvölgyi provokáció azonban lehűtötte az idealizmusom. Nem helyezem a történelmet a jelen vagy a jövő elé, de megengedhetetlennek tartom a múlt tagadását, a magyar történelmi emlékeink meggyalázását. Más nem emel szót ellene, így hát még egyszer, utoljára, bizalmat szavazok az RMDSZ-nek” – mesélte a férfi, akit szinte gyerekkorom óta ismerek, de soha nem hittem volna róla, hogy képes lenne politikai, ideológiai álláspontját felülírni azért, mert egy második világháborús székelyföldi magyar katonatemetőre rátelepítenek egy románt. Az EP-kampány és a szavazás utáni napokban tett egyhetes erdélyi körutam során azonban ez volt az egyik, mondhatni utólag, legkisebb meglepetésem.
Idézett barátom lánya, a huszonéves egyetemista, aki mindeddig következetesen, bár fanyalogva az RMDSZ-re szavazott, ezúttal, mint fogalmazott, „komoly dilemma előtt áll”. „Ez a macsó RMDSZ kisegítő személyzetnek tekinti a nőket. Romániában már rég női pártelnökök vannak, és miniszterek is szép számmal, a román pártok az EP-be és a brüsszeli parlamentbe is küldenek nőket, de az RMDSZ-nek egy kirakat nőszervezetre futotta eddig. És egyetlen szava sincs sem a nemek egyenlősége, sem a klímaváltozás kapcsán. Engem nem érdekel, hogy a székelyföldi hivatalokon loboghat vagy nem loboghat a székely zászló, az sem, hogy a magyar mellé vagy föléje hoznak létre román katonai temetőt, az viszont annál inkább, hogy lesz-e élhető Föld a leendő gyerekeimnek. És ha az lány lesz, és netalán politikai ambíciói lesznek, lesz-e egyenlő esélye arra, hogy a szomszéd magyar fiúval megmérkőzzön az RMDSZ-elnöki tisztségért, EP-képviselőhelyért, román parlamenti képviselői helyért. Vagy netán kávét főzhet neki, legjobb esetben pedig megkaphatja az első nem bejutó helyet valamelyik listán, mint most Hegedűs Csilla is?”
A csak magyar már nem elég
Pénteken még nem tudta, hogy vasárnap végül rászavaz-e vagy sem az USR-re (Uniunea Salvaţi România, magyarul: Mentsétek meg Romániát Szövetség), mint a barátai többsége, mert „tőlük sincs elájulva, de mégiscsak az egyetlen modern alakulat, amely nem folyton a múltban vájkál. És bár külön üzenete a magyarokhoz nem volt, vette a fáradságot legalább arra, hogy a magyarokat magyarul szólítsa meg”. Utólag, már telefonon mondta el, hogy az utolsó percig vacillált, el is ment a haverokkal a szavazóhelyiségig, de megvárta őket kint. „Ezután sohasem kötök kompromisszumot”, mondta dacosan.
"Az USR egyelőre ígéretes, de láttunk már elégszer karón varjút, ugyebár.”
Sokan voltak Kolozsváron és más erdélyi nagyvárosokban, akik megelőlegezték a bizalmat a magyar sajtóban csak román Momentumként emlegetett pártnak. A viszonylag új formáció majdhogynem rávert a kormányzó Szociáldemokrata Pártra (PSD), úgy, hogy nincs vidéki beágyazottsága. A nagyvárosok, a fiatalok, és igen, az RMDSZ-ben csalódott magyarok egy része, a hagyományos román ellenzéki pártokból kiábrándult erdélyiek voksai hozták fel a harmadik helyre az USR-t, mondhatni a semmiből, különösebb program és ígéret nélkül. Vonzerejét az új, a más, a még soha nem kormányzó, így korrupciómentes imidzsének köszönheti az ellenzéki civil mozgalomból rekordgyorsan kinőtt párt. Mentsétek meg Romániát Szövetség – ez a formáció magyar neve, amely sok elemző szerint az egyik legnagyobb veszély az RMDSZ számára.
