Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;
2019-06-24 06:38:42
Szabad szemmel – Nehézkes a harc a korrupció és az igazságszolgáltatás terén Magyarországon
Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 24.
Prágában a bársonyos forradalom óta nem volt akkora tüntetés, mint az este: több százezren vonultak fel, nehogy az ország is betársuljon a térség tekintélyelvű átalakulásába. A hatóságok 200 ezerre becsülték a tömeget, amely tiltakozni kívánt, miután a rendőrség egy vizsgálat után vádemelést javasolt a populista miniszterelnök ellen, éspedig olyan vádak alapján, amelyekért Babis akár 10 évet is kaphat. De a világnak ezen a sarkán ennél sokkal fontosabb, hogy mekkora hatalomra tehetnek szert a választott vezetők, ha meg akarják gyengíteni az őket ellenőrző intézményeket. A nacionalista-konzervatív magyar, illetve lengyel párt, amely összeállt a cseh politikussal, arra használta fel többségét, hogy megszilárdítsa ellenőrzését a bíróságok és olyan szervek fölött, mint a pénzügyi és sajtófelügyelet.
A prágai helyzet nagyban emlékeztet Magyarországra, ahol a korrupció és az igazságszolgáltatás ügyében zajló harc különösen nehézkes. Az ügyészség visszautasította az EU ajánlását, hogy nyomozzon, miután felvetődött, hogy a kormány segítségével uniós pénzeket játszottak át Orbán családjának. A prágai megmozdulás szervezője úgy nyilatkozott, hogy súlyos gondokkal szembesülnek azok az államok, amelyek igazán közel állnak Csehországhoz és ez főként a magyarokra igaz. De a csehek nem szeretnének odáig eljutni, ezért a teológiai hallgató a maga részéről 400 ezer aláírást gyűjtött a Facebookon Babis lemondatására.
A jelentés hozzáteszi, hogy a korrupció ellenes megmozdulások mögött ott van a lázadás nacionalista-populista kormányzás ellen, és ez Romániában és Szlovákiában is aláássa a hatalom tekintélyét. Ám nem valószínű, hogy Babis egyhamar megbukna, mert pártja továbbra is népszerű és igazából nincs olyan ellenzéki erő, amely leválthatná. A magyaroknál és lengyeleknél pedig még nagyobb a kormánypárt többsége. De egy cseh szakértő szerint még ha a miniszterelnök túl is éli a mostani demonstrációkat, nem lehet megmondani, hogy mi lesz 5-6 hónap múlva. Két-három éves távlatban pedig egészen bizonytalan a sorsa.
A lap szerint még él a török demokrácia, sőt a megismételt isztambuli polgármester választás határvonalat jelez, mert Erdogan többé nem hivatkozhat a nép kizárólagos akaratára. Mindenesetre a törökországi állapotokról sokat elárul, hogy a vesztesekről mindent fel lehetett tételezni, mármint, hogy nem nyugszanak bele az újabb kudarcba, de ezúttal az elnök is elismerte, hogy alulmaradt. Az ember csak hitetlenkedve dörzsöli a szemeit a fejlemények láttán. A hatalom mindent megpróbált az ellenzéki jelölt lejáratására. Ám az elnök elszenvedte első tényleges és súlyos vereségét. És hosszú távon ez lehet számára a vég kezdete, noha az eszközök továbbra is az ő kezében vannak, az államapparátus és az igazságszolgáltatás az ő akaratát követi, továbbá a sajtó már nem képes ellentmondani neki. Viszont az már nem megy, hogy automatikusan a nemzeti akarattal indokolja a tekintélyelvű kormányzást.
Az újság azt írja a Vasfüggöny felszámolásának 30. évfordulóján, hogy annak idején nem volt több ügyesen megrendezett színjátéknál, amint Horn Gyula és osztrák kollégája Sopronnál látványosan átvágta a szögesdrótot, hiszen a határzár akkor már nem létezett, mégis a gesztus Európa megosztottságának végét jelképezte. A leszerelés munkálatai már május elején megkezdődtek, a sajtó tudósított is róla, csak valahogy a világ nem figyelt oda. Ezért döntöttek úgy a két ország vezetői, hogy újabb akcióval hívják fel rá a figyelmet.
A keletnémeteket azonban nem kellett külön is nógatni, ők azonnal érzékelték annak jelentőségét, hogy immár nincsen Vasfüggöny. Azon a nyáron közülük több százan szivárogtak át az osztrák határon, majd jött a Páneurópai Piknik, amikor megint csak több százan törtek át. Mindezt betetőzte azután szeptember 10-én a határnyitás. Ezzel vége is lett az NDK-nak, a fallal együtt. A mai Magyarország populista urai azon vannak, hogy elfeledtessék, milyen nagy szerepet játszottak az egykori reform kommunisták az akkori eseményekben, a rendszerváltásban. A hivatalos mantra az, hogy a fordulatot a Páneurópai Piknik jelentette, merthogy azt az MDF aktivistái szervezték.
Felsőcsatáron van egy magánmúzeum, amely szemléletesen mutatja be az egykori határzár elemeit: hatástalanított aknákat, tábori telefonokat, hangosbeszélőket, a menekülők tárgyait, egy őrtornyot, valamint egy orosz katonai terepjárót. De „Jelen” címmel van egy darab abból a kerítésből is, amelyet Orbán a déli határon emeltetett. A tulajdonos azonban már 72 éves és nem tudja, kire hagyja a gyűjteményt. Hivatalos részről egyáltalán nem érdeklődnek iránta.
A mai Magyarország számára nagy nehézségeket okoz, hogy megünnepelje a határzár elbontásának 30. évfordulóját. Úgy hogy igen csak kérdéses, hány magyar értene egyet jelenleg az akkori osztrák külügyminiszter véleményével, miszerint pár éven belül remélhetőleg egész Európából végleg eltűnnek a falak és a szögesdrótok. Balázs Péter volt EU-biztos szerint Orbán Viktor fülében nem cseng jól a „határnyitás” szó. Hiszen a jobboldali-nacionalista kormányfő három éve pontosan az ellenkezőjét csinálta annak, amit a reformkommunisták 1989-ben végrehajtottak: kerítést emelt a szerb és a horvát határon a menekültek elriasztására. És a migrációt továbbra is eszközként használja a belpolitikában, valamint Európában.
Balázs azt mondja, hogy a hatalom újra akarja írni a történelmet, ezért nem várható, hogy nagy megemlékezéseket tartanának a Vasfüggöny felszámolása alkalmából. Nem csak azért, mert az új kerítés uralja a menekültek elleni propagandát, hanem azért is, mert az akkori események mozgatói a reform kommunisták voltak. Legfeljebb a Páneurópai Pikniket ünneplik meg, mert az Habsburg Ottó, illetve magyar ellenzékiek kezdeményezésére jött létre. Azon meg alighanem elegánsan túllépnek, hogy Németh Miklós és Horn Gyula szintén kivette a részét a dolgokból.