„Euforikus hangulat uralkodott Isztambulban vasárnap este. Az autósok dudáltak és zászlókat lengettek, sokszor még a forgalmat is megállították. A Köztársasági Néppárt (CHP) székháza előtt valóságos tömeg gyűlt össze, zömében fiatalok, előkerültek a Kemal Atatürköt ábrázoló lobogók és zengett a CHP indulója. Azt lehetett érezni, hogy az emberek boldogok, bizakodóak, és sorsfordító eseményként élték meg a választásokat” - érte el lapunk Isztambulban Brenner Dánielt, aki ösztöndíjas hallgatóként tanult Törökországban.
„Minden teljesen békésen zajlott, a rendőrök nem avatkoztak be. Ez egyébként az egész napra jellemző volt, Isztambul estig csendes volt, mintha nem is lenne választás, megerősített rendőri jelenlétnek nyomát sem láttam” - folytatta. „A túlnyomó többség, akivel szót váltottam, rendkívül boldog volt. Egyikük például arról beszélt, egy demokráciában nem fordulhatna elő, hogy eltörlik a választások eredményét, ezért biztos volt benne, hogy másodjára győzni fognak. Egy másik férfi úgy vélte, mérföldkőhöz értek, ezzel másoknak is üzentek, mert bebizonyosodott, hogy a kormánypárt legyőzhető. De olyan is volt, aki szinte szóhoz sem jutott a boldogságtól és meglepetéstől” - számolt be tapasztalatairól Brenner Dániel.
Valóban volt ok az örömre, hiszen az ellenzék jelöltje, Ekrem Imamoglu végül a vártnál is nagyobb arányban, 54,21 százalékkal magabiztosan győzte le a 44,99 százalékot bezsebelő kormánypárti Binali Yildirimet.
„Óriási vereség ez a török elnök pártjának. Nagyon elszámították magukat, hiszen a márciusi hajszálnyi, alig 13 ezer voksos vereséget „cserélték el” több százezresre” – értékelte az isztambuli főpolgármester-választást lapunknak Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója. „Az eredményekből jól látszik, hogy az ismétlés inkább csak felbőszítette az embereket, amit tetézett, hogy az AKP számos hibát vétett a hajrában. Jelöltjük, Binali Yildirim alapvetően sem egy harcias karakter, és a kampányban sem tudott semmi olyat mutatni, ami átírta volna az erőviszonyokat. Visszafelé sülhetett el Abdullah Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt börtönben ülő vezetőjének levele is, amelyben semlegességre szólította fel az isztambuli kurdokat. A számokból az is kitűnik, hogy az AKP-nek nem sikerült jól a mozgósítás, nem tudtak új szavazókat megszólítani. Ekrem Imamoglu nem túl agresszív kampánya és pozitív szlogenje („Minden szép lesz!”) viszont telitalálat volt” – sorolta a nagyarányú ellenzéki győzelem okait.
A Törökország-szakértő szerint ilyen arányú különbség mellett az AKP nem tehet mást, mint lenyeli a békát. „Ha nem tennék, az óriási ellenkezéshez vezetne és teljesen aláásná a kormány demokratikus legitimációját, ami még saját szavazótáborán belül is meggyengítené. Esetleg törvényileg szűkíthetik a polgármesterek jogkörét, ezt viszont szinte lehetetlen célzottan Isztambulra végrehajtani” – tette hozzá. Az eredmények láttán az AKP már békülékenyebb hangnemet ütött meg, Yildirim és Erdogan is gyorsan elismerte a vereséget, valószínűleg ők is készültek erre a forgatókönyvre. Ugyanakkor beszédében Imamoglu is békejobbot nyújtott, arról beszélt, hogy kész együttműködni az AKP-vel és minden isztambuli polgármestere akar lenni.
Menetrend szerint Törökországban legközelebb 2023-ban rendeznének parlamenti – és elnökválasztást, kérdés azonban, hogy bírja-e addig a kormány. Egeresi Zoltán is biztos volt benne, hogy az előrehozott választás ötlete fel fog merülni a következő hetekben, ám szerinte a közeljövőben mégis kicsi az esélye, mert az nem szolgálná az AKP érdekeit. Erdogan a választások után sietett is ez Twitter-üzenetben közölni, nem terveznek előrehozott választásokat. Egeresi emlékeztetett, hogy az AKP-nek most sincs többsége a parlamentben, – de a Nemzeti Mozgalom Pártjának segítségére számíthatnak – ám az elnöki rendszerben ennek nincs is olyan nagy jelentősége, és Erdogan hatalma még mindig megkérdőjelezhetetlen. A kutató azzal egyetértett, hogy az ellenzéki összefogás jelöltje, Imamoglu később akár az elnöki posztért is esélyes kihívója lehet Erdogannak, ám ehhez szerinte előbb bizonyítania kell főpolgármesterként. Rámutatott, hogy ha most előrehozott választásokat rendeznének, és Imamoglu elnökjelöltként akarna indulni, ahhoz előbb le kellene mondania, akkor viszont azt kockáztatnák, hogy két pad között a földre eshetnek.
„Közben elkezdődött a mozgolódás az AKP háza táján is. Olyan régi tagok, mint Ahmet Davutoglu volt miniszterelnök, vagy Abdullah Gül korábbi elnök egyre hangosabbak, és könnyen lehet, hogy előrukkolnak egy konzervatív, jobbközép párttal, ami éppen az AKP szavazóit szólítaná meg. Ha ők is elvinnének néhány százalékot, az már kellemetlen helyzetbe sodorná Erdoganékat. Kicsit előre szaladtunk, ennek még nem érettek meg a politikai feltételei, de az biztos, hogy az isztambuli győzelem áttört egy pszichológiai gátat az ellenzéki oldalon” – latolgatta a hosszú távú következményeket Egeresi Zoltán.
