Hiába riogatnak Orbánék, mégis jön a gáz

Publikálás dátuma
2019.06.08. 07:30

Fotó: TurkStream Project / AFP
Orbán Viktor és Szijjártó Péter Moszkvában valószínűtlen gázellátási veszélyektől menti meg rendszeresen Magyarországot.
Blöffnek is nevezhető a magyar kormány részéről annak folyamatos hangsúlyozása, hogy januártól esetleg nem kapunk kelet felől orosz gázt – vélik a lapunk által megkérdezett szakértők. Egy ilyen lépés az európai szállításokért felelős, orosz állami Gazprom részéről ugyanis szerződésszegésnek minősülne. Ez pedig beláthatatlan bizalomvesztést okozna a kontinensen, miközben a Gazprom legnagyobb, legbiztosabb és legtöbbet fizető piaca változatlanul Európa. (Ráadásul épp most cseng le egy oroszországi bűncselekményekre visszavezethető, mégis egész Európát érintő nyersolaj-ellátási válság.) 2019 végén kétségkívül megszűnik az Európába irányuló gáz továbbítására kötött orosz-ukrán szerződés. A két fél viszonya feszült. A Krím elcsatolása, a keleti területek fura önállósodása, a szakadárok orosz háttértámogatása nyomán az állapot háború-közeli. Még ha az orosz anyanyelvű Volodimir Zelenszkij ukrán elnökké választása talán némi enyhülést is hozhat, ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. Oroszország ettől függetlenül is évtizedek óta helyzete visszaélésszerű kihasználásával, a területükön átszállított gáz megcsapolásával vádolja Ukrajnát. Álláspontja nyomatékául Moszkva nem sajnálja a dollártízmilliárdokat északról és délről új kerülővezetékeket építeni Európa felé. Északon a – Moszkvával szintén rossz viszonyban lévő – lengyeleket is kikerülve, a Balti-tenger alatt közvetlenül Németországig húzódik az Északi Áramlat. Ennek már üzemelő első, illetve most megépülő második üteme egyaránt évi 55 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas. A – számunkra kedvezőbb - déli irány jóval kalandosabb. Az orosz kezdeményezéseket az északi beruházástól eltérően az Európai Bizottság saját belső szabályaira hivatkozva többször kisiklatta. De hat éve az azeri kitermelők sem díjazták Közép-Európa ellátásának ötletét. A déli irányú orosz tervek most mégis új erőre látszanak kapni. Mégpedig oly formán, hogy Oroszország – a Fekete-tenger alatt is áthúzva - a bolgár-török határig kiépíti a Török Áramlat elnevezésű vezetéket, ahonnan aztán a nyomvonalon fekvő államok – Bulgária, Szerbia és esetleg Magyarország – maga építi ki a hiányzó szakaszokat. Habár a beruházók mindkét útvonal átadását – minő egybeesés – ez év végére ígérik, az előrehaladást mindkét esetben az uniós engedélyezéssel kapcsolatos, ellentmondásos hírek teszik kérdésessé. Magyarország hosszú távú orosz szerződése változatlanul érvényes, bár 2015 óta csak az addig vállalt, át nem vett mennyiségek érkeznek. Ez – a többi európai megállapodáshoz hasonlóan – nem csak mennyiségre, hanem átadási pontra is vonatkozik.
