A tojásból életre kelt gyűjtemény

Publikálás dátuma
2019.06.20. 11:30

Fotó: Lakos Gábor / Népszava
A Monarchia, a miniszterelnök fia és a Rákosi-művek is gazdagította az idén százéves Hopp Múzeumot. A centenáriumi kiállítás negyedévente változik.
Globetrotter – szinte természetes, ha e szót olvasva, hallva a New York-i kosárlabdashow-csapat, a Harlem Globetrotters neve ugrik be elsőként: a soraiban NBA-sztárokat felvonultató, idén épp kilencvenkét éves együttes parádézott már Magyarországon is. Volt azonban nekünk is sok világjárónk, globetrotterünk. Fajcsák Györgyi és Hársvölgyi Virág, a Hopp Ferenc Múzeum két kurátora nyilván az első helyre a múzeum kalandos életű alapítóját tenné. A morvaországi Fulnek városának szülöttje, Franz Hopp a lombard Stefano Calderoni fényképészeti szaküzletében volt tanonc az 1850-es években – azaz a Pesten letelepedett, hírneves Calderoni Istvánnál. Bejárta Bécset és New Yorkot, majd 1861-ben Pestre visszatérve, Calderoni áldásával feleségül vette mestere leányát, Idát. A házasság hamar zátonyra futott, Hopp Ferenc mégis (üzlet)társ lett: a Calderoni és Társa műszer- és tanszer üzlete az 1870-es évekre nevet és vagyont szerzett neki. Hopp Ferenc így végre nyugodtan hódolhatott a szenvedélyének: a tudásszomja csillapításának. Ötször utazta körbe a Földet – „lefotografált az egész világot”, ahogy a barátai mondták −, ő volt az első utas, aki a kongói vasúton az egész útra, Stanley-Poolig és vissza váltott menetérti jegyet. Kezdetben szuveníreket, emléktárgyakat vásárolt, optikusként nagyra értékelve a precíz kézi munkával készült tárgyakat, a faragványokat, kerámiákat, rekeszzománcokat. Több mint négyezer tételes gyűjteménye ki is nőtte azt az Andrássy úti villát, amelyet első útja után vásárolt meg a Knopp 1885-ben − és hollandul Buitenzorg-laknak, azaz gond nélküli helynek nevezett −, így azt bővítenie is kellett. Hopp Ferenc a végrendeletében a magyar államra hagyta kelet-ázsiai művészeti gyűjteményét és villáját, 1919-ben így született meg a múzeum, amely 1923-ban nyitotta meg kapuit. A gyűjtemény azonban már százötven éves − az idők során ugyanis kibővült az Iparművészeti, a Szépművészeti, a Néprajzi és a Nemzeti Múzeum keleti gyűjteményével –, a kollekció mintegy harmincezer műtárgyra tehető. Xántus János Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából épp 1869-ben indult el távol-keleti útjára az Osztrák-Magyar Monarchia szervezésében, hogy állami pénzből műtárgyakat vásároljon. De Zichy Jenő, Vay Péter és Bozóky Dezső gyűjteményei éppúgy a Hopp Múzeum gyűjteményét gazdagították, mint a miniszterelnök Szemere Bertalan fia, Szemere Attila újságíró útjai során vásárolt ritkaságok. A Made in Asia címmel tegnap megnyílt centenáriumi kiállítás e gyűjteményi történetet beszéli el kínai, indiai, japán, koreai, thaiföldi, indonéz, tibeti, nepáli műtárgyakon keresztül, kezdve azzal az 1-es leltári számú strucctojással, amelyet még Hopp Ferenc vásárolt egy ádeni bazárban. A fametszetek, jáde- és bronztárgyak, wayang bábok, buddhista plasztikák, szobrok mögül élesen kirajzolódik a történelem, például az 1950-es évek „kényszergyűjteményezése”. Jirí Menzel Pacsirták cérnaszálon című filmjébe illő az a tárló, amely olyan műtárgyakat mutat be, amelyeket a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekből mentettek ki a múzeum egykori munkatársai. A vas és acél országa ugyanis nyersanyaghiányát közel-keleti országok fémhulladékából igyekezett kompenzálni: ám köztük több száz értékes műtárgy is volt. Tanulságos a baráti szocialista országok ajándékozási politikája is: Észak-Korea inkább kultúrájának ősi voltát hangsúlyozta, míg Kína Maóra volt büszke. Műtárgyvédelmi okokból az itt bemutatott műtárgyak negyedévente cserélődnek: azaz a Made in Asiát legalább négyszer érdemes megnézni. INFO Made in Asia – Százéves a Hopp Múzeum Kurátor: Fajcsák Györgyi, Hársvölgyi Virág Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2020. augusztus 30-ig     

