Első karcolás

Lehet, hogy Recep Tayyip Erdogan mégsem sebezhetetlen? A török elnök túl van már néhány nagy csatán, ám eddig mindet megnyerte. Próbálták már legyőzni erővel: például a haragos ellenzéki tömeg kőzáporral 2013-ban, a véres tüntetésekbe torkolló Gezi parki tüntetéseken. Majd egy államon belüli árnyékállam katonákkal és vadászgépekkel a 2016-os puccskísérletben. Mind kudarcot vallottak. A török elnök nem esett el, de még csak súlyos sebesülést sem kapott, inkább erősebben tért vissza, mint valaha.

Egyelőre nem sikerült legyőzni a szavazófülkékben sem. Még ha olykor megszorongatták is, máskor pedig kompromisszumokra kényszerült, az elmúlt 17 évben minden választáson ő nevethetett a végén. A legnagyobbat akkor, mikor az elnöki rendszert megszavaztatta, és az ellenzék még második fordulóra sem tudta kényszeríteni. Közben túlélt egy gazdasági válságot, mely másutt nemcsak politikusokat, de egész országokat rengetett meg. Több fronton háborút vívott a terroristákkal, és újra a geopolitikai térképre rakta Törökországot. Sőt még azt is elbírta, hogy összeakasztotta a bajuszt a világ vezető hatalmaival.

Erre a semmiből felbukkant egy országosan alig ismert polgármesterecske, és beleköpött a levesébe. Ekrem Imamoglu ellenzéki jelölt hajszállal, de legyőzte a török elnök jobb kezét, a korábbi miniszterelnök Binali Yildrimet a márciusi isztambuli főpolgármester-választáson. Isztambulban! Törökország legnépesebb városában, pénzügyi motorjában, kulturális szívében, ahonnét - polgármesterként - Erdogan politikai karrierje is lendületet kapott. Amelyről azt mondta: „ha elveszítjük Isztambult, elveszítjük az országot”. Mégis megtörtént a lehetetlen: Erdogan sebet kapott.

Azért még koránt sem végzeteset. Azonban azt isztambuli választás vitatott vasárnapi megismételtetésével - az eredménytől függetlenül - nagy hibát vétett. A döntés ugyanis nem az erő, hanem a gyengeség, a félelem jele volt. Ha másodszor is Imamoglu nyer, az Erdogan legyőzhetetlenségének mítoszát is lerombolja.