Tovább folyik a csatározás Juncker utódlása körül

Három nappal az Európai Unió állam- és kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozója előtt senki sem meri megjósolni, hogy a brüsszeli tanácskozáson születik-e döntés Jean-Claude Juncker utódjáról, és ha igen, ki lesz az.

A legtöbb elemző arra hajlik, hogy a huszonnyolcak képtelenek lesznek megnevezni választottjukat az Európai Bizottság elnöki posztjára, és az egyezkedés péntek után folytatódik. Hírek szerint már meg is van a rendkívüli csúcs időpontja: a tagállami vezetők június 30-ikán próbálkoznának újra megtalálni közös jelöltjüket az uniós ellenőrző és végrehajtó testület élére.

A bizottsági elnököt az állam- és kormányfői testület – hivatalos nevén az Európai Tanács – jelöli minősített többséggel, és az Európai Parlament választja meg tagjai több mint a felének jóváhagyásával. Ez utóbbi tervezett időpontja július 16-ika.

Az EU alapszerződése úgy rendelkezik, hogy a kormányoknak az EP választások eredményének figyelembe vételével és a parlamenttel folytatott konzultáció után kell megnevezniük a megfelelő személyt. A kiválasztottnak tehát nem csak az EU28-ak, hanem a képviselőtestület támogatását is maga mögött kell tudnia.

Az Európai Parlament EU-párti frakciói már az összeurópai voksolás előtt magukhoz ragadták a kezdeményezést azzal, hogy megnevezték vezető jelöltjüket – úgynevezett Spitzenkandidatjukat – a Bizottság élére. Egy határozatban azt is rögzítették, hogy csak Spitzenkandidat lehet Juncker utódja. Az Európai Néppárt (EPP) kampányát Manfred Weber frakcióvezető irányította, a Szocialisták és Demokratákét Frans Timmermans bizottsági alelnök, a Zöldekét Ska Keller frakcióvezető és Bas Eickhout EP-képviselők. A liberálisok nem egyetlen személyt, hanem egy egész csapatot neveztek meg, de hallgatólagosan Margrethe Vestager versenyjogi biztost tekintették a listavezetőnek.

A vezető jelölti rendszerrel szemben sok tagállam kifogást emel, mert kiveszi a jelölés jogát az Európai Tanács kezéből. Az állam- és kormányfői testület szocialista és liberális tagjai számára az is elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság következő elnöke a választásokon a legtöbb mandátumot begyűjtő EPP választottja, Manfred Weber legyen. A leghevesebb ellenző Emmanuel Macron, aki szinte naponta új nevekkel áll elő, csakhogy megakassza az EPP-s Spitzenkandidat diadalmenetét. A francia elnök terve mögé beállt többek között a belga, a holland, a portugál és a spanyol kormányfő.

A bajor keresztényszocialista politikus mögött azonban egyelőre egységesen kiáll a néppárt. Olyannyira, hogy EU források szerint a kereszténydemokrata pártcsalád minden más, később megüresedő vezető tisztséget feláldozna a brüsszeli Berlaymont székház 13. emeleti irodájáért.

Közben az Európai Parlamentben is folynak az egyeztetések: a néppárti, a szocialista, a liberális és a zöld tárgyalódelegációk gyorsan szeretnének megállapodni a következő öt évre szóló programról, és a végrehajtására kiszemelt európai bizottsági elnökjelöltről. A szocialisták egyelőre ragaszkodnak Frans Timmermanshoz, míg a Zöldekről és a liberálisokról úgy hírlik, hogy beállnának Manfred Weber mögé, ha cserébe fontos posztokat kapnának. Nem kizárt, hogy a négyek csak az uniós csúcs előtti utolsó pillanatban, szerdán fognak előállni a jelöltjükkel.