Mindazonáltal, ha valóban nem jönne létre az orosz-ukrán megállapodás, annak egyik legnagyobb kárvallottja kétségkívül Magyarország lenne, ami Ukrajna kihagyásával északról és délről is csak jelentős kerülővel látható el. A fogadkozások ellenére ráadásul teljesen kizárható, hogy jövő év január 1-jétől akár északi, akár déli irányból, az Ukrajna felől érkező orosz behozatalt teljes egészében kiváltani képes mennyiségre számíthatnánk. Csak a már elkészült szállítási útvonal tesztelése, víztelenítése több hónapot vesz igénybe. Magyarországon amúgy jelen állás szerint nincs szükség emiatt vezetéket építeni. Északi továbbszállításra a hazai hatóságok elsősorban a négy évvel ezelőtti átadása óta üres szlovák összeköttetést ajánlják. Ilyen válsághelyzet azonban bizonyosan nem áll elő – véli a gázkereskedelem bugyrait behatóan ismerő forrásunk. Ukrajnának sem áll érdekében, hogy elzárja a csapokat, vagy megingassa az (őket többek között gázzal is ellátó) nyugati államok beléjük vetett bizalmát. A szállítások tehát akkor is folytatódnának, ha a két fél nem állapodna meg. Ilyenkor ugyanis rövidebb távú – akár havi – szerződéseket is köthetnek. A Gazprom mozgásterét az Európai Bizottsággal kötött tavalyi versenymegállapodása is jelentősen szűkíti. Amennyiben – akár a gázátadási pontok változtatásával – az unió szerint az orosz gázcég ezeket megsérti, úgy a társaságra akár bevétele tizedére rúgó büntetést szabhatnak. De idén is több orosz állami nyilatkozat látott napvilágot arról, hogy Oroszország fenntartaná az Ukrajnán keresztüli szállításait. Igaz, a mostani, évi százmilliárd köbméter körüli mennyiséget 15-20 milliárdra csökkentenék. Ez Magyarország – illetve az egyelőre rajtunk keresztül ellátott Szerbia – számára elegendő lenne. E szempontból az Orbán-kormány stratégiája felettébb ellentmondásos. Orbán Viktor és Szijjártó Péter rendre úgy tárgyal Moszkvában, mintha már biztos lenne a január 1-i keleti gázstop. Ennek nyomán olyan látszat kél, mintha valamennyi tárgyalásukkal „megmentenék” az országot. Mindezek nyomán ugyanakkor valószínű, hogy az eddig körülbelül kétharmadig megtöltött hazai tárolórendszerbe idén több orosz gázt adagolnak. Mint arról azonban korábban beszámoltunk, a mind csekélyebb belföldi kitermelés mellett csak hazai gáztárolókból a téli csúcsigények – különösen február után - nem feltétlenül biztosíthatók. Ekkortájt ugyanis a tárolók belső nyomása már csak jóval kevesebb gáz kiadását teszi lehetővé. Igaz, szakértőnk szerint az élénk nyugati piacról ukrán oldali ellátási stop esetén is lehetne – némiképp drágább - gázt vásárolni. Bár az Orbán-kabinet mindemellett élénk tárgyalásokat folytat más gázforrások elérése érdekében is, ezeket mindeddig nem koronázta siker. A horvátországi Krk-szigeten a világon bárhol kitermelt, majd cseppfolyós formában hajókon szállított gáz (az úgynevezett lng) lefejtésére szolgáló üzemet terveznek, míg a Fekete-tenger román szakaszán az osztrák OMV és az amerikai ExxonMobil jelentős gázkészletekre bukkant, amely fűtőanyagot a nyomvonalon fekvő államok kezdőbetűiből álló BRUA fantázianevű vezetékrendszer szállítaná. Miközben az EU mindkét beruházást jelentősen támogatja, mindkettő igen vontatottan halad. A horvátok állítólag érdemi magyar igények híján nem építenek. A román kitermelést szintén sokirányú viták hátráltatják, a magyar kormányfő meggondolatlan hencegése nyomán született román adószigorításoktól kezdve egy, a hazai hatóság és vezetéküzemeltető által teljesen szükségtelennek ítélt új, Ausztriába vezető cső kiépítésének osztrák követeléséig. Nagy valószínűséggel tehát jövőre sem változik semmi. Ami már csak azért sem gond, mert a körülbelül tízmilliárd köbméterre tehető éves magyar gázigények a gazdasági fejlődés ellenére is esnek.

