Előfizetés

Foszlik a román cérna

A román külügyminisztérium morcos közleményben tudatta a magyar kormánnyal, mi a véleménye arról, hogy 2020-at, a Párizs-környéki békék – szűkebben a trianoni diktátum - századik évfordulóját a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A közlemény akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk: a román nemzetállam mindig is érzékenyen – sokszor zsigerileg túlérzékenyen – kezelte a magyar politika viszonyulását Erdélyhez és a romániai magyar kisebbséghez, miközben száz év alatt mindkét fél elkövette azokat a történelmi hibákat, amelyek lehetetlenné tették a két ország közötti megbékélést. A román külügy tehát tudomásul vette, de megalapozatlannak tartja a magyar Országgyűlés múlt heti döntését. Mert elfogadhatatlannak tart minden olyan próbálkozást, amely "a történelem átírására és revizionista álláspontok hangoztatására irányul", mivel ezek ellentmondanak a XXI. századi európai valóságnak és annak az együttműködésnek, amelyről a stratégiai partnerségi dokumentumban, illetve alapszerződésben állapodott meg a két NATO-, illetve uniós tagállam. A román fél szerint a békeszerződés, amely egyebek mellett Románia és Magyarország határát is kijelölte, nem jelent megoldandó problémát, sem tragédiát, miként azt a budapesti parlamenti nyilatkozat beállítja. Mondhatjuk túlérzékenynek a román véleményt, azonban különös fénytörést ad a nyilatkozatnak Stefano Bottoni történész, aki lapunknak adott interjújában (nem ellenőrzött, de hiteles forrásból származó információi alapján) állította: a román politikát már régóta irritálja az Orbán-kormány térfoglalása Erdélyben, regionális fennhatóságra tett kísérletei, amelyek nem csak Erdélyre jellemzők, és általában „vállalkozásfejlesztés” címén futnak (Kárpátalján és a Vajdaságban is). Bottoni szerint közben párhuzamos, magyar állami adminisztráció kiépítése zajlik. A magyar befektetések értéke eléri a több százmillió eurót, és ennek a harmada egy hallgatólagos megállapodás alapján a helyi román elitnek jut. Ez pedig van akkora pénz, amiért már nekik is érdemes lehajolni. A NER a saját beruházásait valósítja meg Erdélyben is, ugyanígy folyik az erdélyi magyar civil társadalom, a független média bedarálása. A gazdasági térfoglalást– tesszük hozzá – a magyar kormányfő maga hirdette meg tavaly a romániai Tusványoson, azzal a szándékkal, hogy magyar vezetéssel egyesítse a Kárpát-medencét, Közép-Kelet-Európát. Miért most foszladozik a román cérna? Bottoni szerint a román kormányban felismerték, hogy meggyengült Orbán európai pozíciója, ami szerintünk azzal is jár, hogy meggyengült érdekérvényesítő ereje a közösségben. Bottoni azt mondja: Romániában is felvirágzott az illiberalizmus. Láthatjuk, mivel járhat, ha két ilyen hatalom öntözött nacionalizmusa kezd összecsapni. Nehéz volna vitatkozni a román külügy közleményének végső következtetésével: a történelmi traumák feldolgozására, a nemzeti ellentétek feloldására egyetlen mód van, a nemzetállami határokat virtuálisan kezelő, ezért mindenféle revíziót lehetetlenné és értelmetlenné tevő Európai Unió.

