„Apám költő, én sosem leszek az” – Interjú Louis Garrellel

Publikálás dátuma
2019.06.18. 09:45

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Generációjának legnagyobb filmsztárja, akire immár direktorként is komolyan kell számítani. Második rendezése, A hűséges férfi apropóján Louis Garrel Párizsban válaszolt a Népszavának.
Rendezőként mindent kézben kell tartania a forgatáson. A hűséges férfi esetében azonban színészként egy olyan karaktert alakít, aki minden döntést átenged a nőknek. Igaz! Rendezőként nagyon keménynek kellett lennem, majd egyik pillanatról a másikra át kellett szellemülnöm egyfajta Buster Keatoni figurává, akinek a passzivitásában rejlik az ereje. Jean-Claude Carrière-rel, akivel együtt írtuk a forgatókönyvet, egyetértettünk abban, hogy a valóságban mindig a nők döntenek, legyen tehát így a fikcióban is. Amúgy pedig mazochista vagyok, nagyon jól szórakoztam magamon, amikor megnézem a filmet. Nem bulvár kérdés, hanem szakmai: a másik főszereplő, Laetitia Casta az ön felesége civilben. Ez minimum érdekes... Tényleg az, mert, ha valakit ismersz a magánéletében,fogalmad sincs arról, milyenek a szakmai kvalitásai. Szóval, a felfedezés gigantikus erejével hatott Laetitiát abban a folyamatban megfigyelni, amikor színészként úgy tesz, mintha valaki más lenne: Marianne, aki az orromnál fogva vezet. Beszéltünk erről, abban maradtunk, hogy neki sokkal nehezebb volt a munkára koncentrálnia, mint nekem. A színjátszás lényege ugyanis a maszk és jelen esetben, bár nem mondom, hogy Abel karaktere én vagyok, de ez a maszk sokszor átlátszó volt. De ez engem segít: ilyen emberekkel együtt dolgozni olyan, mint az a zongora, amin gyerekkorom óta játszom: pontosan ismerem a hangolását. Laetitia azt nyilatkozta, hogy ő is új oldalát ismerte meg Louis Garrelnek: a rendezőt. Hát, nem csalódott annyira, hogy elhagyjon! Szerintem sokkal jobban kedvel most, mert színészként én amatőr vagyok, sosem tanultam. Ezért a profiknak általában sokkal nehezebb dolguk van velem, mint egy szuperképzett kollégával. Arról nem is beszélve, hogy sokszor kiesem a karakterből és rendezőként reagálok: sokszor azért kellett megállni, mert látták rajtam, hogy nem tetszik nekem, amit látok. Persze, ez hasznos is lehet, mert a humor a filmvásznon nem a poénokból fakad, hanem abból, ha a néző valami egészen váratlant lát. Erre törekedtünk a forgatókönyv megírásánál is: kerültük a kliséket, mert ezeken a mai néző már csak kínjában sír, és nem nevet. De tényleg, milyen már, hogy egy fiatal rendezőnek Jean-Claude Carrière a társ-forgatókönyvírója? Gondolhatja, hogy sokszor meg voltam illetődve, hogy olyan kaliberű művész „szolgál ki”, akit Louis Bunuellel vagy Milos Formannal szokás egy csoportba sorolni. A legtöbbet a vitáinkból tanultam: én sokszor logikusan szerettem volna alakítani a történetet, de ő azzal érvelt, hogy a pszichológia baromság, a nézők sokkal inkább a hihetetlen fordulatokat érzik hitelesnek. Ha valakivel veszekszel, az arra nagyon jó, hogy te is, illetve a veled szemben álló fél is folyamatosan tökéletesítse az igazát. Azt hiszem így el tudtunk egy unalomig ismert szerelmi felállást úgy mesélni, ahogy még eddig soha senkinek nem sikerült. Ez nagyon sajátos: Abelnek, a férfinak csak egy kocsija van és két olyan nő között őrlődik, akiknek viszont van lakásuk. Van még három négy táskája is! Persze, ez irónia, mert így a férfinak még nehezebb a választása: idősebb nő nagy polgári lakással, vagy a fiatal, akinek csak egy garzonja van? Én átérzem: a férfiaknak egyre nehezebb. Értem, most ön ironizál. Az édesanyám rendkívül kemény nő volt, börtönben is rendezett színházat. Sőt, a mostani magánéletemben is körbe vagyok véve szuperaktív nőkkel, akik sokkal erősebbek, mint én. Szóval, én sosem éreztem azt, hogy a nők el lennének nyomva. De ez csak és kizárólag az én életemre vonatkozó igazság. Michel Hazanavicius Rettenthetetlen című filmjében a „lehetetlen” Jean-Luc Godard-t játszotta el. Óriási tanulólecke volt. Godard olyan ember, aki szupermaszkot visel. Amikor megjelenik a nyilvánosság előtt, amit mond és képvisel, az művi. Ennek felfedezése nagy szabadságot adott abban, hogy ha az ember mesterséges, akkor is nyugodtan elengedheti a fantáziáját. Innentől kezdve Robespierre-t is másképp lehet eljátszani. Rendezőként ki volt önre a legnagyobb hatással? Truffaut? Találat! Truffaut volt az első rendező, akivel lelki kapcsolatot éreztem a művein keresztül. Ekkor tizennégy-tizenöt éves voltam. Lenyűgözött, ahogy játszott a filmnyelvvel, de mégis hű maradt az irodalmi alapokhoz is. Író és a rendező volt egyben, a világ legjobb mesélője. Innovatív és klasszikus egyben. Szeretem Godart-is, de ő inkább bomlasztó, mint építő művész. Mi a helyzet az édesapja filmjeivel? Sosem hatottak rám annyira, mint Truffaut. Persze, az megmaradt, hogy nagyon szeretem, ha egy szobában egy férfi és egy nő beszélget, de édesapám művei rendkívül önéletrajziak. Engem sokkal jobban lenyűgöznek a mesék és az irodalom. Philippe sosem készített komédiát, nekem pedig ez a kedvenc műfajom. A humor sokkal jobban érdekel, mint a költészet. Claude Chabrol mondta: választanod kell, hogy költő vagy mesélő leszel. Apám költő, én sosem leszek az. Első komoly szerepe Bertolucci Álmodozókjában volt. Vele milyen a viszonya? Amikor ebben a filmben játszottam, még nem ismertem behatóan az életművét. Aztán barátok lettünk, és ha Rómában jártam, mindig meglátogattam. Aztán elkezdtem nézni a filmjeit és óriási élmény volt, ahogy átszelhettem azokat vele. Úgy jellemezném őt: a szenvedélyek rendezője volt. Mennyi filmet néz? Nem eleget. Filmőrült vagyok, ráadásul az a típus, aki hihetetlen lelkiismeretfurdalást érez, ha nem néz meg egy filmet sem egy nap. Éppen ezért leálltam a tévésorozatokkal. Minden nap ajánlanak valami új csodát, de ehhez már tényleg túl rövid az élet.

