Nekünk befűtöttek

Úgy másfél esztendeje vált egyértelművé: a napjainkban már az öt százalékot is meghaladó gazdasági növekedésünk motorja a fogyasztás. "Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk." A Harcosok klubja kultfilmben elhangzó, a fogyasztói társadalom felszínességét sugalló aranyköpés természetesen nem adaptálható egy az egyben a magyar társadalmi viszonyokra. De nálunk is létezik az a hirtelen meggazdagodott réteg, amely számarányaiban nem növekszik ugyan, de parttalan fogyasztása ma már olyan mértékű, ami nyomot hagy a GDP bővülésén, átlagos adattá képes varázsolni a kivételest.

A filmbéli mondás telitalálata viszont, hogy a nevezettek mindezt nem a saját pénzükből teszik. Az amerikai újgazdagok hitelből mutatkoztak tehetősebbnek a valóságosnál, szemben a mi NER-lovagjainkkal, akik a közpénz magánvagyonná átlényegítésében jeleskednek. A két magatartásmódban a fogyasztás a közös. Ismét felszínre tört az a fogyasztói társadalom, amit a hitelválság kényszere szelídebb medrekbe terelt. Jelképe, az alsó középosztályra is kiterjedően, a szakadt (lyukas) farmerek divatja, amely mintha azt üzenné, hogy átléptük a minimalizmus tömegessé válásának határmezsgyéjét, az önmagukban értéktelen tárgyak elhasználódásának felgyorsítása révén.

A fogyasztásra képesek vásárlási lázának filozófiája: nem többet, de drágábbat ugyanabból. Ennek eredménye lett a GDP elszaladása úgy, hogy a gazdaság bővülése meghaladja a potenciális növekedést. Az infláció gyorsulásra váltott, nőnek a lakásárak is.

A béremelések mértéke igyekszik mindezzel tartani a lépést, de megszaporodik azoknak a munkáltatóknak a száma, akik már csak a válság előtti időkre emlékeztető mértékű hitelfelvétellel tudják pótolni kiadásaik növekvő lyukait. Ezt hívják túlfűtött gazdaságnak. Tömeges csődöktől mégsem kell tartani. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ha az elmúlt 10-12 évben a nettó bérek másfél-kétszeresükre bővültek, akkor növekedett-e ilyen mértékben a gazdaság kibocsátása? Szemmel láthatóan nem. A vállalkozások kelepcébe kerültek. A sztrájkfenyegetések és munkabeszüntetések árnyékában kénytelenek voltak belátni, hogy a demográfiai apály időszakában már csak kétszámjegyű százalékban mérhető béremelésekkel tehetnek kísérletet munkavállalóik megtartására. Ugyanakkor vágyálommá vált, hogy ezzel a lépéssel csökkenthetjük a régió többi országától való leszakadásunkat, ami legfeljebb akkor sikerülhetett volna, ha legközelebbi versenytársaink gazdasága stagnálni, esetleg zsugorodni kezdene. Erre azonban nem találni példát.

Paradox helyzetbe került ugyanakkor a lakosság. A fogyasztási mámor közepette is óvatosak. Felesleges költéseik legfeljebb értelmetlenek, ugyanakkor - a karácsonyi időszakot leszámítva - mégis kiszámítottak. Folyamatosan fogy azoknak a családoknak a száma, amelyek túlzottan eladósodnak. A nagy számok tükrében: aki szegény, az a túlfűtött gazdaság korában is a legszegényebb marad.