POSZT: Kilépés és lemondás

Publikálás dátuma
2019.06.17. 17:13

Fotó: poszt.hu
A Magyar Színházi Társaság elnöke közölte: a döntést azért most hozták nyilvánosságra, mert a bejelentéssel nem szerették volna megzavarni az idei, elmúlt szombaton véget ért fesztivált.
A Magyar Színházi Társaság elnöksége közleményben jelezte, hogy mivel a Pécsi Országos Színházi Találkozót lebonyolító cég egyik kisebbségi tulajdonosként nem áll módjában megfelelően gyakorolni tulajdonosi és ellenőrzési jogát, a szervezet elnöksége úgy döntött, hogy kilép a POSZF Nkft-ből és tulajdonrészét felajánlja a másik szakmai tulajdonosnak, vagyis a Magyar Teátrumi Társaságnak, amelynek elnöke Vidnyánszky Attila. Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke a közleményhez csak annyit kívánt hozzáfűzni, hogy azért most hozták nyilvánosságra, mert a bejelentéssel nem szerették volna megzavarni az idei, elmúlt szombaton véget ért fesztivált. Magyar Attila, a POSZF Nkft ügyvezetője kérdésünkre úgy reagált: egyelőre egy nyílt levélről beszélhetünk, amelynek tartalmáról a tulajdonosnak kell majd dönteniük. A cég többségi tulajdonosa a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft, a két kisebbségi tulajdonos pedig a két szakmai szervezet, vagyis a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. Az előbbi bejelentéssel egy időben, bár érdemben két eltérő ügyről van szó, a Revizoron jelent meg az a levél, amelyben személyes okokra hivatkozva Karsai György egyetemi tanár lemond a POSZT Tanácsadó Testületi tagságáról, melyet a Színház-és Filmművészeti Egyetem képviseletében látott el.
Szerző

Sűrű kocsisorok és nagy eszmélések

Publikálás dátuma
2019.06.17. 10:30
Láng Orsolya, Tompa Andrea és Bodor Ádám beszélgetett a kötet egyik szerkesztőjével, Balázs Imre Józseffel
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Különös megvilágításban, verseken, regény- és novellarészleteken, régi és új térképeken keresztül ismerhetjük meg Erdély történelmi központját.
Irodalmi kalauz. Áll a műfajmegjelölés a most megjelent Kolozsváros első lapjain. Ám szerepelhetne ott más is, tekintve azokat az emlékfoszlányokat, fiktív vagy valós karaktereket és történeti elemeket, konkrét, és kevésbé azonosítható helyszíneket, a jól tapintható atmoszférát, és azt a nyelvileg nehezen kifejezhető hangulatot, amely a kötetet összefűzi. A Kolozsváros nem csupán irodalmi kalauz, sokkal inkább kukucskálólyuk életképek sokszorosan rétegzett szövevényébe egy hely szűrőjén keresztül. Ezen a lyukon át pillanthattunk be egy rövid időre mi is szombat este az Ünnepi Könyvhéttel párhuzamos Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében szervezett könyvbemutatón, ahol a kötet harmincnégy szerzője közül hárman osztották meg személyes kapcsolódási pontjaikat a közönséggel. Míg a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán Szabó Balázs és Grecsó Krisztián verses zenés estje után Minka (Pátkai Rozina) és Bernáthy Zsiga fakadt dalra, addig a díszteremben Bodor Ádám, Tompa Andrea és Láng Orsolya a szüntelenül változó, hol kedvesebb, hol komorabb helyről beszélgetett a kötet egyik szerkesztőjével, Balázs Imre Józseffel, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettesével. Meséltek kalandjaikról, a terek önkényes átalakításáról, átnevezésekről, sűrű kocsisorokról és nagy eszmélésekről: a minden hibáján túl is nagyon szerethető városról. Amelyről az onnan származó, vagy azt csak ideig-óráig útjukba ejtő kortárs írók, költők egyaránt beszámolnak a kötetben, többek közt Visky András, Szőcs Géza, Szilágyi Júlia, Cserna-Szabó András, Szabó T. Anna és a nemrég elhunyt Térey János. A jelenlévő szerzők egy város esetében talán nem is oly meglepő változásokról számoltak be: míg Bodor Ádám felidézte korai emlékeit Kolozsvár hangulatából és az ott élő emberek higgadt méltóságáról, amely mára eltűnt, addig Tompa Andrea és Láng Orsolya a bosszantóan megnőtt, agresszívan fejlődő, ám apró, meghitt zugokat szintén őrző városról meséltek. A peremvidékekre is elkalandoztak: Tompa Andrea hangsúlyozta, őt különösen a kevésbé ismerős, nehezebben látható helyek érdeklik az írás során. S mivel a kötet számos térképváltozatot és helymegjelölést tartalmaz, a számukra kedves tereikből is hallhattunk egy csokorra valót: a Farkas utca, a Főtér, a Donát út, és a Házsongárd mellett sok más is előkerült – s bár Bodor Ádám szerint ezek nagyon közhelyszerűek, szavaikból mégis rendkívüli, aprólékos térkép állhatott össze a hallgatóság fejében. Épp úgy akár csak Láng Orsolya mentális térképe, és a fénykép, amelyen édesanyja az egykori CFR jegyirodából jön ki, ő pedig az általa kedvelt, régi kolozsvári lakások egyikének ablakában áll. Mintha a szerzőhöz hasonlóan mi is régi, talán sohasem volt fényképeket nézegetnénk, amelyeken látszik a Szamos-parti, lüktető, egyszerre ismerős és idegen hely képe az írásokon és térképrészleteken keresztül. Nem számít, hogy egész életünket éltük-e le a gesztenyefák alatt, vagy átutazóként, esetleg csupán hírből ismerjük a Claudiopolis, Klausenburg, Kloyznburg, Cluj-Napoca vagy épp Kolozsvár néven nevezett várost. Infó: Kolozsváros, Jelenkor Kiadó, 2019. 
Szerző

