Borból lett művészet

A bor szinte kezdetektől fogva jelen van az irodalomban. Írók és költők sorát ihlette meg a nedű. Akadnak olyan új kezdeményezések, amelyekkel valóban művészi szintre emelik a bort.

A bor évezredek óta jelen van az emberiség életében, már az ókorban különleges erőt tulajdonítottak neki. A görögök tivornyákon hódoltak Dionüszosznak, a bor istenének, de a nedű a római orgiák asztalairól sem hiányozhatott. Nem véletlen, hogy az írókat is kivételes vonzalom fűzte a borhoz, számos irodalmi mű született róla, s nem csak külföldön, itthon is. A magyarok genetikailag kötődnek a borhoz – mondják nemcsak borászok, hanem művészek is. Az irodalomban különleges a bor motívuma, egyfajta szakrális jelentőséget tulajdonítanak neki, ami szertartásaink elengedhetetlen kelléke.

Balassi Bálint Borivóknak való című versében ugyan konkrétan nem beszél a borról, ám tavaszköszöntő művében a nedű számára az életet jelenti. „Ily jó időt élvén Isten kegyelmébül, Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szűbűl, Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbül.” Csokonai Vitéz Mihály a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című művében jó barátjaként emlegeti a bort. “Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek.”

Batsányi János felesége, a bécsi költőnő, Baumberg Gabriella a tokaji borhoz írt dicsőítő költeményt. „Finom bor, ó tokaji! Királyi itóka! Hozzád akar, halld szólani E gondűző nóta!”

Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei című munkájában Badacsony remek boráról emlékezett meg. Petőfi Sándor nem állott nagy borfogyasztó hírében, ám a Borozó című, első nyomtatásban megjelent versében mégis az ital segítségével űzi el a gondokat. Ezt nevezik szerepversnek: bár a még Petrovics Sándorként publikáló szerző nem szerette a bort, mégis a bor iránti szeretetéről vallott.

Az 1870-es években az itthoni szőlővidékeket megsemmisítő filoxéra-vészről is megemlékeztek az irodalomban, Babits Mihály Halálfiai című regényében. Az ellenálló fajták kikísérletezésében komoly érdemeket szerzett Mathiász Jánosról pedig Németh László emlékezett meg Utolsó széttekintés című munkájában. Nem hiányozhat a felsorolásból Hamvas Béla A bor filozófiája című munkája sem, amelyben a badacsonyi borokról elmélkedett. Ezekről a fajtákról „majd ha az egyetemen a bortudományi tanszékre kineveznek, egy fél évig fokok előadni” – írta.

Márai Sándor a Magyar borok című esszéjében örökítette meg a nedű gyönyörű utópiáját. „Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől.” – írta. Egy ízben Az egri borról is megemlékezett, méghozzá 1943-ban, az Eger című lapban megjelent írásában.

A bor szinte beitta magát a magyar irodalomba. Ezt a hagyományt folytatja a kisharsányi Vylyan Pincészet, a villányi borvidék ékköve. Abból az alkalomból, hogy a pincészet első borai negyed százada, 25 éve jelentek meg a boltokban, füzetet adtak ki, amelyben a mai magyar irodalom neves szerzői, hét kortárs magyar író és költő meríthetett ihletet a pincészet prémium boraiból. „Az így született versek és novellák esszenciájából művészi rajzokat varázsolt az alkotó kéz, a végeredményt pedig most a Vylyan palackján tárjuk a világ elé” – írja bevezetőjében Debreczeni Mónika birtokigazgató. „A rajzok a borok lelkét vetik papírra úgy, ahogyan azt a művészek látják” – folytatja. Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Székely Csaba, Grecsó Krisztián és Cserna-Szabó András vallott művészi formában az általa kiválasztott borral kapcsolatos érzéseikről. Parti Nagy például Bormesét írt, de három verset is találhatunk a minikötetben. Ezek a kis szinopszisok az egyes prémiumborok palackján, a címkén, a mű ihlette rajzokon köszönnek vissza.

Debreczeni Mónika gimnazistakora óta kötődik a versekhez, az irodalomhoz, így a pincészet neve már régóta feltűnik különféle budapesti és más városbeli felolvasóesteken, vagy bukkan fel a kezdetektől fogva az Ördögkatlan kulturális fesztiválon, a Magvető Caféban pedig rendszeresen irodalmi esteket szervez a pincészet.

A birtok névválasztását a borvidéki kötődés és hagyománytisztelet határozta meg. A Vylyan kifejezés ugyanis Villányra vonatkozik, s XV. századi helytörténeti munkában található. Szőlészetei Kisharsányban, a Fekete-hegyen, a Dobogó-dűlő szívében találhatóak. Első szőlőültetvényeiket 1992-ben telepítették. Természetes, környezetbarát megoldásokat alkalmaznak a szőlő feldolgozása során. Ma a Villányi borvidék egyik meghatározó borászata, 2008-ban az Év Pincészetének választották. Számos hazai és nemzetközi díjat nyert el, borait külföldön is jól ismerik, így a cabernet franc-ot.