Majdnem félig tele a tároló

Míg az év első két havában a tavalyi év azonos időszakához képest még 10-20 százalékkal kevesebb gáz lötyögött a hazai tárolókban, addig az arány március elejéig kiegyenlítődött – számítható ki a Gas Infrastructure Europe nevű nemzetközi adatbázis magyarországi gáztárolási mutatóiból. A jelek szerint tehát már ekkor megkezdtük a többlet-gázvásárlásokat oly módon, hogy a tárolók igénybe vétele helyett helyett inkább közvetlenül ezt került a fogyasztókhoz. Ez folytatódott az április elején induló feltöltés során is. Olyannyira, hogy május második felében már harmadával – 800 millió köbméterrel – több gáz állt a hazai tárolókban, mint tavaly ugyanekkor. Igaz, május vége óta a jelek szerint szünetel a feltöltés, így a többlet is csökkent. Jelenleg 3,1 milliárd köbméter gáz áll a hazai tárolókban, vagyis a tárolók közel felét töltötték meg. Tavaly az érték 4,73 milliárd köbméteren tetőzött. A hazai rendszer ezen felül még további mintegy 1,7 milliárd köbmétert lenne képes befogadni.

Ismét megmenekültünk

Az Oroszországgal csütörtökön megkötött megállapodások nyomán a magyar ipar működtetéséhez és a lakások, házak fűtéséhez szükséges gázmennyiség részben már fizikailag, részben szerződések alapján 2020-ra rendelkezésre áll - jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek a szerződések aláírása után a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon. "Magyarország gázellátása Oroszország irányából biztosított, ezt a mai megállapodások garantálják" - mondta a miniszter, miután találkozott Szergej Lavrov orosz külügy- és Gyenyisz Manturov ipari miniszterrel. Szijjártó Péter tárgyalt Alekszandr Novak energiaügyi miniszterrel, majd megbeszélést folytat Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérigazgatójával. A miniszter elmondta, hogy szeptember végére kétmilliárd köbméter gáz érkezik a magyar tárolókba. Parafálták azt a megállapodást is, amelynek keretében újabb kétmilliárd köbméternyi gáz a jövő évben Ausztrián keresztül érkezik majd Oroszországból. Felhívta a figyelmet arra a bizonytalansági tényezőre, hogy Oroszország és Ukrajna között még mindig nincs a jövő évre érvényes tranzitmegállapodás a gázszállításokra. Mint mondta, Magyarországnak ezért biztosítania kell, hogy az elvileg Ukrajnán keresztül jövő gázmennyiség még az idén beérkezzen a magyar gáztározókba. Magyarország energiabiztonsága és külgazdasági teljesítménye szempontjából is kiemelt jelentősége van az Oroszországgal folytatott együttműködésnek - mondta a miniszter. "Azt látjuk, hogy a nagy nyugat-európai országok dinamikusan bővítik az Oroszországgal folytatott gazdasági, kereskedelmi befektetési együttműködéseiket. Mi még ennél az ütemnél nem tartunk, de a mai napon kötött megállapodások ismét előrelépést jelentenek a magyar energiaellátás és a magyar külgazdasági teljesítmény fokozása szempontjából" - fogalmazott a miniszter. Közölte, hogy mostantól már a 2021-es évről és az azt követő időszak gázellátásáról fog tárgyalni. MTI

Szerző

Hárította a felelősséget a román külügy az úzvölgyi temetőben történtekről

Publikálás dátuma
2019.06.07. 19:12

Fotó: Veres Nándor / MTI
Az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciust idézi az úzvölgyi katonai temető kapcsán kirobbant magyar-román konfliktus. Az ezeréves határon fortyogó indulatokat fokozza a politika.
Csak a magyarokra mutogatott és hárította a felelősséget a román külügyminisztérium, a pápának még a kisebbségi kérdés kezelésével dicsekvő Klaus Johannis államfő pedig egyáltalán nem szólalt meg a csütörtöki etnikai incidens kapcsán. A román csendőrség utólag úgy látta, nem történt különösebb rendbontás a Hargita megyei úzvölgyi katonai temetőnél, mindössze a kapu megrongálói ellen indítottak eljárást. A helyszíni beszámolók és videofelvételek azonban azt mutatják, hogy a román ortodox pap vezérletével, a temető román részlegének illegális felavatására érkező többezres román tömeggel fiatal rendbontók is érkeztek, akik a neonáci Új Jobboldal parlamenten kívüli párt aktivistái voltak.   
Ők törtek be a temetőbe a bejárati székelykaput kitörve, ők dobálták meg kövekkel és gyalázták verbálisan az élőláncot alkotó imádkozó magyarokat, ők tettek tönkre több magyar katonasír fölött álló keresztet, dulakodtak a rendfenntartókkal és a tiltakozó magyarokkal is.