Névjegy

Louis Garrel francia sztárszínész és filmrendező. Párizsban született 1983.-ban. Híres színészcsalád leszármazottja: Philippe Garrel filmrendező és Brigitte Sy filmrendező-színésznő fia, nagyapja Maurice Garrel, valamint Jean-Pierre Léaud keresztfia. Első rendezése, a Két barát már markáns bizonyítéka volt annak, az ifjú alkotó szeret és tud emberi, de elsősorban szerelmi kapcsolatokról beszélni –lehetőleg mindenkinek. A hűséges férfiben ezt az ars poeticát viszi tovább: ő maga alakítja a címszerepet, alias Abelt. Igazi „franciás” pasi, aki nagypolgári lakásokban szeret nőkkel szerelmeskedni és szerelemben lenni. Garrel – nem mellékesen – jelenleg Budapesten forgat Enyedi Ildikó legújabb filmjét, A feleségem történetét.

Témák
Louis Garrel film

Jön Demeter Szilárd első fesztiválja

Publikálás dátuma
2019.06.18. 08:15

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Az ígéretek szerint a szabadság témakörét körbejáró eseményre több mint száz szerző érkezik.
„A főigazgatói pályázatomban volt egy lopott elem – több is, de ez deklaráltan lopott –, a nemzetközi irodalmi fesztivál ötlete. Ezt korábbról ismertem, tudtam, hogy a MISZJE meg akarja szervezni, én pedig támogattam az ötletet. Nagy szükségét láttam annak, hogy legyen egy nemzetközi nem könyv-, hanem irodalmi fesztiválunk. Ilyenünk még nincs. Ezért írtam alá a főigazgatói pályázatomba ezt az alpontot, velük egyeztetve. Elvittem a balhé részét, legalább rajtam leverték, hogy ez miért kell” – mondta el a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál sajtótájékoztatóján Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója. A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) és a PIM szervezésében, a Visegrad Fund támogatásával megvalósuló, szeptember 25-től 28-ig zajló esemény fő céljaként a magyar irodalom nemzetközi kapcsolatainak elősegítését jelölték meg, elsősorban a Közép-európai színtérre, a környező országok irodalmára koncentrálva. Demeter Szilárd, aki a 168 óra június eleji interjújában úgy fogalmazott, hogy „Nádasnak német nyelvterületen biztos olvasóbázisa van, máshol kevésbé népszerű” most hangsúlyozta, „áldatlan állapotnak” tartja, hogy a Közép-európai irodalom Németországon és a német fordításokon keresztül jut ki a könyvpiacra. Mindehhez érdemes figyelembe venni: az elmúlt években Nádas Péter mellett többek között Esterházy Péter, Darvasi László és Földényi László is nagy sikereket ért el Németországban. „Megváltoztatni nem tudjuk, kiegészíteni igen, ha a vertikális Frankfurtra figyelő könyvpiaci politikát egy picit horizontálissá alakítjuk”– tette hozzá. A 2020-ban induló Petőfi Irodalmi Ügynökség megalapításáig a múzeum „külügyi és irodalmi exportügyi tanácsadója” címet viselő Pál Dániel Levente hasonló gondolatokkal egészítette ki a főigazgatóét, hangsúlyozva, fel kell oldani a magyar írókban lévő frusztrációt. Bár sok szerző elhitte, hogy a magyar nyelv nehéz helyzetben van, és az itt alkotó íróknak lehetetlen külföldre kijutni, ezt a gondolatot el kell oszlatni. A hosszú távra tervezett fesztivál – az intézmény költségvetésében 2022-ig kijelölt helye van – első évében a környező, főként visegrádi országokra fókuszálnak, valamint több nem magyarul alkotó magyar szerzőt is meghívnak, köztük David Szalayt, Terézia Morát, Tibor Fischert és Barabási Albert László hálózatkutatót. Az ígéretek szerint a szabadság témakörét körbejáró eseményre több mint száz szerző érkezik, a PIM V4-es rezidens programjában résztvevő alkotók mellett Ausztriából, Romániából, Szerbiából, Horvátországból, Izraelből, Törökországból és Észak-Macedóniából is. A rendezvény szervezői irodalmi pályázatot is meghirdettek, amelyre július végéig jelentkezhetnek az érdeklődők.
Szerző
Frissítve: 2019.06.18. 10:03

