Isten éltesse Orbán Viktort!

Ha Magyarország keresztény ország lenne, az emberek segítőkészen fogadnák a menekülteket, még akkor is, ha nem kimondottan örülnek.

"Mi a baj a populizmussal?" - kérdi ismerősétől egy férfi, miközben vérvételre várunk. "Megnéztem a neten, és csak azt jelenti hogy a nép akaratára teszik a hangsúlyt. Hát pont ez, ami kell! Az egyik cikk szerint Orbán is populistának tartja magát, mert ő a nép oldalán áll."

Ilyen egyszerű lenne, közbeszóljak? De erre a másik: "Ez csak addig oké, míg nincsenek többségben a cigányok. Ezért kell több MAGYAR gyerek!" Vagyis jó dolog a demokrácia -- amíg a "mi fajtánk" nyer.

Mindig jó egy választás

Orbán Viktor szereti hangoztatni, hogy kormánya kikéri a nép véleményét. Az úgynevezett konzultációk (pl. a családvédelem témájában) irányított kérdésekből állnak; egy valódi kérdés például az lenne, hogy épüljön-e még több üres stadion, vagy tegyük rendbe az egészségügyi szolgáltatást.

A demokrácia valóban a népuralomról szól, de Polübiosz már Krisztus előtt javasolta a hatalmi ágak szétválasztását, egymás ellenőrzése végett, pedig akkor viszonylag kevesek foglalkozhattak közügyekkel. Évszázadokkal később e gondolat erős hatással volt az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáira is. A modern demokrácia szerves része a fékek és ellensúlyok rendszere, mert a többség akarata könnyen a többség zsarnokságát eredményezi.

Mindig jó egy választás, sokat tudunk meg magunkról. Míg Európa és a világ óriási kihívások előtt áll, Magyarországon az egész a menekültekről, a "bevándorlás" kérdésről szólt. Ha Magyarország keresztény ország lenne, az emberek segítőkészen fogadnák a menekülteket, még akkor is, ha nem kimondottan örülnek, mert így kimutathatnák, hogy gyakorolják is, amit prédikálnak.

Azt is láttuk, hogy mennyire félrevezető tud lenni egy közvélemény-kutatás. Évekkel ezelőtt mesélte egy férfi, hívta őket valamilyen intézet, hogy kire fognak szavazni: "Hülye leszek megmondani, lehet, hogy az állásomba kerül!" Szerintem ez túlzás, habár egyre több ilyesmire utaló híreket hallani. Viszont maga az ilyen félelem sokat mond el az ország állapotáról. Komoly méretű a tudatlanság, ami a populizmus sikerének előfeltétele hogy lehessen a lakosság érzelmeivel játszani.

Benda Kálmán elismerte Martinovics Ignác akaraterejét, szellemi képességeit, de azt is látta hogy "karrierista, hiú, gőgös és önhitt" volt, aki "elgondolásaihoz mániákus következetességgel ragaszkodott" (Börcsök Mária: Kettészakadt Magyarország, 2012.). Amiket hallottam Orbánról olyanoktól, akik valamikor kedvelték és dolgoztak is alatta, ez reá is illik. Viszont a kormánypártokra szavazó 1.8 millió ember erről nem tud, vagy nem érdekli, mert a lényeg az hogy "megvéd minket". Zavaros időket élünk és az ilyen biztonságkeresés érthető. Nem meglepő, hogy akármit is mond a Fidesz, tábora "szilárdan együtt ingadozik a párttal".

A választásra jogosultak fele nem ment szavazni május 26-án. Gyanúm szerint az ellenzéki pártok fel sem fogják, hogy civakodásuk mennyire depolitizáló hatású. Észre sem veszik, hogy nekünk, az Orbán-szektán kívülieknek, a legelbizonytalanítóbb érv pont a torzsalkodás, személyeskedés, amire apátia a reakció. De a kormány több százmilliós reklámkampánya - közpénzből! - se hozta meg a várt eredményt. Bőven van min elgondolkodni - mindenkinek. Fricz Tamás már rajta is van: 26-a után mondta azt a Hír TV-ben, mennyire meglepte a DK erősödése, hozzátéve, hogy ezek szerint az emberek "elfejtették miket csinált Gyurcsány 2006-ban", de most majd felfrissítik memóriájukat. Korábban az uralkodók legyilkolták ellenfeleiket, de most már van a média és van karaktergyilkosság, vagyis van némi haladás.

Sokan voltunk a péknél egy nappal az európai parlamenti választás előtt, vártuk a legfrissebb kenyeret. Egy idős férfi üdvözölte a mögöttem belépőt.

"Szia Gyurikám, rég nem láttalak, a misén se voltatok" - és jöttek a szokásos kérdések: család, egészség, unoka - akiről kiderült, állandóan a neten lóg.