Tömbmagyar
Csakhogy a véleményformálók, elemzők java része Kolozsvárról vagy valamelyik nagyvárosból értékel. Ám ha keletebbre megyünk, elég csak Marosvásárhelyig, teljesen más világ fogad. A magyar–román interetnikus feszültségek frontvárosában és környékén nyomát sem találtam a kolozsvári elégedetlenségnek. Nem mintha nem létezne itt is, ám errefelé nyilvánvalóan más uralja a magyar közbeszédet, más az elégedetlenség oka, mint ahogy a jó pontokat is másért osztják a magyar szövetségnek. Ez már a hamis biztonságérzetet adó „kis magyar világ”, azaz a Székelyföld széle.
Székely István kolozsvári politológus, aki egyben az RMDSZ ügyvezető alelnöke, ennek ellenére az erdélyi magyar sajtóban egyik leggyakrabban megszólaltatott elemző, az EP-választási eredményeket értékelve maga fogalmazott úgy, hogy az erdélyi magyar közösség homogenitása a múlté. Eltérő a mindennapi valóság a tömbmagyar székelyföldi, illetve interetnikus környezetben. Kifejtette, Székelyföldön az önkormányzatok megerősödése és az etnikailag homogén régió létezése megadja a „kis magyar világ” érzetét és időnként hamis biztonságérzetét. Itt magyar nyelvű a helyi adminisztráció, a lakosság magyarul tudja intézni mindennapi ügyeit. Erre tevődik rá a magyar állampolgárság, valamint az, hogy a 2000-es évektől tulajdonképpen egész Székelyföld magyar nyelvű televíziót néz és rádiót hallgat.
Ezzel a „kis Magyarországgal” szemben Bukarest főleg problémaként jelenik meg: a buta jogszabályok, bürokrácia, a folyamatos zászlóperek, terrorvádak és egyebek formájában. Mindez együttesen hat, de kétségtelenül a magyar állampolgárság okán is erősödnek a Magyarország irányába mutató kapcsolatok, és gyengül a Bukarest iránti érdeklődés, vagyis a romániai választásokon való részvételi kedv, vélekedik a politikus politológus. Ennek fényében sokkal inkább érthető, hogy a kampányfinisben, amikor hétről hétre, a voksolással egy időben meghirdetett igazságügyi referendum miatt látványosan emelkedett a román választói kedv, a székelyföldi magyar választókat továbbra sem hozta lázba az országos korrupcióellenes közhangulat. A referendumot valamiféle „román ügynek” tekintették, amely nem nélkülözi a magyarellenességet sem.
Az előrejelzések ezért nem meglepő módon egyre apadó RMDSZ-támogatottságot mutattak. Székelyföldön az utóbbi időben rendre gyengül a magyarok szavazási hajlandósága a fent említett okok miatt. És hogy milyen csodaszerhez nyúlt most (is) az RMDSZ? Én személy szerint elborzadtam, amikor megláttam Maros megyében a legtávolabbi kis falu minden magyar választójának postaládájában is landoló szórólapot. Annak címlapján Orbán Viktor ráz kezet mosolyogva Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, belül ugyancsak ők láthatók a nagyobbik fotón, s mintegy mellékesen, kicsiben, alig kivehető arcokkal, ott van az RMDSZ EP-listájának első négy helyezettjéről készült csoportkép. Az üzenet egyszerű, mindenki számára világos: szavazni kell, mert Orbán Viktor ezt kéri, cserében erős brüsszeli egységes Kárpát-medencei magyar képviseletet ígér.
Orbán Viktor kérte
És ez hatott, főleg a vidéki szavazók körében, mint ahogy az egyházak támogatása is, a vasárnapi misén-istentiszteleteken elhangzott lelkészi szavazásra buzdítás. „Hogyne szavaztam volna, Orbán Viktor is erre kért” – válaszolt méltatlankodva érdeklődésemre vasárnap délután 90 éves nagybátyám, aki bizony már a legutóbbi román parlamenti választáson sem vett részt. És nem csak abban a marosi kis faluban hatott varázserővel Orbán Viktor személyes részvétele a kampányban, felhívása és a szórólapok, amelyek az utolsó pillanatig figyelmeztettek a „kötelességre”. Ugyanezt tapasztaltam több nagy Gyergyó-medencei településen, sőt Marosvásárhelyen is, és ugyanezt az Erdély Tv helyszíni riportjaiban. Vagyis azt, hogy amiért a nagyvárosi, elsősorban a tömbmagyar vidéken kívüli értelmiség tetemes hányada orrol az RMDSZ-re, az ugyanaz, amiért az átlagmagyar szavazó rájuk szavaz: az „elfideszeződés”, a belső demokrácia fokozatos felszámolása, az RMDSZ alárendelése Orbán Viktornak.
