Hazaárulás, amit a kormány az Akadémiával művel – Interjú Stefano Bottonival

Publikálás dátuma
2019.06.22. 08:10
Stefano Bottoni
Fotó: Markoszov Szergej
Az Orbán-kormány már „három lábbal” van jelen Erdélyben, amit az ottaniak ugyan rossz szemmel néznek, de miután a román vállalkozók is jól járnak, szemet hunynak felette – mondta Stefano Bottoni történész.
Úzvölgyében a románok saját sírkertjüket akarták felavatni egy olyan katonai temetőben, amelyet a magyarok is magukénak éreznek. Miért ennyire fontos ez a helyszín a román emlékezetpolitikának? Ez nem emlékezetpolitika, ez csak egy eszköz, amit cinikus módon politikai célokra használnak. Furcsa módon ez a konfliktus úgy eszkalálódott, hogy a temető ügye már évek óta terítéken volt, régi vita, vannak-e ott román sírok. Ez azonban nem kegyeleti kérdés. Mi áll akkor a háttérben? A magyar-román kapcsolatokat mindig a pillanatnyi helyzet határozza meg. Az RMDSZ politikai helyzetének megrendülése mindenképpen tényező volt, mint ahogyan az is, hogy szakítottak a kormányzó szociáldemokratákkal. Az elmúlt időszakban volt pár év, amikor háttérbe szorultak a konfliktusok, de ez mostanában megváltozott, gondoljunk csak a „székelyföldi terroristák” ügyére. Ezt egyébként szerintem teljes mértékben a román titkosszolgálat gyártotta le, szerencsére a bíróság előtt összeomlott a vád. De említhetném a letartóztatott, elítélt magyar politikusokat is. Ennek a folyamatnak a része az úzvölgyi incidens is. És mi lehet ezzel a román politika célja? Az ottani kormányban szerintem felismerték, hogy meggyengült Orbán Viktor európai pozíciója, ráadásul az EP-választások sem úgy alakultak, ahogyan a magyar kormányfő szerette volna. A hatalomgyakorlás Romániában is illiberális, ne tévedjünk, de ez egyrészt nem kötődik konkrét pártokhoz, másrészt ezt így senki sem mondja ki nyíltan. A román politikát már régóta irritálja az Orbán-kormány térfoglalása Erdélyben, a regionális fennhatóságra tett kísérletek. Ezek nem csak Erdélyre jellemzők, és általában „vállalkozásfejlesztés” címén futnak. Persze, ez folyik teljesen nyíltan Kárpátalján és a romániaihoz hasonló módon a Vajdaságban is. Ez egy program Orbánék részéről. Vállalkozásfejlesztésre, templom- és iskolaépítésre költenek, de közben egy párhuzamos, magyar állami adminisztráció kiépítése is zajlik. Kárpátalján ez ténylegesen betölt egy olyan szerepet, amire az ukrán állam képtelen. Románia esetében viszont egy működő államszervezetről beszélünk. Többé-kevésbé valóban. A magyar iskolák, intézmények felszereltsége azonban még mindig elég gyenge, akár a velük azonos román líceumokhoz, intézetekhez képest is. A 2004 december 5-i népszavazás után a romániai magyarok körében olyan hangulat alakult ki, hogy „ha az anyaország lemondott rólunk, akkor majd boldogulunk magunk”. Ezt a 2008-as gazdasági válság változtatta meg, majd a Fidesz győzelme 2010-ben és a kettős állampolgárság bevezetése egy évvel később. Ennek az érzelmi de a praktikus hatásait sem lehet alábecsülni. Hogyan viszonyult ehhez a román kormány? Az összes érintett kabinet lehetőséget is látott ebben a „magyar kérdés” hosszabb távú rendezésére. Például azért, mert a magyar útlevelek révén felgyorsult a határon túli magyarok elvándorlása Magyarországra, vagy bárhova az EU-ba. Ez pedig nem volt ellenükre. Nyílt titok, hogy Kárpátalján mára alig 80 ezer magyar maradt, bár ezt soha senki nem fogja bevallani. Vajdaságból ugyanúgy elmentek nagyon sokan, főleg a fiatalok, a munkaképesek. Romániában annyiban más a helyzet, hogy bár itt is valószínűleg egymillió alá csökkent a magyarok létszáma, ez azért még mindig egy életképes közösség. Az eurót használó, Schengen-tag szlovákiai magyarok azonban egészen más helyzetben vannak. Visszatérve még az úzvölgyi esetre. Tavaly Magyarországon attól féltek, Erdély és Románia egyesülésének centenáriumán magyarellenesen incidensek lesznek, Bukarestben pedig attól tartottak, a csíksomlyói pápalátogatás vagy az aktuális Trianon-megemlékezés kaphat románellenes színezetet. Egyik sem következett be. Miért éppen egy ezekhez képest kevésbé jelentős eseményből lett ekkora botrány? A helyszín is fontos persze: a konfliktus ugyanis olyan helyen robbant ki, ahol egymás mellett van egy magyar és egy román megye, éppen mint mint Marosvásárhelyen 1990-ben, ahol akkor nagyjából fele-fele volt a városban élő magyarok és románok aránya. Aki kifundálta, hogy itt lehet ezt megcsinálni, jól számolt sajnos. Bár látni kell, hogy nem a helyi románok balhéztak, a tüntetőket odaszállították. Ráadásul ott voltak a pópák is – ők végképp nem mennek maguktól sehova, csak ha szólnak nekik. Ez egy üzenet volt a magyaroknak. Mi volt az üzenet lényege? Az, hogy ha akarunk, fel tudunk lépni ellenetek, mi vagyunk az erősebbek, magyarok féljetek, tartsatok tőlünk! Annak ellenére, hogy Orbánék már „három lábbal” bent vannak Erdélyben, a román állam időnként megmutatja, ki az úr a háznál. De akkor miért hagyják a magyar térfoglalást? Mert a magyar befektetések értéke mára eléri a több száz millió eurót és ennek a harmada egy hallgatólagos megállapodás alapján a helyi román elitnek, vállalkozóknak jut. Ez pedig van akkora pénz, amiért már nekik is érdemes lehajolni. Ezt a romániai magyar közösség egyik vezetőjétől tudom, az információ nem ellenőrzött, de hiteles forrásból származik. A románok eredetileg fele-fele arányú felosztást akartak, de Orbán Viktor erre azt mondta, hogy az sok, elégedjenek meg a 30 százalékkal. Ennyi a szerb elit „részesedése” is a Vajdaságban. Ezzel váltották meg a román politika jóváhagyását? Igen, mert ott is működnek a szokásos kelet-európai korrupciós mechanizmusok, amelyek paradox módon elősegítik az egymás melletti élést, mivel a mindennapi élet felülírja a nacionalista hőzöngést. Például a földvásárlásoknál. Ma az erdők, a termőföldek jelentős része már külföldiek kezében van Romániában. Csak persze, amíg az senkit nem zavar, ha egy holland vásárol 50-100 ezer hektárt, egy magyar esetében már 10-20 ezer is szemet szúr. De azért ez nem akadályozza meg Mészáros Lőrincet sem, hogy földet vegyen az embereivel, vagy a hozzá tartozó cégek végezzenek építési, felújítási munkákat. A NER a saját beruházásait valósítja meg Erdélyben is, ugyanígy folyik az erdélyi magyar civil társadalom, a független média bedarálása a rendszer alá. Homogenizálás zajlik, aminek – ne áltassuk magunkat – a helyiek nem állnak ellent, legfeljebb néhányan morognak, hogy miért kell mindent átengedni Budapestnek. De a helyi egyházak, például a reformátusok, soha nem látott összegekről dönthetnek, és ez teszi őket a rendszer lelkes támogatójává. Budapestről ezt „közösségépítésnek” nevezik. Az ingatlanfejlesztés és minden, amit felsoroltam, enyhén szólva nem közösség– és társadalomépítés.

