Gyilkolászás

Aligha ússza meg annyival Kálmán Olga, amennyit az Origo című hírportáltól kapott azon melegében, hogy bejelentették főpolgármester-jelöltségét. Az olvasóknak egyelőre meg kellett elégedniük annyival, hogy ő „a balliberális kormányok egyik leghűségesebb propagandistája”, „a körúton belüli álfüggetlen álszakértők kedvence”, de nyilván kiderül még róla egy s más. Ahogy az az európai parlamenti választáson váratlanul jól szereplő Momentumosok politikusaival is történt. Főpolgármester-jelöltjükről, Kerpel-Fronius Gáborról megtudhattuk, hogy közösségi oldalán tavaly „agyhalottnak” nevezte Magyarországot. A Brüsszelbe készülő Cseh Katalinnak pedig néhány éve egy interjúban volt egy félreérthető – és utóbb félremagyarázott – mondata, amit „Dermesztő hangfelvétel” címen adtak most el. 
Tulajdonképpen irigylésre méltó a hatalom erre kijelölt csapatának munkakedve és felkészültsége. Az ugyanis nem lehet kétséges, hogy ha felbukkan az ellenzéki oldalon bárki, akiről feltételezhető, hogy veszélyes lehet, azonnal „utánanéznek”. Szisztematikus, aprólékos és mélyreható kutatással felderítik, hol lehet találni bármit, amivel le lehet járatni az illetőt. Aztán beindul a henger, előbb a kormányhű portálokon közlik a karaktergyilkosságra alkalmas dolgokat – ne nevezzük őket tényeknek –, majd bekapcsolódik a kampányba a TV2 hírműsora, valamint a közszolgálatinak már aligha nevezhető rádió és tévé.
A propagandisták biztosra mennek. Lőnek mindenkire, akiről úgy vélik, hogy árthat a jelenlegi rezsimnek. Néha találnak, néha tévednek, de hát tudjuk, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. És bizonyára még sajnálják is, ha valakit méltatlanul tesznek lehetetlenné, ám mégsem engedhetik meg, hogy csak úgy szabadon grasszálhassanak a mostani hatalommal akár csak látszólag szemben álló szereplők. Majd ezek az emberek legközelebb jobban meggondolják, hogy merészelnek-e nyilatkozni, elemezni, tüntetni, vagy még inkább: elköteleződni az ellenzéki oldalon. 
Ha egyáltalán lesz legközelebb.

Az értelmiség ereje

Mintha a történelem ismételte volna önmagát. Pár napja Prágában hömpölygő tömeg vonult fel a Vencel téren, s követelte a kormány, illetve Andrej Babis miniszterelnök lemondását. Ekkora emberáradatot utoljára – néhány hónap híján – harminc éve láthattak a cseh főváros szívében. Az akkori következményeket ismerjük, napok alatt dőlt le a kommunizmus újabb dominója. Hogy most lesz-e bármi változás, az azonban erőteljesen kérdéses. Ám a hatalmas megmozdulás bizonyítja: Csehországban a társadalom képes megvédeni a demokratikus vívmányokat, ha úgy látja, rossz kezekben van az ország.
A gondok forrása Andrej Babis miniszterelnök. Az Európai Bizottság jelentése szerint továbbra is a kormányfő intézi 2017-ben állítólag leadott cége, az Agrofert ügyeit. Ez azonban súlyos összeférhetetlenség, törvénybe ütköző cselekedet. Az országnak várhatóan 17,5 millió eurót kell visszafizetnie az EU kasszájába.
Csehország megosztott, a radikális jobboldaltól a radikális balig minden párt jelen van a parlamentben. A tüntetések azonban megmutatták, hogy egy demokráciában a társadalom akkor is képes kikényszeríteni a fékek és ellensúlyok biztos működését, ha a nyilvánvaló csalást saját, demokratikusan megválasztott vezetői követik el. Eszerint még nem vált mindenhol természetessé, hogy akár egy stróman is egyik évről a másikra hazája legerősebb emberévé válhat, mégpedig az uniós pénzek felettébb ügyes lenyúlása, illetve a csalás törvényerőre emelése révén.
Itthon sikerült elkábítani az embereket, Magyarországon a folyamatos migránsozásnak köszönhetően mintha már semmi sem érné el a polgárok ingerküszöbét, beleértve az értelmiség nagy részét is. Pedig nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy más példákat is találjunk arra, az adott társadalom mennyire felelősen viselkedik kiélezett helyzetekben. Szlovákiában tavaly tüntetéshullám indult az újságíró Jan Kuciák meggyilkolása után. Az emberek a politikai elit és a maffia nyilvánvaló összefonódása miatt vonultak az utcára, s követelték a kabinet menesztését. A tüntetéseket elsősorban fiatalok, értelmiségiek szervezték. A civil társadalom hétről hétre mind jobban ráérzett arra, mekkora erő lakozik benne. Az összefogásnak meg is lett az eredménye, Robert Fico távozott, s elindult valamiféle megtisztulás a politikában, melynek eredményeként idén Zuzana Caputovát választották meg az ország új elnökének.
Romániában is tömegek tüntettek tavaly, amikor veszélyben érezték az igazságszolgáltatás függetlenségét, és Lengyelországban is rengetegen vonultak az utcára az abortusztörvény szigorítása ellen. A civil szféra még létezik ezekben az országokban. Vannak, akik aggódnak a demokrácia sorsa iránt.
Hogy Magyarország miért vált a lemondás, az érdektelenség, szigetévé? Sokan és régóta keresik erre a választ, amint arra is, miért lettek ennyire fogékonnyá az emberek itthon az aljas propagandára. A bölcsek kövét még senki sem lelte meg, de látnivaló: itthon az értelmiség inkább kivonja magát a közügyekből, és a társadalom nem képes olyan összefogásra, mint Európa más vidékein.

