Bonta Miklós;
inflációs cél;kozmetikázás;
2019-06-28 09:08:00
Mindenről a zombi vállalatok tehetnek. Feleslegesen kötik le a tőkét, „fogva tartják” a dolgozóikat, nem törlesztik az adósságaikat, s teszik ezt akár egy évtizeden túl is, anélkül, hogy számottevő árbevételük lenne. A zombi vállalat fogalmának megalkotása igazi hungarikumnak tekinthető. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jegybank stábjának elemzéseibe is befurakodott, bizonyítván élősködő mivoltát.
Ők ma az aktuális bűnbakok, pedig nemzetgazdasági értelemben akár „törpe minoritások” is lehetnének, hiszen mindössze 60-150 ezer embernek adnak megélhetést. Ha munkavállalóik megunnák a langyos vízben való tapicskolást, és a magasabb jövedelem reményében állást váltanak, majd elkezdenek ezt-azt vásárolni, akkor ezzel az inflációt gerjesztik. Magyarul bárhol vannak, bármihez kezdenek, azzal csak ártanak.
A zombivállalatok, illetve dolgozóik sorsának beemelése a nemzeti bank reálgazdasági várakozásai közé jól jelzi azt az általános bizonytalanságot, amely a 2019 elején nekilendült hazai inflációt jellemzi. Lámpással kell keresni akár csak egyetlen terméket vagy szolgáltatást, amelynek ára a statisztikusok által kiszámított mindössze 3,9 százalékos mértéket mutatná. Régi nóta, hogy a kőolaj és az üzemanyagok árváltozása akár jelentős mértékben mozgathatja az árindexet, ezen aligha csodálkozik bárki is, aki a benzinkutak közelében járt.
Azt már kevésbé veszik természetesnek a háztartások, hogy jövedelmük növekedése versenyfutásba kezdett a piaci árakkal. Abban viszont kételkednek – szemben az MNB prognózisával –, hogy az infláció a nyári hónapokban nagy mértékben mérséklődik, és az árcsúcson túl vagyunk. A jegybanki bizakodás lényege, hogy a GDP növekedésének élharcosává vált magyar gazdaság árnövekedési kedvét mérsékli majd, hogy szerte Európában alig-alig emelkednek az árak.
Bár nehezen képzelhető el az a honpolgár, aki ágyi olvasmányként azt inflációs adatokat böngészi, a jegybanki szakemberek mégis hozzáláttak saját várakozásaik kozmetikázásához. Történt pedig, hogy uniós utasításra fokozatosan emelni kell a dohánytermékek jövedéki adóját, mégpedig jókora mértékben, fél évente, egészen 2021 végéig. Ha, mint eddig is, a füstölnivalók áremelkedését is számba vennék az infláció alakulásánál, akkor bizony igen csúnya számokkal találkozhatnánk.
Ezért kitalálták a sejtelmes elnevezésű „adószűrt maginflációt”, amelyből kivették a dohányáruk, a hatósági díjak és az idénytermékek árait. S a kozmetikai művelet végeredménye az lett: nem kell félni, az év végére stabilizálódni fognak az árak. Valóban, a nem túl gyakran vásárolt tartós fogyasztási cikkekre, a ruhaneműkre és talán még az éttermi fogyasztásra költött pénz talán belefér abba a három százalékos plafonba, amelyet az MNB mint inflációs célt el akar érni, és a nemzeti bank további egy százalékpontos emelkedést megenged magának.
A jegybank háza táján azzal nyugtatgatják magukat, hogy a lakosság körében nincsenek inflációs várakozások. Pedig vannak, de az élet rendre felülírja azokat.