Hétfőn a magyar kormány képviselője az Országgyűlésben az Úz-völgye kapcsán arról beszélt, megint megpróbálnak egy magyar-román történészbizottságot létrehozni a vitás kérdések tisztázására. Ennek már sokszor nekifutottak, most lát erre esélyt?
Nem. A százéves trianoni megemlékezések előtti időszakban különösen nem. A magyar-román történészi vegyesbizottságot 1971-ben hozták létre, azóta gyakorlatilag semmilyen eredményt nem tud felmutatni. Én is részt vettem egyszer-kétszer az üléseiken, olyan témákkal foglalkoztak, mint a klímaváltozás, csakhogy ne kelljen az érzékeny történelmi témákról beszélni. A vegyesbizottságban a román kollégák egyrészt nagyon műveltek, másrészt az a feladatuk, hogy magyar témában semmilyen érdemi engedményt ne tegyenek. Ezt kár tagadni. 
Sehol nem lehetne ezt elkezdeni?
De, lennének jó ötletek. Például meglehetne vizsgálni a Trianon utáni határmenti régiókat, a szegénységi övezetek kialakulását, amelyek sorsát döntően befolyásolta a korábban egységes gazdasági tér mesterséges felbomlása. Az egyik legaktívabb szervezője volt a Magyar Tudományos Akadémia bedarálása elleni tüntetéseknek. Jövő héten úgy tűnik, hogy megpecsételődik az intézmény sorsa.
Ez egy tipikus NER-történet: volt egy csúcsszintű politikai akarat az Akadémia megregulázására, miközben észszerű átalakításra valóban szükség lett volna. A szakpolitika teljes leépítése viszont szükségszerűvé tette, hogy erőből nyomják át az elképzelésüket. Közben az egészre ráakaszkodtak a NER tudományos „lovagjai”, és a NER fő technológusa, a Századvég. Palkovics Lászlónak pedig egy szavát sem lehetett elhinni közben, folyamatosan hazudott és lelepleződött. Szemünkre vetik a párbeszéd hiányát, de amikor fojtogatnak, akkor nem énekelsz. Amit ez a kormány művel az Akadémiával, az kimeríti a hazaárulást. Egy kollégámnak korábban azt mondta egyszer Orbán: „tíz évünk van, hogy kineveljünk egy teljesen új történész nemzedéket”. Ezt nyomják most le a torkunkon. Rengetegen fognak elmenni, elhagyják a pályát. Nem gondoltam volna, hogy annyira előrelátó leszek, hogy éppen június végén mondok fel az MTA-nál, amikor az egész kutatóhálózat sorsa megpecsételődik. Irónia és tragédia egyben. Hol dolgozik majd? Firenzében fogom tanítani a közép-európai térség történelmét.