Mert táncolni jó! - TértáncKoncert a Bazilikánál

Publikálás dátuma
2019.06.16. 20:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A Budapesti Fesztiválzenekar ötödik éve rendezi meg ingyenes szabadtéri nagykoncertjét. Idén Beethoven VII. szimfóniáját játszották el, az utolsó tételre négyszáz gyerek táncolt a Bazilika előtt.
- Amikor egy világhírű zenekar húzza a talpalávalót, ez azért nem semmi – mondja Csenteri Andrea, apátfalvi óvónő, aki a Budapesit Fesztiválzenekar TérTáncKoncert koreográfiáját tanította be 18 gyereknek. A Csongrád megyei község egyike annak a 21 településnek, ahonnan a négyszáz gyerek érkezett a vasárnapi Szent István Bazilika előtt zajló programra. - Annak idején egy néptánccsoportban táncoltam Vári Bertalannal, ő keresett meg öt évvel ezelőtt a kérdéssel, hogy van-e kedvünk csatlakozni a programhoz. Először nemigen értettem az ötletet, de az első budapesti TérTáncon rájöttem, hogy az a toleranciáról, egymás elfogadásáról szól. Fontos az is, hogy a gyerekek ismerkednek a komolyzenével, ami nem kifejezetten gyerekműfaj. Nagyon jó érzés, amikor azt a visszajelzést kapom valamelyiküktől, hogy ezt megismerem a rádióból, ezt táncoltam és tudom ki Beethoven, vagy Sztravinszkij – meséli az amatőr néptáncos Csenteri Andrea a szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskolában tartott szombati próbán. Az apátfalviak egyike, a pink ruhás két copfos kislány profin ismeri a mozdulatokat, bizonytalanságot csak a gyerekrengeteg miatt látni rajta. Az iskolai aula tikkasztó hőségében nem spórol meg egyetlen guggolást sem, csak Vári Bertalan csendre intő mondatai alatt próbál elnyomni egy-két ásítást. A koreográfia nem okoz nehézséget neki. - Apátfalva a néptáncban nagy tradicionális múlttal rendelkezik, nálunk gyűjtötték a dél-alföldi táncrend több mint felét Gajdos István vőfélytől. Így nálunk a tánc eleve fontos, az óvodában és az iskolában is tanítjuk – büszkélkedik Csenteri Andrea. Videón kapták meg a koreográfiát, február óta próbálnak. - A klasszikus balettmozdulatok nekem is feladták a leckét, mert mi néptáncosok a kezünkkel nem nagyon tudunk mit kezdeni, csípőre tesszük, vagy felemeljük, azt jónapot - utal a különbségre az óvónő, aki a Szeged Táncegyüttesben és a Makói forgatósban táncolt.   A Harangozó-díjas táncművész, koreográfus Vári Bertalan a Honvéd Táncegyüttesben kezdte, dolgozott az Experidance társulatában, 2011-ben saját együttest alapított Varidance néven. Öt éve minden évben ő készíti a sok száz gyerekre kitalált koreográfiát. A legtöbb csoport visszatérő már, az újak motivációs levéllel jelentkezhetnek. Az akár több száz kilométerről érkező együttesek buszait a zenekar bérli, a szombati próba után Szentendrén töltik az éjszakát. Este tábortűz körül hozzák össze az ötszáz fős Baranya megyei Drávafokról és a budapesti Gustave Eiffel Francia Általános Iskola és Gimnáziumból, a Szabolcs megyei Tiszaszalkáról és a budajenői általános iskolából, az ország legkülönbözőbb településeiről érkező különböző szociális helyzetű, kultúrájú, bőrszínű gyerekeket.   - Mert jó táncolni! - válaszolja a kilenc éves Kristóf Milán a miértről érdeklődő kérdésre. Kicsit nehéz a koreográfia és kicsit furcsa számára, hogy egyszerre több százan táncolnak, pedig nem először vesz részt a programon. - Tavaly is voltam, és az idei zene jobban tetszik – meséli a hernádszentandrási kisfiú, akinek már 33-34-es a lába. Tavaly Brahms Magyar táncok-jára járták. - Amikor próbálták szétosztani a csoportokat, be kellett állniuk cipőméret szerint és Milán 32-es cipője volt a legkisebb – meséli Csaba Viktória, az InDaHouse Hungary program Hernádszentandráson, a négyszáz fős lakosú borsodi faluban két éve dolgozó önkéntese, aki 24 gyereknek tanította be a koreográfiát. - Van egy család, amelynek Budapest annyira ismeretlen, hogy nem merik elengedni a gyereküket, mert nagyon sokat hallottak arról, hogy Budapesten elrabolnak gyerekeket. De talán vasárnap az anyuka mégis elhozza őt – mutatja be kétszáz kilométeresnél sokkal nagyobb távolságot Csaba Viktória.  