Évfordulók, programok

 A japán–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 150. évfordulója, Mahátma Gandhi születésének 150. évfordulója, a Kínai Népköztársaság megalapításának 70., valamint a koreai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója előtt is tiszteleg a Hopp Múzeum kiállítása. Június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján kínai kalligráfia, indiai tánc, japán teaszertartás, török zene, koreai tánc- és hangszerbemutató, indonéz gamelán zene is várja itt Ázsia szerelmeseit, a programokat az ázsiai partnerintézményekkel együttműködésben szervezik meg. Június 26-án az Ybl Budai Kreatív Ház Made in Asia előadásorozatának tizenegyedik fejezetének hőse Zichy Jenő, a régiségbúvár lesz. Megjelent a Múzeumpedagógiai Kiskönyvtár sorozat negyedik kötete is, Hopp Ferenc életútját, munkásságát, az általa gyűjtött műtárgyakat mutatja be.  

Búcsú Horváth Ádámtól

Publikálás dátuma
2019.06.19. 20:00
1930-2019
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Elhunyt Horváth Ádám Kossuth díjas rendező, aki két évig még a Magyar Televízió elnöke is volt. Éppen két héttel élte túl 89. születésnapját.
Egyike volt a hazai televíziózás megteremtőinek és legnagyobb alakjainak. Nem azért, mert elsők között kapta meg – többekkel együtt – a Magyar Televízió örökös tagja címet. Nem is azért, mert sokféle művészeti díjjal honorálták valóban remek tevékenységét. Még csak nem is azért, mert a Horn-kormány idején felkérték, álljon az intézmény élére és maradt is, amíg az akkori új médiatörvény miatt úgy érezte, hogy már nem vállalhatja tovább. Amiből látszik, hogy gondolkodó és ember volt. Hanem elsősorban és főleg azért, mert olyan alkotóvá vált, aki – társaival együtt, de mindig nagyon kreatívan – lerakta előbb a hazai műsorkészítés alapjait, majd rengeteget tett a korszerűsítéséért is. Pedig nem így indult az élete. Agrárbiológusnak tanult, aztán a Honvéd Együttesben énekelt. Onnan éppen kirúgták – 1957 elején -, amikor véletlenül találkozott Kerekes János karmesterrel. Ő hívta az akkor éppen alakulgató tévéhez. – De hát én még készüléket sem láttam – mondta neki. – Én sem – válaszolta Kerekes -, de én vagyok a zenei vezető. Ezzel kezdődött és milyen szerencse, hogy így alakult. Jellemző, hogy előbb lett rendező, mint hogy bekerült volna a főiskolára. És rengeteget dolgozott. Zenei műsorokat, portréfilmeket, tévéjátékokat, egyenes közvetítéseket rendezett. A zene szeretetében egymásra találtak Vitray Tamással, s remekül tudtak együttműködni. Nem véletlenül ők ketten a Magyar Televízió nagy korszakának fényes csillagai. Felsorolhatatlan, hogy mi mindent csinált. Megteremtette az első hazai szappanoperát, a Szomszédokat, amit nemcsak rendezett, hanem írta is és lényegében kitalálta a magyar képernyőre alkalmazott műfajt. De nemcsak a művészeti területet uralta. A rendszerváltás idején Horváth Ádám irányította a külső közvetítéseket: Nagy Imre újratemetését éppúgy ő rendezte a tévében, mint a köztársaság kikiáltását. S mindenről volt egy sztorija. Elmesélte például, hogy az újratemetést minden próba nélkül kellett képernyőre „varázsolni”. Mielőtt kimentek a helyszínre, a két szerkesztővel és a riporterrel letettek egy-egy üveg whiskyt a tévé székházában, hogy ha ezt ép bőrrel megússzák, akkor legyen mivel koccintani. Még aznap este elfogyott az ital – tette hozzá. Horváth Ádám családi háttere sem akármilyen. Nagyapja Molnár Ferenc, édesanyja az irodalom „nagyasszonyának” nevezett Sárközi Márta, édesapja Horváth Zoltán, a Népszava egykori főszerkesztője, keresztapja Benedek Marcell, s a felsorolás itt sem teljes. Ha van túlvilág, s ott most ismét találkozhatnak, beszámolhat majd róla, hogy méltó folytatója volt a családi hagyományoknak. Halálával temetjük az egykori Magyar Televíziót is. Mostantól nem találkozhatunk vele, de alkotásait megőrzik az archívumok. Érdemes is nézni őket, miközben emlékezhetünk az okos, elgondolkodó, folyton sztorizgató egykori kollégára, akit nagy szerencsénkre ismerhettünk. Aki remek ember volt, s maradandót alkotott „szakmájában” is. S aki most már örökre velünk marad.
Frissítve: 2019.06.19. 21:00

