Csaknem 15 ezer forinttal alacsonyabb a teljes munkaidőben dolgozók átlagkeresete annál, mint amit a KSH hivatalosan közöl; az összes munkajövedelmet vizsgálva - beleértve a részmunkaidős béreket is – pedig csaknem 48 ezer forinttal alacsonyabb összeg jön ki – derült ki a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) és a Policy Agenda közös elemzéséből.
A KSH hónapról hónapra közli az átlagkereseti adatokat: a februárra vonatkozó adatsor szerint a teljes munkaidőben – azaz napi 8 órában – foglalkoztatottak átlagbére bruttó 345 900 forint volt. A MASZSZ és a Policy Agenda elemzése szerint azonban csupán 331 197 forint volt ez az összeg, a részmunkaidősök és a teljes munkaidősök együttes bruttó átlagbére pedig mindössze 298 229 forint volt.
A Népszava korábban többször írt arról, hogy a hivatalosan közölt adatoknál jóval alacsonyabb lehet a valós átlagbér. Mégpedig azért, mert a KSH az általa közölt adat kiszámításakor nem veszi figyelembe az öt főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozások adatait. Ha így tenne, akkor alacsonyabb számok jönnének ki, hiszen ezeknél a cégeknél zömmel a legkisebb bérekért – minimálbéren vagy garantált bérminimumon – foglalkoztatják a dolgozókat. A hónapról hónapra a kormány egyfajta győzelmi jelentéseként megjelenő adatsort az utóbbi időben számos kritika is érte, mondván: a dolgozók bérpapírjaikon korántsem ilyen számokkal találkoznak.
A KSH ezekre a kritikákra is reagálva jelentette be októberben, hogy januártól másként fogja számítani a havi kereseti statisztikákat. Addig a munkaügyi adatgyűjtésből származó bértömeget átlagolták az adott dolgozói létszámmal, de csak az ötfősnél nagyobb cégeknél. Januártól viszont a cégek által havonta elkészített adó- és járulékbevallásokból állítják elő a kereseti statisztikát. A KSH ezt akkor azzal indokolta, hogy ezen, a Nemzeti Adó és Vámhivatalnál (NAV) elérhető bevallásokban sokkal részletesebb – személyi- és álláshely szintű – adatok szerepelnek a jövedelmekről, és a medián keresetek is kiszámíthatóvá válnak. Ez az adatbázis az ötfősnél kisebb vállalkozások adatait is tartalmazza.
Az első, januárra vonatkozó adatközlést márciusra ígérték. Hidegzuhanyként érkezett ezek után a bejelentés március végén, hogy ugyan már az új, NAV-os adatbázisból számolnak a statisztikusok, de ennek során továbbra sem veszik figyelembe az öt főnél kisebb létszámú cégek dolgozóinak – azaz több mint egymillió munkavállaló - keresetét. A KSH a korábbi ígéretek ellenére nem közölt mediánbért sem. A KSH mindezt a bevallások hiányosságaival magyarázta. Lapunknak küldött akkori magyarázatuk szerint éppen az öt fősnél kisebb cégeknél tapasztalható „az átlagost számottevően meghaladó adathiány, ami a statisztikai adatközlést egyelőre nem teszi lehetővé”.
A MASZSZ és a Policy Agenda ugyanebből a - februárra vonatkozó - NAV-os adatbázisból dolgozott elemzése során, de ők beleszámolták az ötfősnél kisebb cégek dolgozóinak adatait is, valamint a részmunkaidősöket is, így jöttek ki a fenti – a KSH által közölteknél valóban alacsonyabb – számok.
A NAV-tól azonban csak pénzért kapták meg az adatsort, holott – mint arra Kordás László, a MASZSZ elnöke rámutatott - nemzetközi szerződések garantálják, hogy a szociális partnerek a felkészülésüket segítő adatokat térítésmentesen kapják meg. "Ehhez képest közelharcot kell vívni, hogy az állami intézetektől megkapjuk azokat az adatokat, amelyekkel pontos képet lehetne kapni a munkavállalók valós gazdasági helyzetéről. A Pénzügyminisztérium kész elemzéseket ad a szakszervezeteknek, amelyek már tartalmaznak következtetéseket, de hogy azokat milyen adatokból vonták le, már nem közlik, azok helyességét így nem tudjuk kontrollálni" – fogalmazott Kordás László.
"Mivel azonban a hivatalosan közölt adatok nem találkoznak tagjaink mindennapi tapasztalataival, kikértük az adatokat, és saját számításokat végzünk. Azóta, hogy elkezdtünk kontrolladatokat publikálni a propaganda adatokkal szemben, évről évre nehezebb lett a hozzáférésünk az adatokhoz. A létminimum-számításhoz szükséges információkat már ki sem adja tavasszal a KSH, mivel módosította belső eljárásrendjét, és csak év végén közli azokat. Pedig a bértárgyalások ilyenkor, a költségvetési- és az adótörvények megjelenésekor vannak" – mutatott rá a szakszervezeti vezető.
Hogy az állami intézmények nem igyekeznek közreadni az adatsorokat, annak minden bizonnyal az az oka, hogy azokból más olvasható ki, mint amit hivatalosan közölnek. A Policy Agenda és a MASZSZ mostani elemzése ugyanis nem csak azt mutatta ki, hogy alacsonyabb az átlagbér a hivatalosan közöltnél, hanem azt is: munkaviszonyból származó bérjövedelemmel mindössze 3,76 millióan rendelkeznek (ha pedig hozzávesszük, hogy többen egynél több helyen is be vannak jelentve, akkor még kevesebben), közülük pedig csupán 2,9 millióan dolgoztak heti 40 órában, azaz teljes munkaidőben.
A KSH eközben hónapról hónapra növekvő, és már 4,5 milliónál járó foglalkoztatotti létszámról ad ki jelentést. "A különbség oka, hogy a foglalkoztatotti létszámot egy olyan, önbevalláson alapuló adatgyűjtésből számolják, ahol azt kérdezik: az adott héten folytatott-e az illető legalább egy órányi keresőtevékenységet" – magyarázza Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője. Mint mondta: "Nyugat-Európában is így gyűjtik ezeket az adatokat, ám ott korántsem olyan viszonyok uralkodnak a munkaerőpiacon, mint Magyarországon".
"Magyarországon ezek az adatok azt jelentik, hogy minden ötödik munkavállaló nem rendelkezik munkajogi védettséggel, mert vagy egyéni vállalkozó vagy a fekete és szürkegazdaságban dolgozik, munkaadói be sem jelentik vagy csak részben, és a fizetése egy részét zsebbe kapja" – hívta fel a figyelmet Kiss Ambrus. A szakember legalábbis más magyarázatot nem nagyon talál arra, miért van hivatalosan 4,5 millió foglalkoztatott, de csupán 3,76 millió munkaviszonyból származó jövedelem utáni adóbevallás.
Az elemzésből az is kiderül, hogy miközben a KSH adatbázisa szerint alig 5 százalék a részmunkaidősök aránya, addig az adóbevallások alapján az arány 15 százalék. A két adat közti különbség a magyar munkaerőpiacra jellemző szürkefoglalkoztatásra utal. Kiss Ambrus szerint ezen dolgozók nagy részét ugyanis csak adóelkerülés céljából jelentik be részmunkaidőre, de annál valójában többet dolgoznak.