Bár az eset nem torkolt az 1990-es marosvásárhelyihez hasonló véres tragédiába, a helyzet és a hangulat kísértetiesen hasonló. Marosvásárhelyen egy gyógyszertárra kitett magyar felirat miatt vonultak be ugyancsak ortodox román papok vezényletével a környékbeli románok, akik abban a tudatban érkeztek a városba, hogy meg kell védeniük az ott lakó románokat. Most száz éves sírokat véd mindkét oldal, a jelent és a jövőt kockáztatva.  
A hangulat igen feszült, hiszen április vége óta fortyognak az indulatok, amikor kiderült, hogy a szomszédos Bákó megyei Dormánfalva polgármesteri hivatala magáénak tekintve a területet, román parcellát hozott létre a szomszédos megyében lévő katonatemetőben sírkeresztekkel és emlékművel,

és kitűzte felszentelésének időpontját. Az RMDSZ tiltakozására az emlékműállítást a román kulturális és a védelmi minisztérium, valamint az építési felügyelőség is törvénytelennek minősítette. Bákó megye prefektusa pedig péntekre, június 7-re helyezte kilátásba az építési engedély megtámadását a közigazgatási bíróságon, ha addig a dormánfalvi polgármester nem tisztázza a jogi helyzetet.
Ezt követően az EP-kampány a „Védjük meg őseink, hőseink sírját!” jegyében zajlott az erdélyi magyarság körében.

Ezt emelte be központi témaként az RMDSZ és erre épített az egykori államfő, Traian Basescu szélsőséges nacionalista új formációja, a Népi Mozgalom Pártja (PMP), amely számára, akárcsak az RMDSZ esetében, igen rezgett a léc az 5 százalékos bejutási küszöb kapcsán. Az első világháborús katonatemető, amelyet a második világégés után bővítettek, nem egy „mindennapi” világháborús temető, többszörös szimbolikus erővel bír az erdélyi magyarság számára. Azon túl, hogy a „magyar múlt” történelmi ereklyéje, az ezeréves határ mellett fekszik, vagyis ott, ahol közvetlenül az egykori Nagy-Magyarországot védték a székely határőrök. Nyilván ugyanez adja a többletet a románok számára is, hiszen számukra „Nagy-Románia” megteremtéséért folyó harc helyszíne is. Néhány km-rel odébb létezik ugyan egy román katonatemető is, de az elhanyagolt. 
Senki sem gondozza, jelezvén, hogy ezeken a tájakon nem az elesett ősök emlékének ápolása, hanem a „miénk itt a múlt” a lényeg.

A csütörtöki atrocitás média beszámolói, a közösségi médiában látható interpretációk párhuzamos történeteket mutatnak. A román pártok leginkább hallgatnak, Basescu PMP-je az RMDSZ-t okolja a történtekért, magyarországi provokációról beszél, állítva, hogy buszokkal szállították a helyszínre a magyar állampolgárokat. Bár tény, hogy a székelyföldi magyarok tetemes része magyar állampolgár is, a temetőnél helyiek tiltakoztak. Provokációnak nevezik azt is, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán a temetőnél járt, és Klaus Johannis államfő közbelépését sürgetik. A német nemzetiségű román elnöknek, aki korábban a Német Demokrata Fórum első embere volt, egy szava sincs a történtekről, tegnap Gyulafehérváron dedikálta harmadik megjelent könyvét, és minden figyelmét változatlanul az év végi elnökválasztásra koncentrálja.
A bukaresti külügy nem adott magyarázatot arra, hogy miért utasította arra budapesti nagykövetét, hogy a diplomáciában teljesen szokatlan módon, ne tegyen eleget a magyar külügy felszólításának és ne jelenjen meg a külügyminisztériumban, ahová bekérették.