Háromezer éves tulajdoni vita – Kairó leállítaná Tutanhamon fáraó fejszobrának elárverezését

Publikálás dátuma
2019.06.17. 20:17

Fotó: AFP / HANDOUT
A londoni Christie's aukciós ház árverésre bocsátaná a műritkaságot, Egyiptom viszont kérné vissza, amit elloptak.
Ámon isten fejét formázó, Tutanhamon fáraó jellegzetességeit viselő egyiptomi barna kvarcit szobor az Újbirodalom idejéből, nagyjából időszámításunk előtti 1333-1323-ból eladó – hirdeti oldalán a neves londoni Christie’s aukciós ház. A több mint három évezredet viszonylag épségben átvészelő, nagyjából 28,5 centiméteres műritkaság július 4-én kerülne kalapács alá, értékét körülbelül 4 millió fontra (másfél milliárd forintra) becsülik. Minden bizonnyal lenne is, aki fizetne érte ennyit, csakhogy eredeti gazdája kéri vissza a tulajdonát. Egyiptom szerint a műtárgyat ellophatták, ezért az aukció leállítását kérték. A kairói Régiségek Minisztériuma levélben fordult a Christie’s-hez és az UNESCO-hoz, londoni nagykövetségük pedig a brit külügyminisztériumnál kopogtatott, azt követelve, hogy igazolják a szobor eredetét és szolgáltassák vissza. Az aukciós ház válaszközleményében emlékeztetett, hogy az efféle ősi tárgyak eredete természetükből adódóan nem követhető vissza évezredeken át, egyúttal biztosítottak mindenkit, hogy a nemzetközi jognak megfelelően járnak el. A szóban forgó Tutanhamon szoborról annyit tudni, hogy jelenleg az úgynevezett Resandro egyedülálló német magángyűjtemény része, amely már korábban is értékesített műalkotásokat. A Christie’s szerint előtte megfordult már néhány kézben. Kairó álláspontja szerint egy bizonyos: legálisan nem kerülhetett ki az országból az értékes szobor. Egy 1983-as leletek védelméről szóló törvény szerint minden Egyiptomból eredeztethető régiség az állam tulajdonát képezi, magánjellegű tulajdonlásuk és a kereskedés velük tilos. Az újonnan felfedezett régiségek esetében a jogi környezet tehát egyértelmű, a kérdés az, mi a sorsa az évezredek során világszerte széthordott – ha úgy tetszik, szétlopott – műtárgyaknak? Az egyiptomi minisztérium mindenesetre árgus szemekkel figyeli az árveréseket és múzeumokat gyanús darabokra vadászva. Idén januárban sikerült is megakadályozniuk az I. Amenhotep fáraó kártusával ellátott több mint 3,5 ezer éves kőtábla aukcióját, amit még 1988-ban loptak el Luxorból és csempésztek ki az országból. 

Régészet és turizmus

A 2011-es úgynevezett arab tavasz – amely letaszította a hatalomból Hoszni Mubarakot - körüli felfordulást kihasználva újra beindult a fosztogatás és műkincscsempészet. A szigorú büntetések ellenére óvatos becslések szerint is dollármilliónyi értékben hordták ki a régiségeket Egyiptomból. A politikai helyzet azóta Abdel Fatah esz-Szíszi elnökkel stabilizálódott, a híradások szerint azonban még idén is volt olyan „turista”, aki fennakadt a reptéren, miután hangfalba rejtett el múmia testrészeket. Az új vezetés számára kiemelten fontos a turizmus, és ehhez is kapcsolódóan új lendületet kapott a régészet is. Az elmúlt időszakban több jelentős felfedezést tettek, és például egy szarkofág első kinyitásának élő közvetítésével is próbálták felkelteni az érdeklődést az ókori Egyiptom iránt. A tervek szerint a régóta készülő Nagy Egyiptomi Múzeum 2020-ban végre megnyitja kapuit a látogatók előtt, minden bizonnyal néhány eddig sosem látott, és külföldről visszaszerzett műtárggyal kápráztatva el a közönséget.  

Szerző