A bokaficamot nem feltétlenül kell műteni

Bokaficamként szokás emlegetni a rándulást és a szalagszakadást is, de egyik esetén sem kell azonnal megműteni a bokát.

A bokaficam, azaz amikor az ízületet alkotó ízfelszínek egymástól elcsúszva rögzülnek, törés nélkül ritka jelenség. Ez, a rövid ideig tartó, a normálistól eltérő irányú elmozdulás a leggyakoribb sportsérülések egyike. Rándulás esetén a szalagok megnyúlnak vagy az ízületi tok megrepedése okoz fájdalmat, szalagszakadáskor pedig az ízületet tartó szalagok sérülnek – mondta dr. Kynsburg Ákos, a Budai Egészségközpont bokasebésze a Népszavának.

Elszakadt?

Gyakran összemosódik a bokaszalagok, illetve az inak szakadásának fogalma is. A szalagok az ízületek stabilitását és mozgásának irányát meghatározó két csontot összekötő kötőszövetes kötegek. Az ízületeket mozgató izmok eredési, illetve tapadási szakaszain lévő inak a mozgatáson túl az ízületek stabilizálásában is szerepet játszanak. Ha a bokaszalag elszakad, de az inak jól működnek, a gyógyulás teljes lehet. Sérült inakkal viszont nehezített a mozgás, és komolyabb sérüléseket is elszenvedhet a boka: elszakadhat a szalag, de akár a csont is törhet.

Körülbelül az ezredfordulóig szalagsérülés gyanúja esetén még úgynevezett tartott felvételt készítettek a bokáról, hogy megnézzék, mennyit billen az ugrócsont a bokavillában. Ha 10 foknál nagyobb volt a két oldal közötti különbség, akkor friss szalagvarratot ajánlottak a betegnek. Ha azonban valaki már ettől, az egyébként igen fájdalmas vizsgálattól vagy a műtéttől ódzkodott, pár hetes gipszrögzítést kapott. Egy kutatás azonban arra az eredményre jutott, hogy a két kezelési mód között a gyógyulás eredményességében nincs különbség, ezért ma már inkább konzervatív módon kezelik a külboka-szalagsérüléseit. A kutatás másik eredménye, hogy a diagnózist úgynevezett halasztott vizsgálattal - 4-7 nappal a sérülés után - a duzzanat, a véraláfutás, illetve a fájdalom és az instabilitás alapján klinikai vizsgálattal is fel lehet állítani, ráadásul nem kevésbé pontosan, mint ultrahangos vagy MR-vizsgálattal – hangsúlyozta a szakorvos.

Hosszadalmas a kezelés

Hétköznapi embereknél ma is inkább konzervatív a kezelés. Általában egy hétig alkalmaznak gipszrögzítést, hogy a sérült boka ne mozogjon, és gyorsabban lemenjen róla a duzzanat. Ezt azzal lehet segíteni, ha a beteg lógatás helyett felpolcolja a lábát, és minél kevesebbet „mászkál”. A kezdeti duzzanat lelohadása után bokarögzítőt vagy stabilizáló tape-t szoktak feltenni. Előbbi egy félig merev ortézis, vagyis rögzítő sín, ami védi a bokát az újabb aláfordulástól és segíti a szalagvégek hegesedését. Orvostól függ, hogy ezt mennyi ideig kell viselni. A sérüléstől számított negyedik vagy ötödik héten már célszerű elkezdeni leszokni róla, hogy az addig kikapcsolt boka körüli izmok és inak, amelyek mozgatják és stabilizálják az ízületet, újra működésbe lépjenek. Ha ez könnyen ment, és a sérülést követő hatodik hét vége körül nincs lényeges panasz (makacs duzzanat, terhelés közbeni vagy esti fájdalom), akkor a szalagszakadás terápiáját le lehet zárni. Ha azonban még fáj, bizonytalan, vagy sokadik ilyen sérülés esetén, fizioterápia javasolt. Az úgynevezett proprioceptív tréninget legalább hat héten keresztül naponta legalább 45 percig kell végezni. Ha sikeres, a páciens egyre nehezebb feladatokat tud megoldani, és a panaszok szűnnek. Ha a kezelés ellenére a beteg további instabilitást érez, javasolt a bokaszalag operációja. Ekkor a meglévő szalagcsonkokat nyitottan vagy artroszkópos technikákkal összevarrják és feszesítik – mondta dr. Kynsburg Ákos. Élsportolóknál friss szalagszakadás esetén érdemes megfontolni az azonnali műtétet, mert bár kevéssel tovább tart a felépülés, nagyobb eséllyel lesz tökéletes a boka stabilitása.

Megelőzés

Bokasérülésre való hajlam esetén megelőzésként is érdemes a proprioceptív tréninget alkalmazni. Az ügyességi és egyensúlygyakorlatoknak köszönhetően a helyzetértékelő és -stabilizáló funkció egyre jobb, gyorsabb és pontosabb lesz. A bokasebész megjegyezte,