Megszüntetik az utolsó szabadstrandot Keszthelyen

Publikálás dátuma
2019.06.22. 06:45

Mészáros Lőrinc és Tiborcz István érdekeltségei sorra építik, tervezik a város partjain a luxuslétesítményeket, de a kispénzűeknek nem lesz hol fürdeniük.
A keszthelyi képviselő-testület a közelmúltban Nagy Bálint fideszes alpolgármester javaslatára megszüntette a város utolsó szabadstrandját. A strand helyén fizetős, „kutyás élményparkot” és „piknikkertet” hozna létre egy budapesti vállalkozás. A javaslatot a Demokratikus Koalíció képviselőjén, Kovács Viktórián kívül a fideszes többségű testület minden tagja megszavazta, így bizonyossá vált: a Balaton második legnagyobb városában jövőre már nem lesz ingyenes strandolási lehetőség, a kispénzűek nem tudnak hol megmártózni. – Több szempontból is érthetetlen és felháborító a döntés – jelentette ki Kovács Viktória. – A strandot eddig ingyen használhatta bárki, az élménypark viszont fizetős lesz. Az ötletről ráadásul még a helyi kutyás szervezetek sem tudtak. A strand rögtön a balatoni bringakörútról nyílik, és ez volt az egyetlen hely Keszthelyen, ahol a biciklisek meg tudtak állni, volt vizesblokk, s még meg is tudtak mártózni a Balatonban ingyen. A döntés azért is különös, mert a „kutyás élményparkkal” szinte teljesen luxus-projektek foglalják majd el a keszthelyi partszakaszt, ahol az elmúlt időszakban Mészáros Lőrinc és Tiborcz István is megvetette a lábát. A felcsúti oligarcha a Hunguest Hotels szállodalánc megvásárlásával jutott szállodákhoz, a kormányfő veje pedig 2014-ben a keszthelyi yachtkikötő megszerzésével jelent meg a városban. Azóta névleg kiszállt a cégből, majd érdekeltségébe került a város ikonikus szállodája, a Hullám, a kemping, és egy óriási, beépíthető part menti telek is. Érkezésükkel a város gigantomán beruházásokat vizionált – még egy 100 méter magas toronyházat is terveztek közvetlenül a partra –, s az új Balaton-törvény életbe lépése előtt rohamtempóban kiemelt fejlesztési területté nyilvánította a Mészáros- és Tiborcz-érdekeltségek telkeit, de még a futballpályát is. – Egy kis exkluzív, privát strand lesz ebből is – vélekedett egyik forrásunk a szabadstrand jövőjéről, s azt Nagy Bálint alpolgármester is állította, hogy a strand funkció megmarad. Ennek némileg ellentmond, hogy Kovács Viktória utánajárt, megváltozik-e a terület besorolása, s az önkormányzatnál azt a választ kapta, erről majd az új testület dönt az őszi választások után. – Jelenleg nyolc százalékos a beépíthetőség, s maximum nyolc méter magas épület húzható fel ott – mondta a DK-s képviselő. – A közeli, Tiborcz-féle kempingben viszont ötven százalékos beépíthetőséget és 12,5 méter magas épületet tesz lehetővé a szabályozás. – Pakolhatok, aztán húzhatok innen! – foglalta össze elkeseredve nyár végi programját Plánder Ernő, akinek, bár 2022-ig érvényes a szerződése a szabadstrand működtetésére, három évvel a kontraktus lejárta előtt be kell zárnia. A férfi büfét üzemeltethet a parton, cserében gondozta a területet, rendben tartotta a vizes blokkot. Elvileg közös megegyezéssel szűnik meg a két évvel ezelőtt újrakötött, s a papírok szerint öt évre szóló bérlete – mely felesége nevén van, akivel 1998 óta viszik a szabadstrandot –, ám magától nem hagyná ott megélhetését. Viszont az önkormányzat élt a szerződésbe foglalt lehetőségével, hogy bármelyik nyári szezon végén egyoldalúan felmondhatja a megállapodást.