A román média és politika zömében ugyanazt az álláspontot képviseli, csak árnyaltabban, amit a temetőt elfoglalók is: a magyarok megpróbálták megakadályozni, hogy a hősök napján a románok saját hőseik emléke előtt tisztelegjenek, holott, „mindegy, hogy Bákó vagy Hargita megye területén van a temető, mindkettő Románia”. Az RMDSZ közlését, miszerint nemzetközi fórumokhoz fordul jogorvoslatért, tájékoztatja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat is a történtekről, egyes lapok „példátlan fenyegetésnek” minősítették. Hogy mit vár el ettől az RMDSZ, az kérdéses. Olyan rendezést, amilyenre vágynak, aligha, hiszen nyugaton a hadisírokat ma már közösen gondozzák az egykoron egymás ellen harcoló felek, például Angela Merkel és Emmanuel Macron is rendszerint közösen koszorúz a közös első- és második világháborús temetőkben.

Kikérte magának a román külügy

Elutasította a bukaresti külügyminisztérium pénteken az úzvölgyi katonatemetőben történtekkel kapcsolatos, a budapesti Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára által megfogalmazott vádakat és azok hangnemét. A román szaktárca szerint a magyar tisztségviselők szították a feszültséget, miközben a román fél folyamatosan nyugalomra intett és mindkét közösség által elfogadható, kiegyensúlyozott megoldást szorgalmazott. A közlemény leszögezi: az úzvölgyi temető nemzetközi temető, ahol minden államnak joga van ott elhantolt hőseire emlékezni és megismételte a rendőrség jelentését, miszerint csütörtökön nem történt erőszak a temetőnél.

Máshol sem rózsás a helyzet

Szlovákiában és Ukrajnában is vannak gondok, provokációk és szimbolikus töltetű feszültségek. Ukrajnában tavaly februárban az ottani magyar érdekvédelmi szervezet , a KMKSZ székházát felgyújtották, az ungvári és beregszászi Petőfi szobrot, valamint a Vereckei emlékművet az évek során többször meggyalázták szélsőségesek. Az ukrán törvényhozás pedig súlyosan diszkriminatív, kisebbségellenes oktatási-, nyelv és médiatörvényt fogadott el. Szlovákia hozott már magyarokat sújtó nyelvtörvényt, állampolgársági törvényt, idén a himnusztörvény kavart indulatokat és szűlt szlovák-magyar feszültséget. 

