A fake news anatómiája

Kedvenc rádióm kedvenc, csilingelő hangú szerkesztő-műsorvezetője a híres Megbeszéljük közben ismertette az Esti gyors programját. Benne, úgynevezett slussz-poénként egy rémes esetet harangozott be. Hollandiában egy 17 éves lány – akit régebben megerőszakoltak, amit soha sem tudott feldolgozni - euthanáziát kért, és kérését teljesítették, mert a holland törvények ezt - úgymond - lehetővé teszik. Erre kellene gombot varrni a kedves hallgatónak. A szerkesztő mindenesetre hüledezett.

Évtizedek óta hallgatom a betelefonálós műsort, régebben gyakran telefonáltam én is. Szíven ütött a hírnek látszó álhír. Az euthanázia témát hosszú évek óta követem, és nemrégiben módom volt a hollandiai viszonyokat közelről tanulmányozni. Azonnal tudtam, hogy ez úgy nem történhetett.

Telefonálnom kellett. Szerencsémre a műsorvezető vette a lapot, alighanem ő is gyanakodott. Miközben én elkezdtem ecsetelni a dolog jogi és orvosi képtelenség voltának aspektusait, ő - az internet segítségével – bebizonyította, hogy a hír nem hír, hanem hazugság. És azt is megtalálta, honnan bocsájtották útjára. Egy Central Europe néven működő hírügynökség adta ki. Ettől vált világossá, hogy a fake news klasszikusával van dolgunk. Vagyis szándékos félrevezetésről.

Az euthanáziának nevezhető segített öngyilkosság két európai országban engedélyezett. Mindkettő híresen liberális hely. Hollandia annyira szélsőségesen liberális, hogy ott még a könnyű drogok fogyasztása is engedélyezett. Kitűnő alkalom tehát hírbe hozni a liberalizmust a gyilkossággal, esetleg a tömeggyilkosság törvényes engedélyezésének lehetőségével. A „cui prodest”, azaz hogy ez kinek az érdeke, nem lehet kétséges.

Ebben egyeztem meg a műsorvezetővel, és nagyon büszke voltam magunkra egy igazi fake news gyár kigyomlálása miatt. A happy end mégis elmaradt. Az Esti gyorsban a hamis hír változtatás nélkül lement. A meghívott szakértő is bevette.