Elhunyt Horváth Ádám rendező

Publikálás dátuma
2019.06.19. 18:01

Fotó: Népszava
A Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas rendezőt 89 éves korában érte a halál.
Horváth Ádám 1930. június 4-én született Budapesten. Dédapja Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője, nagyapja Molnár Ferenc író, apja Horváth Zoltán, a Népszava főszerkesztője volt, anyja második férje, Sárközi György író után Sárközi Mártaként vált ismertté. (Az ebből a házasságból származó féltestvére Sárközi Mátyás Londonban élő író.) A család élete tele van irodalomtörténeti érdekességekkel, szülei kiterjedt baráti köre szintén az értelmiség színe-javából került ki. Gyermekévei a Molnár Ferenc által rájuk hagyott villában teltek, de hatévesen egy esztendőt súlyos beszédhibája miatt a siketnémák és vakok intézetében töltött. 1944-ben a Gestapo lefoglalta a villát, Ádámot Erdei Ferenc tanyájára menekítették. A háború után öccsével együtt három évet töltött Sztehlo Gábor "gyermekköztársaságában", a Gaudiopoliszban, ahol ő volt a kultuszminiszter. Sárközi György halála után anyjuk vitte tovább a Válasz folyóiratot, ami felemésztette a villát, így egy zugligeti szoba-konyhás házban kötöttek ki, amely egyszerre volt irodalmi szalon és menedékhely sokak számára. Apját belekeverték a Rajk-perbe, csak 1956-ban szabadult. 1948-tól a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt, de mert fellázadt az oktatás szelleme miatt, egy év múlva kirúgták. 1952-ben sorkatonaként került Forrai Miklós segítségével a Honvéd Együttesbe, leszerelése után is itt maradt, később az együttes karvezetője lett. 1956-ban a forradalom kitörése idején kínai turnén voltak, s hazafelé megtagadtak egy moszkvai fellépést, ezért az együttes nagy részét, így őt is, elküldték. Horváth Ádám 1957-ben került a Magyar Televízióhoz külsősként, előbb Apáthi Imre asszisztense volt, majd a televízió munkatársa, 1959-től pedig rendező. Munka mellett Máriássy Félix tanítványaként elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ahol 1965-ben kapott diplomát. 1967-től a Magyar Televízió művészeti főosztályának vezető rendezője lett, 1967-ben BBC-, 1968-ban RAI-ösztöndíjas volt, ugyanebben az évben kezdett tanítani a főiskolán televíziós rendezést. 1963-ban ő készítette az első televíziós portréfilmet Székely Mihályról, s ő volt az első színes adás rendezője is 1969. április 5-én. 1983-tól a Magyar Televízió főrendezője és egyetemi tanár, 1990-ben a tévé elnökségének tagja, 1994-95-ben az MTV elnöke volt. 1993-tól a főiskolán a szerkesztő-műsorvezető-riporter szak vezetője, 1994-től nyolc évig rektorhelyettes, 2005-től emeritus professzor volt. A több mint negyven televíziós év alatt háromezernél is több műsort rendezett, s szinte minden műfajban dolgozott. Talán a legismertebb és legnépszerűbb munkája az első magyar teleregény, a Szomszédok, amelynél először hat adásra kérték fel, végül háromszázharminckét rész készült 1999-ig, majd a 2004-ben indult sokban hasonló új sorozata, az Életképek. Főbb rendezései közé tartozik még a Háry János, a Psalmus Hungaricus, A fából faragott királyfi, Verdi Rigolettója. Nevéhez fűződik számtalan komolyzenei műsor és koncert, valamint 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének televíziós rendezése. Munkásságáért 1970-ben Balázs Béla-, 1985-ben Erkel Ferenc-díjat kapott. 1978-ban érdemes művész, 1990-ben kiváló művész lett, rendezői életművéért 1991-ben megkapta a tévékritikusok díját. 2002-ben a XIII. kerület díszpolgárává, 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották. 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki több évtizedes nagysikerű rendezői munkássága elismeréseként.
Frissítve: 2019.06.19. 22:30