Szerző

Töretlen zöldhullám az Unióban

Publikálás dátuma
2019.06.07. 11:00
775345629
Fotó: TOBIAS SCHWARZ / AFP
Kiválóan szerepeltek a környezetvédők a május végi európai parlamenti választáson, s a legújabb felmérések szerint térnyerésük azóta sem állt meg.
Az európai parlamenti választás átalakította Európa politikai térképét. Bár a populisták több mandátumra tettek szert, mint öt éve, s folytatódott a tradicionális pártok erodálódása, megdőlt az az elmélet, amely szerint a választók nagy része szükségszerűen a szélsőségeket választja a hagyományos bal- vagy a jobbközép helyett. Az átalakulás nagy nyertesei a Zöldek. Összesen hetven mandátumra tesznek szert az új Európai Parlamentben, ami 18 fős növekedést jelent. S messze nem biztos, hogy ez a végleges szám, az átülések miatt akár ennél is több uniós képviselőjük lehet. Két, az európai parlamenti választás óta született felmérés is azt mutatja, hogy a környezetvédőkben még komoly potenciál van, s tovább erősödhetnek a következő években. A Forsa és az Insa ügynökség Németországban fej-fej mellett látja az élen az uniópártokat és a Zöldeket, Ausztriában pedig két felmérés is 10 százalékon mérte őket, miután az EP voksoláson 8,5 százalékot szereztek. Ne feledjük, ez utóbbi is óriási siker, tekintve, hogy a 2017-es parlamenti választáson még mindössze 3,8 százalékot kapott a párt. Franciaországban viszont az EP választáson: 13,5 százalékukkal a baloldal vezető erejévé váltak. Nagy-Britanniát is elérte a zöldhullám, hiszen 12,4 százalékot kaptak a környezetvédők, megduplázták öt évvel korábbi eredményüket és a kormányzó torykat is megelőzték. Írországban szintén kiválóan szerepeltek 11,4 százalékukkal, de igen elégedettek lehettek Luxemburgban és Finnországban is. Mi állhat a siker mögött? „Továbbra is megmutatjuk, hogy a környezetvédő megoldások minden embert érintenek, azokat is, akik egyelőre nem érzik képviseltetve magukat általunk” – közölte francia EP-képviselőjük, Karima Delli. Legfőképpen a fiatalok érzik úgy, hogy azonosulni tudnak a környezetvédők értékrendjével, ami azt bizonyítja, hogy komoly jövő előtt állhatnak, s térnyerésük nem csak időleges. Németországban a 18-29 év közötti fiatalok 31 százaléka voksolt a Zöldekre, csak 14 az uniópártokra és kilenc a szociáldemokratákra. Egy másik felmérés szerint a 18-24 év közöttiek esetében 34, a 25-34 éveseknél 27 százalék volt a párt szavazati aránya. Franciaországban a 18-34 év közötti korcsoport esetében szintén a környezetvédők állnak az élen. Az Ipsos szerint a 18-24 év közöttieknél 25, a 25-34 közöttieknél 28 százalékot szerzett a párt. Ezzel e korcsoportban maga mögé utasítja Marine Le Pen Nemzeti Tömörülését (RN) (15, illetve 20 százalék), valamint Emmanuel Macron listáját (12, illetve 17 százalék). Franciaországban és Németországban a fiatalok jóval nagyobb arányban mentek el szavazni a mostani EP választáson, mint öt éve. A franciák esetében az emelkedés 13 százalékos volt, ami azt jelzi, hogy az ifjabb generáció egyre tudatosabban és pragmatikusabban ítéli meg a politikai kérdéseket. Ausztriában szintén a fiatalok pártjának nevezhetőek a környezetvédők: a 29 év alattiak 28 százaléka voksolt rájuk, ezzel a legnépszerűbb politikai erő körükben. A fiatalok az idén tömegtüntetéseket szerveztek a világ 120 országában „Fridays for future” néven. Az ifjú generáció megmozdulásainak ikonikus alakjává a svéd kislány, Greta Thunberg vált, aki tavaly augusztus óta eltökélten sztrájkol a stockholmi parlamentnél. Arra próbálja ösztökélni hazája politikusait, tegyenek többet a klímaváltozás ellen. Sajátos módon a Zöldek épp Greta országban szerepeltek gyengén. Ennek is megvannak a maga belpolitikai okai: sokan elégedetlenek voltak a környezetvédők teljesítményével Stefan Löfven szociáldemokrata miniszterelnök kormányzása alatt, így a párt ki is került a parlamentből, az EP választáson pedig négy százalékos csökkenést könyvelhetett el. Ettől függetlenül a fiatalok jelentősen hozzájárultak a zöldek szárnyalásához. Akadt Németországban, aki a 68-as mozgalomhoz hasonlította megmozdulásaikat, bár amint a Spiegel írja, minden alkalommal, ha sokan mennek az utcára, „előtör a 68-as nosztalgia”. A klímáért aggódó fiatalok nem is tekintik magukat az elődök szellemi örököseinek. Ugyanakkor az a megállapítás sem igaz, hogy a Zöldek csak a fiatalok pártja lenne. A Neue Zürcher Zeitung által közölt felmérés szerint a munkások, illetve a felsőfokú végzettség nélküliek 63 százaléka aggódik a klímaváltozás következményei miatt. A szakmunkásoknál ez 66, az akadémikusok esetében pedig 69 százalék. E három vizsgált csoport közül csak a felsőfokú végzettség nélküliek tartanak jobban a bevándorlástól. Mindez azt is jelzi, hogy a tradicionális pártok alulbecsülték a klímaváltozás szerepét. A liberálisok mellett a Zöldek mentették meg Európát az európai parlamenti választáson a populista veszélytől. Az osztrák Der Standard találóan fogalmazta meg: a környezetvédők sikerei elfedték Európa gyengeségeit. Ugyanakkor nekik is van még hova fejlődniük. A volt szocialista országokban nem tudtak gyökeret ereszteni, legnagyobb sikerüket Csehországban érték el 2006-ban, amikor hat képviselőt küldhettek a törvényhozásba, s be is kerültek a kormányba. Ezt azonban azóta sem tudták megismételni. Csehországban amúgy is fragmentált a belpolitika, s pártok jönnek, mennek, másrészt az európai tapasztalatok azt mutatják: a zöldek számára veszélyes kisebbik partnerként a kormányzati szerepvállalás, könnyebben elvesztik karakterüket, ezzel együtt pedig szavazótáboruk egy jelentős részét. Ez a kelet-nyugati megoszlás a környezetvédők megítélését illetően Németországban is fennáll. A párt elsősorban a volt NSZK területén népszerű, Kelet-Németországban sokáig mintha egyáltalán nem létezett volna és most is inkább csak éledezik, jelenleg 8-12 százalékon áll. A környezetvédők is tudják, nem elég elnyerni az emberek bizalmát, meg is kell őrizni azt. A cél ugyanis az, hogy egyre több országban mutassanak rá a klímaváltozás veszélyeire, s a helyiekkel is megértessék azt, amire szakértők már oly régóta figyelmeztetnek: Földünk a 24. órában van. „A klímamozgalom hangja Strasbourgban is hallhatóvá válik” – ígérte Sven Giegold, a németországi Zöldek listavezetője. A környezetvédőknek más gondokkal is szembesülniük kell: egyes régiókban túlnyerték magukat, miközben taglétszámuk alacsony, így nincs kellő apparátusuk ahhoz, hogy eleget tegyenek a választók akaratának. Így számos kihívás előtt állnak még, de jelenleg minden azt mutatja, hogy előttük a jövő.