Örömmámor és szabadság

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója, vezetője - Mitől különleges a TérTáncKoncert? - Minden koncert lehetőség arra, hogy átadjuk azt az örömérzést, amit a zene nekünk jelent. Csodálatos megélni, ahogy a roma és nem roma, hátrányos helyzetű és elitgimnáziumban tanuló gyerekeknek, miután hónapokig tanulták a koreográfiát, nagyon keményen dolgoztak, együtt mit jelent ez a program. Fantasztikus nézni a sokféleségüket és azt, ahogy összeköti őket ez a közös produkció. - Kinek az ötlete volt öt évvel ezelőtt? - Eleinte minden évben a Budapesti Búcsún volt egy szabadtéri koncert a Hősök terén. Nem emlékszem, hogy kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy a koncertet összekössük azzal, hogy gyerekek táncolnak, de végül a Budapesti Búcsú továbbfejlesztése lett a TérTáncKoncert. Sehol a világon nem láttam hozzá hasonlót, sok külföldi vendég is eljön. - Miért Beethoven VII. szimfóniáját választotta idén? - A VII. szimfónia a szabadság himnusza és a tánc valamiféle megdicsőülése. Az utolsó tételben örömmámorról és táncról van szó, ezért ennél tökéletesebb találkozást el sem tudnék képzelni darab és az esemény között. - Évekkel ezelőtt a fővárosi finanszírozással kapcsolatos felhívásában is ez a szimfónia szólt. Személyesen is van különleges köze a darabhoz? - Ez az egyik nagy kedvenc, a zeneirodalom egyik nagy csodája. Sokszor előadtuk már a zenekarral, de így ezzel a sok száz táncoló gyerekkel, mindennél jobb. - A zenekar dél-koreai turnéjának koncertjeit a dunai hajóbalesetben elhunyt áldozatok emlékének szenteli. Miért? - Nagyon sokat dolgozunk az ország és Budapest nemzetközi hírnevén, és ez nem valamiféle üres frázis. Sokat utazunk és sok ezer ember ünnepli a zenekart és rajta keresztül a magyar kultúrát. A koreaiaknak most Budapest neve ezt a hajótragédiát jelenti. Épp ebből a városból érkezik hozzájuk egy zenekar. A világ legtermészetesebb dolga, hogy nemcsak a saját részvétünket kell kifejeznünk, hanem közvetítenünk kell Budapest és az ország együttérzését is. Ezért a koreai koncertek egy megemlékező negyedórával kezdődnek, kifejezetten erre a célra választottunk egy koreai darabot. - A dél-koreai megemlékezés és a TérTáncKoncert sem a szűken értelmezett zene része. Miért gondolja fontosnak, hogy a közügyekre reagáljanak? - A Fesztiválzenekar története két fázisra osztható. Az elsőben az motivált bennünket, hogy mi legyünk a legjobbak, és iszonyú kemény munkával eljutottunk a szakma csúcsára. A második fázisban azt a célt tűztük ki, hogy miután felelősek vagyunk a közösségért, felhasználjuk a nemzetközi és hazai jelenlétet, népszerűséget arra, hogy tegyünk valamit a közösségért. Majdnem tíz éve elindult a nem csupán a zenét adás korszaka. - Ki dönti el, hogy milyen ügyek mellé állnak, mit képviselnek? - Mint vezetőnek nekem kell eldöntenem, de nagyon sokat beszélgetünk zenészekkel, munkatársakkal is erről. 

Frissítve: 2019.06.17. 13:22