Veszélyes üzem

Bige László konok ember. A 80-as években Erdélyből települt át és kezdett először, kajak-kenu-edzősködés mellett, üzletelgetni. Magyarország Romániához képes kismiska - szokta volt mondani. És tény, néhány év bizniszelgetés után máris vezető politikusok-vállalkozók vadásztársaságaiban találta magát. Itt barátkozott össze Csányi Sándor OTP-vezérrel is. Aki számos jel szerint már ekkor előszeretettel kasztingolt magának, hogy mondjam, szoros üzleti partnereket, akik esetében elég az adott szó, akikkel kiemelten olajozott a kapcsolat. Na, szóval olyanokat, mint Orbán Viktornak Mészáros Lőrinc: egy olyan vállalkozó-üstököst, aki vagyonából szívesen juttat az egykori jóbarátnak. Nem tudom amúgy, Csányi miért nem vesz egyes iparágakat a nevére, miközben Kis Jóskáról meg Nagy Jolánról is tudvalévő, hogy "ő Csányi”. Létezhetnek ugyan összeférhetetlenségek, ám látható vagyonukkal így egyes térségi szupergazdagok is lekörözik. Bige László eleinte tökéletesen alkalmasnak tűnhetett a szerepre. Így OTP-segítséggel megvehette a nagymúltú, szolnoki Tiszamenti Vegyiműveket, majd hasonló háttérrel – mégpedig a Csányi „alelnökölte” Moltól – övé lett az ország legnagyobb műtrágyagyára, a pétfürdői Nitrogénművek is. Ám ezután rákaphatott a mágnáslét ízére. Így talán Csányitól egyre több baráti szívességet tagadott meg. A bankvezér bizonyára berágott, hisz íratlan szabályok áthágását megbüntetni nem, legfeljebb megtorolni lehet. Csányi Sándornak olyan lett hát Bige László, mint Orbán Viktor Simicska Lajos. Bár a bankvezér gyorsan felmondta tízmilliárdos hitelüket, ekkor - a Gyurcsány-kormány idején - előkerültek a baloldali vadásztársak és így érkezett állami mentőöv is. Azóta a liberalizmussal kevéssé vádolható Bige László már-már nyugatias gazdálkodási elveket vegyít a józan paraszti ésszel. Hitelt többé nem vesz fel - vallja, bár kötvényben jócskán eladósodtak. Beruháznak, hatékonyságot növelnek, nyereségesek. Óvatosan, hisz a vegyianyaggyártás - is - veszélyes üzem. Jól becsülhető vagyonát most épp több mint kétszázmilliárdra tartják, amivel bérelt helyet tudjat magáénak a hazai topgazdag-klubban. Ám ha valaki, hát Bige László tudja, mit nem lehet sokáig széllel szemben. Az pedig egyre csípősebben fúj: most épp hatóságok garmadája – a háttérben az egykoron az OTP-igazgatóságot erősítő Pintér Sándorral - bukkan a háza táján olyan hibákra, amik egy kurzusközeli vállalkozónál fel se tűnnének. Ám Bige láthatólag begőzölt: van pénze, villája, helikopterleszállója, mi kell még? Akkor inkább dőljön minden. Szívózik a hatóság a szolnoki gyárral? Lakatot rá! Adunk a magyar iparnak meg a GDP-nek! Most hasonlótól retteghetnek a Nitrogénművek dolgozói és vevői is. Elkeserítő, hogy a magyar gazdaság működése azon áll vagy bukik, melyik oligarcha kivel ápol jó viszonyt vagy veszett épp össze, illetve ki hány emberre ül Orbán Viktortól a VIP-lelátón. Mindenesetre remélem, hamarosan ezt is felveszik az államtól nemrég Mol-közelbe került Corvinus Egyetem tananyagába.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.06.13. 13:59