Változás a zöldek szereplésében a 2014-es EP választáshoz képest

Írország +10,10 Németország +9,80 Finnország +6,70 Litvánia +5,99 Franciaország +4,50 Nagy-Britannia +4,20 Belgium +4,30 Hollandia +3,92 Luxemburg +3,90 Szlovénia +3,73 Portugália +3,4

Túl korán, túl későn

A zöldmozgalom a 80-as évektől a hazai civil társadalom legszervezettebb ága volt (a rendszerváltás előkészítésében is fontos szerephez jutott a Duna Kör nevű vízlépcsőellenes konglomerátum), mégis sokáig úgy tűnt, hogy a környezet- és természetvédelmi szcéna egyetlen életképes pártot sem lesz képes kitermelni. Az 1990-es első szabad választáson induló Magyarországi Zöld Párttól a civil zöldek többsége elhatárolódott. A második próbálkozó, a Zöld Alternatíva (később Zöld Demokraták) körül sokan felbukkantak a mozgalom arcai közül, értelmezhető politikai pályát azonban ez a formáció sem futott be: a hazai társadalom környezeti érzékenységének fejlettségéhez képest túl korán érkezett. Ebben az értelemben az elsőként a 2009-es EP-választáson rajthoz álló, részben szintén civil hátterű LMP felbukkanása is korai volt – nem a társadalmi prioritások változása, hanem a baloldal önamortizációja vitte be 2010-ben a parlamentbe. Annyiban persze inkább későinek tekinthető az első sikeres hazai zöld párt befutása, hogy addigra már némelyik szomszédos országban is évtizedes múltja volt a zöldpolitikának. Az LMP máig három eredményes parlamenti választást tudott abszolválni – a párt paradox módon éppen akkorra erőtlenedett el (az EP-választáson alig több mint 2 százalékos eredmény elérve), amikor Európában beindult a zöld úthenger. A visszaesésnek nyilván számos belső, taktikai és stratégiai hibákra visszavezethető oka van, de akad egy olyan is, amiről ritkán esik szó: az Orbán-kormány maga is sokat tett a civil zöldszféra szétveréséért. A zöldmozgalmi aktivitás ellehetetlenítése, a Norvég Alap és más finanszírozási csatornák kiszárítása miatt rengetegen mentek külföldre a szektorból, számos szervezet függesztette föl a tevékenységét, márpedig általános európai tapasztalat, hogy biztos társadalmi háttér nélkül nem létezik ütőképes zöldpolitika. - Hargitai Miklós