Kutyabarát élménypark

Az ország egyik legnagyobb kutyabarát online közösségét működtető cég öt évre egymillió forintért kaphatja meg a valamivel kisebb, mint egyhektáros, vízparti területet. Fizetnie azonban nem kell Keszthelynek, elé ha évente 200 ezer forint értékben reklámozza az élményparkot, annak szolgáltatásait, valamint a város más programjait. Az városvezetés szerint „olyan turisztikai attrakció valósulhat meg a városban, amely az országosan is egyre szélesebb tömeget jelentő kutyás társadalom figyelmét Keszthely városára irányíthatná”.

Szerző
Témák
Balaton Keszthely

Tárgyalnak a tárcával a baleseti sebészek

Publikálás dátuma
2019.06.22. 06:00

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Őszig adtak időt a traumatológusok a kormánynak, hogy rendezze a szakma finanszírozását.
Az egyre romló ellátási körülmények miatt hívta össze pénteken rendkívüli közgyűlését a Magyar Traumatológus Társaság (MTT). A zárt ülés után mindössze egy szűkszavú közleményt adtak ki miszerint a szükséges lépésekről teljes egyetértéssel határozatot fogadtak el. S egyben felhatalmazták a tárgyaló delegációjukat, hogy július harmadikán az egészségügyi államtitkár által kezdeményezett egyeztetésen  tárgyaljanak. Ezek eredményét a társaság szeptemberben egy újabb közgyűlésen értékeli, és akkor határoznának a további lépésekről is. Úgy tudjuk: a traumatológusok jobb béreket, és a baleseti ellátások értékén történő finanszírozását kérik a kormányzattól. Az utóbbi a gyakorlatban azt jelentené, hogy a jelenlegi finanszírozást másfélszeresére kellene emelni. Most ugyanis a beavatkozások jó részénél a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) érkező díjak nem fedezik a műtétek valós költségeit. Az egyes beavatkozásokból más-más összeg hiányzik, ezért valamennyi eljárás díját újraszámoltatnák. Lapunknak egy traumatológus példaként a vállízületi műtétet említette, amely másfél millió forintba kerül, miközben az egészségbiztosító körülbelül egymilliót fizet érte. Csak a beavatkozáshoz szükséges implantátumért 700 ezer forintot kell fizetni. Az operáció ára, akkor lenne jól meghatározva, ha a teljes műtét költségéből csak 25 százalék lenne az implantátum. Mint azt a baleseti sebészek a mai közgyűlési meghívójukban is írták: „Sem a személyi, sem a tárgyi és eszközfeltételek nem biztosítottak a biztonságos, magas színvonalú, a sérülteknek egyenlő feltételeket biztosító ellátáshoz.” Információink szerint a traumatológusok két hónappal ezelőtt már jelezték Kásler Miklósnak, a humán tárca vezetőjének, hogy szükség lenne a beavatkozásokért járó díjak korrekciójára. Akkor arra nem kaptak semmilyen választ, aztán májusban a NEAK kérésére már számokkal is alátámasztva, megint megismételték: mekkora az a minimális összeg, amire feltétlenül szükség lenne a normális napi működéshez. Az elmúlt egy évben – különösen a fővárosi sürgősségi centrumokban – mind gyakoribbá váltak a problémákat jelző gondok. Tavaly augusztusban a Honvédkórházban pattanásig feszült a helyzet, akkor ott gyors béremeléssel valamennyire enyhítettek a krízisen. Ám azóta is rendszeresen előfordul, hogy egy-egy sürgősségi centrum lemondja a sokszorosan sérült, súlyos betegek fogadását, mert nincs elég szakorvos az ellátásukhoz. Arról lapunk írt először, hogy az állandósult szakorvos hiány miatt negyedével kisebb kapacitással próbálja megoldani a szakhatóság a nyáron a többszörösen sérültek budapesti ellátását. Augusztus végéig a négy sürgősségi centrum közül mindig csak három fogad majd politraumatizált baleseteseket. A „forgóban” a negyedik úgynevezett „stand by” módban üzemel, azaz oda csak akkor vihetnek ilyen beteget, ha a másik három már megtelt. A más jellegű sürgősségi ellátásra szorulókra ez a szabály nem érvényes. Ezzel lényegében 75 százalékra csökken a súlyos sérültek ellátását szolgáló kapacitás a fővárosban. Pedig a statisztikák szerint a balesetek csaknem harmada július, augusztusban történik.
Szerző