Az RMDSZ pedig egyre „profibb” a kampányban, a mozgósításban, a kommunikációban. Korábbi stabil 360 ezer körüli szavazótáborát a május 26-i EP-választásra 477 ezerre tornázta fel. Lebutított üzenetekkel ugyan, de sikerült. És bár most az a fő téma, hogy a Kárpátokon kívül „vásárolt”, a kormányzó PSD (a román Szociáldemokrata Párt) segítségével megszerzett kb. 15 ezer szavazat segítségével lépte át a bejutási küszöböt a magyar szövetség, ez aligha változtat a lényegen. És ez különben is amolyan „nyuszika, van sapkád?” szindróma.
A regátban (királyság, így emlegetik Erdélyben a Kárpátokon kívüli régiókat) évek óta módszeresen építi területi szervezeteit a szövetség, annak ellenére, hogy alig-alig él errefelé magyar Csángóföldet és Bukarestet leszámítva. Az idén többek között a helyi szervezeteknek köszönhetően – a vád szerint a PSD jóvoltából – olyan kis településeken is tudtak urnabiztost (így nevezik a pártok által delegált megfigyelőket) állítani, ahol egyáltalán nem él magyar, de így 3-4 szavazatot begyűjtöttek az adott településen. A sok kicsi sokra megy alapon pedig összejött 35 ezer. Eddig egy elnökválasztáson, amelyen Kelemen Hunor pártelnök volt a jelölt, gyűjtötte be eddigi legtöbb szavazatát, 24 ezret a szövetség. Talán nem elegáns, de nem illegális és főképp hatékony módszer a szavazatmaximálásra. (Nekem pedig az jutott eszembe a nagy sajtófelhajtás kapcsán, hogy ha a magyarországi ellenzék lett volna annyira szervezett, hogy a Fidesz által uralt vidéken megfigyelőket állítson, s így legalább általuk és családtagjaik révén összeszedjen 10-20 ezer szavazatot, azt hiszem, dicsérnénk őket.)
Új kérdések, új válaszok
A kérdés azonban a 477 ezer szavazat és a két brüsszeli EP-mandátum ellenére ugyanaz marad, mint korábban: meddig lesz elég a vidék fegyelmezett, öregedő szavazóbázisára hatni, meddig lehet csak a magyar kisebbségi sérelmekre koncentrálni, meddig lesz elég Orbán Viktor hívó szava, mikor kerül többségbe az a most fiatal generáció, amely sommásan fogalmazva, aszerint ítél majd, hogy melyik párt ígér élhető Földet gyerekei számára? Ez az interneten nevelkedett, világot látott, idegen nyelveket beszélő, külföldön tanult vagy dolgozott generáció zöme máris „európai polgárként” lát és értékel, a nemzeti identitás kérdése pedig, amely meghatározó és mindent fölülíró a jelenlegi szavazóbázis magjánál, egyre inkább elhalványul, olyan kérdések szorítják háttérbe, mint az emberi méltóság, a környezetvédelem, a nemek közötti egyenjogúság és sok ehhez hasonló érték.
Az RMDSZ hagyományos választója ma a középfokú végzettségű, középkorú vagy idős, főként vidéki környezetben élő ember – mondja Székely István, jelezve, hogy ez nem tudatosan kiválasztott réteg, hanem elsőként azért van, mert ezt a réteget könnyebb beazonosítani, könnyebb megszólítani. A jövő kihívása, feladata pedig az, hogy meg tudja szólítani az ifjúságot is, fel tudja építeni jövendőbeli szavazóbázisát azok között, akik már tudják is, hogy miről szól ténylegesen egy EP-választás, hogyan működik az Európai Unió, mit várhat el Brüsszeltől, mit Bukaresttől és mit Budapesttől, és nem azt mondja-várja, ami a jelenlegi helyszíni riportokból lépten-nyomon visszacsengett: azért szavaztak az RMDSZ-re, hogy az védje meg kisebbségi jogaikat Brüsszelben.