"Képzeld, a múltkor mesélte, hogy Orbán azt mondta, hogy ő Európa DNS-e!"

"Ki a Dénes?"

"Nem Dénes, dé-en-es, tudod, a gének. Azt mondta, hogy ő Európa génje."

"Hát, akkor Simicska nem is mondott rosszat."

"Ez hogy jön ide?"

"Hát a gének, hát tudod (kis falu, nők is voltak a boltban) hogyan lesz a gyerek…"

"Ja, erre nem is gondoltam, ez marha jó! Ugye mentek szavazni?"

"Noná! Nem lehet ide beengedni akárkit, ezek a sz..háziak tönkretennék az országot."

Eddig csak gúnyolódni hallottam Orbán DNS-kijelentésén: "Ez hülye!" - pedig nagyon is önleleplező kijelentés. Kár hogy Bernard-Henri Lévy nem csapott le rá. Szaporodáskor a DNS továbbadja az utódnak az ősök genetikai anyagát. És milyenek is voltak őseink? Lényegében az "Üsd vágd, nem apád!" összefoglalja közigazgatási és társadalomtudományos hozzáállásukat. Ez vezetett a II. világháborúig mivel az I. - a 40 millió halottal - nem volt elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk az okokon. 1945-ben Jean Monnet, Robert Schuman, Altiero Spinelli és mások felvetették mi lenne, ha végre tanulnánk a történtekből. Gondolataikból született az Európai Unió, aminek a nemzetek közti együttműködés, a szolidaritás, és a konszenzuskeresés lenne az alapja. Többek között e hármat is rühelli Orbán. Milyen büszkén mondta Chuck Norrisnak, hogy "Én egy utcai harcos vagyok", ami megmosolyogtató lenne, ha országunknak nem egy felvilágosult demokratára lenne égető szüksége.

Orbán komoly döntéseit nem előzi meg a felekkel való konzultáció, lásd MTA, CEU, 1956-os Intézet, stb. (Május utolsó napján jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy a kormánypárti Veritashoz kerül az 56-os Intézet. Javasolnám az utóbbinak és a Politikatudományi Intézetnek, hogy mentsék ki archívumukat, például a Columbia Egyetemre.)

Tud-e parancsolni a géneknek az ész?

Egy régebbi Story magazinbeli interjúban Áder János elmesélte hogy Orbán milyen akarnok. De tudunk-e változtatni viselkedésünkön? Tud-e az ész parancsolni a géneknek? Az évszázadok során több próbálkozás volt a rivalizálás és az ezzel járó vérontás megszüntetésére, például az "Isten igaza"-proklamáció, vagy a XIV. századi Pierre Dubois javaslata egy Nemzetek Ligájáról, ami egy fórum az ellentétek megtárgyalására. Dante De Monarchia című politikai írásában kifejtette, hogy legyen végre világbéke és egy világuralkodót vizionált, hogy szűnjön meg a rivális uralkodók közti vérontás. (Nem érdektelen hozzátenni, hogy 1585-ben a Vatikán betiltotta ezt az írást.) Túl erős az emberekben a törzsi szellem és a magukat kereszténynek képzelő emberek se tudják kellően tudatosítani, hogy istenük teremtette az embert és mi nagyon sokfélék vagyunk hitben, elképzelésben, tudásban, tehetségben.

A magyar miniszterelnök is ilyen és állandóan a "mi fajtánkról" beszél. Szerencsémre egy színes kultúrájú országban nőttem fel. Egy gyerekkori pajtásom indián (Haida) volt, később lettek pakisztáni, kínai, indiai, japán, kubai, és nyugat-európai - származású - barátaim, akiktől sokat tanultam országukról és kultúrájukról.

Orbán provincializmusa érthető, de sejtésem szerint politikai haszonlesésből rá is játszik erre. "S a nép, az istenadta nép,/ Ha oly boldog-e rajt'/Mint akarom, s mint a barom,/Melyet igába hajt?" Ez az ő mentalitása; az én országom, én népem, én fajtám - csak ez számít személyes hatalma érdekében. Másoktól félni kell, és mivel félelmetesek, ezért gyűlölni kell őket - ez politikai sikerének titka. Magyarországot elkerülte a polgárosodás és sok tekintetben feudális maradt. Lehangoló volt látni, hallani, amint sokan beájultak, amikor a dunai árvíz idején falunkban járt. Érdekes volt olvasni Unyatyinszki György írását Gerő Márton szociológus és Szabó Andrea szociológus-politológus "A magyar társadalom és a politika, 2019” tanulmányáról, különösen azt, hogy a fideszes választópolgárok körében a Kádár-rendszert és az Orbán-rendszert támogatók aránya majdnem azonos (35, illetve 37 százalékos).