A Szervusz Klub vezére

Az amerikai könyvpiac egyik szenzációja az a csaknem 600 oldalas életrajz, amely Richard C. Holbrooke-ról szól. Már az is különlegesség, hogy egy ilyen hosszú könyv jelenik meg egy amerikai diplomatáról, aki nem volt se külügyminiszter, se nemzetbiztonsági főtanácsadó. Carter elnök idején assistant secretary of state, azaz államtitkár vagy államtitkár-helyettes volt, a kelet-ázsiai ügyek felelőse. Clinton elnök idején először nagykövetként szolgált Berlinben, majd az európai ügyeket bízták rá. Az ENSZ-nél is volt nagykövet New Yorkban. A 90-es évek közepén létrejött boszniai béke az ő nevéhez fűződik.
Ez a brutálisan őszinte és olvasmányos könyv egyrészt egy sikeres diplomata életrajza, másrészt egy egocentrikus, nagyra törő, gyakran lehetetlen viselkedésű ember magánéletének, házasságainak, szexuális kapcsolatainak a szokásosnál részletesebb taglalása. A könyv több fejezete megjelenhetett volna egy szakfolyóiratban is, néhány azonban csak egy bulvárlapban. 
Leghosszabb házassága - amely a magyar-származású Marton Katihoz fűzte - 2010-ben, váratlan halálával ért végett. Az esküvő 1995-ben, Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében, Budapesten zajlott le. Ott és aztán New Yorkban és Washingtonban ismerkedett meg Holbrooke a magyarokkal. Azt hiszem Marton elvárta tőle, hogy a szokásosnál barátságosabban viszonyuljon a magyarokhoz vagy amerikai-magyarokhoz, sőt azok feleségéhez vagy férjéhez is, így feleségemmel együtt tagjai lettünk a nem létező Szervusz Klubnak. Nyilván gyakran hallotta ezt az üdvözlést feleségétől, talán apósától, a kitűnő Marton Endre újságírótól, és kitalálta, hogy van egy Szervusz Klub, és annak persze ő a vezére. Csak ő tudta, hogy kik a „tagok”.
Egyszer volt komoly esélye arra, hogy külügyminiszter legyen. Amikor Clinton második ciklusára készült, 1996-97-ben, Holbrooke volt az egyik jelölt, Madeleine Albright a másik. Gondolkodásuk nagyon is hasonló volt, de Clinton elnök a lojálisabbnak tűnő Albrightot választotta a törtető, de a külpolitika kialakításában jártasabb Holbrooke helyett. 
Jól emlékszem egy könyvbemutatóra a washingtoni magyar nagykövet rezidenciáján, Holbrooke halála előtt néhány héttel, 2010 vége felé. Marton Kati új könyvét mutatta be, de férje is eljött, ott ült az első sorban. Alig kezdte el Marton a kis beszédét, amikor megállt, és rendre utasította férjét, aki szokása szerint az egyik szomszédjával társalgott. „Richard”, szólt rá Marton ingerülten, persze angolul, „ez az én eseményem, fogd be a szád.” Be is fogta! Az „esemény” utáni fogadáson elbeszélgettünk, de szemével, mint mindig, egy nálam fontosabb embert keresett a szobában, aki alkalomadtán hasznosabb lehetne számára.
A könyv nagy érdeme, hogy bemutatja a jót és a rosszat is. Lesznek, akik csak a jót veszik észre, lesznek, akik csak a rosszat. Vannak, akik rajongtak a boszniai béke atyjáért, mások ki nem állták ezt a könyöklő – ám ugyanakkor tehetséges – diplomatát.

Pártkatonák

Az ország néhány pontján még mindig emlékeztetnek a plakátok, milyen kemény üzenetet is küldtünk Brüsszelnek arról, hogy elutasítjuk a menekültek befogadását. Ez a „lobbitevékenység”, a korábbiakhoz hasonlóan rendkívül sikeres volt. Már most, az uniós posztok elosztásának kezdetén is látszik, hogy az uniós vezetőknek inába is szállt a bátorsága a bátor üzenet láttán. Annyira, hogy magyar politikus vagy diplomata neve ezúttal sem merül fel, amikor a jövőbeni uniós pozíciókról van szó. Egyetlen külföldi újságcikk sem pedzegeti, hogy legfőbb ideje volna, ha kormányfőnk vagy külgazdasági és külügyminiszterünk Brüsszelbe tenné át a székhelyét. 
Azzal, hogy itthon harcias üzeneteket fogalmazunk meg Brüsszel ellen, és valamiféle ördögtől való intézménynek állítjuk be az Európai Uniót, minden maradék befolyásunkat elveszítjük, és a térség államai szépen elszáguldanak mellettünk. Ne feledjük, öt évig a lengyel Donald Tusk tölthette be az Európai Tanács elnöki tisztségét. Románia is fontos tisztséget kaphat, hiszen az Európai Parlament a volt romániai korrupcióellenes főügyészt, Laura Codruta Kövesit javasolta az európai ügyészség élére.
Erre persze legyinthetnénk, hogy nálunk nagyobb államokról van szó. Csakhogy a Magyarországnál kisebb egykori szocialista országok befolyása is nagyobb már, mint a miénk. Az Európai Bizottság élére már hónapok óta esélyesként emlegetik a bolgár Krisztalina Georgievát, egykori bizottsági alelnököt, aki jelenleg a Világbanknál végez kifogástalan munkát. Az osztrák Die Presse szerint az Európai Néppártnál Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök neve is szóba került a posztra jelölendők között. Érdeme, hogy elhallgattatta a kormánypárton, a HDZ-n belül a szélsőséges nacionalistákat. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztjára pedig a szlovák Maros Sefcovic az egyik favorit.
Magyarországnak esélye sincs arra, hogy befolyásos posztra tegyen szert, de addig nem is számíthatunk változásra e téren, amíg hazánk vezetői a diplomatákból egyszerűen minél jobb pártkatonákat akarnak faragni.