"Én vagyok a legkeresztényebb"

Megdöbbentő élményem volt idén március 15-én, amikor hallgattam Orbán beszédét, melyben kifejtette mekkora veszélyben van Európa és a keresztény kultúra. Beszéde közben átkapcsoltam a Sky TV híradójára. A bemondó éppen idézett valakit és majdnem ugyanazok a mondatok hangzottak el, mint amiket előtte hallottam miniszterelnökünk szájából. "Nem lehet, hogy Orbán beszédéről lenne szó" - gondoltam, mivel az egyenes adásban ment és tíz perce kezdődött. Kiderült, hogy Brenton Tarrant írásából idéztek, aki néhány órával korábban tömegmészárlást követett el Új Zélandon. Kérdezem: Milyen "keresztény kultúra" az, aminek kevés vagy éppen semmi köze sincs Krisztus tanításához?

Orbán gyakran beszél a kereszténységről, de egy lebutított-butító verziót prezentál, ami éppenséggel a kereszténység lényegével ellentétes. "Én vagyok a legkeresztényebb" - állította Orbán Lévynek, ami finoman szólva is röhejes és Krisztus szavai meghazudtolják: "Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket." (Máté 5:44)

Úgy 20 éves koromban kezdtem komolyan foglalkozni a Bibliával és rájöttem, hogy számomra túl magas a mérce. Többek között nem tudom magam rávenni, hogy szeressem Orbánt. Érthető, hogy már sokan megszabadulnának tőle és rendszerétől, de nagyon nem mindegy hogyan. Május 14-e óta megy a szöveg az orbánista médiában egy CEU-tanár Facebook bejegyzéséről, melyben a lengyel köztársasági elnök, Lech Kaczyński 2010. április 10-i repülőgép-szerencsétlenségére utal. Mivel Orbán akkor Washingtonban volt, ezt úgy interpretálták, hogy Kovács M. Mária a Kaczyńskihoz hasonló sorsot vizionál számára. Még tizenkét nappal később is ez volt a téma Bayer Zsolt műsorában és persze jót bele lehetett rúgni a CEU-ba is. (Lehet, hogy csak nem voltam elég alapos, de a maradék ellenzéki médiában nem láttam írást Kovács mondatáról.)

Persze jó lenne túllépni az Orbán-érán, de határozottan nem kívánom halálát; kerüljön egészségesen az Európai Ügyészség és a Nemzetközi Bíróság elé, és tudjuk meg végre az igazságot a sok gyanús ügye körül.

A 2012. február 4-i Le Monde-ban Orbán Viktor kifejtette nézeteit a "nem demokratikusan megszervezett, de sikeresebb országok” kapcsán: értelmezése szerint a nem demokratikus-jelleg előfeltétele a gazdasági sikernek. Néhány éve már kifejtette, hogy a parlamenti demokráciát illetően ő a demokráciára teszi a hangsúlyt. Úgy beszélt, mintha a "parlamenti” jelző fosztóképző lenne – lásd a "szocialista demokrácia” párosítást. Röviden, 2010 óta egy kísérletnek vagyunk tanúi: hogyan lehet egy demokráciát kiür(es)íteni és diktatúraszerűen működtetni, mégis demokráciának hirdetni és nemzetközileg elfogadtatni.

Sok minden fog történni a jogállamiság lebontásában itthon a közelgő időben. Félő, hogy csak nőni fog azon politikusok száma, akik szeretnék ellesni, hogyan kell hatalomra jutni, hogyan kell politikai ellenfeleiket a nemzet ellenségeként beállítani, hogyan kell kihasználni az emberek tudatlanságát. Látszik, hogy Orbán sokkal jobban érzi magát diktátorok társaságában, mert nem kell attól tartania, hogy számon kérnek rajta bármit, aminek köze lenne a jogállamisághoz, sajtószabadsághoz, vagy emberi jogokhoz. Érdekes, hogy Donald Trump egyformán oda van Orbánért és Kim Dzsongunért; az egyikkel "remek a kémia köztünk", a másikkal meg "ikrek vagyunk", míg a demokratákat, mint Angela Merkel, kerüli.

Cammogunk visszafelé az időben. Orbánra is illik amit Adlai Stevenson mondott Barry Goldwaterről, aki szerint "minden jobb lesz a közelgő múltban”. Ezt semmi sem szimbolizálta jobban, mint amikor egy sámán táncolt a királyi korona körül az Országházban.

Egy korábbi cikkemben idéztem Spiró György rezignáltságát - "mindig így volt e világi élet" (Vörösmarty) -, de Márai Sándor egyenesen örömmel nyugtázta ezen állapotot. Az 1984. június 29-i naplóbejegyzésében írta: "Az emberi rossz szándék inkább megnyugtató mint félelmes: jó tudni a megbízható igazat, hogy az ember mindig, minden gonoszra képes. Nincs meglepetés!"

Néha azért jöhetne egy kis meglepetés.