Szolgálati titkok

A magyarországi titkosszolgálatok működése alapos átszervezésre szorul. Ezzel valószínűleg mindenki tisztában van, aki rálát az említett szervezetek munkájára. De az olvasók többsége nem ilyen, az ő meggyőzésük végett talán érdemes felfrissíteni az érvanyagot.

2015-ben a Keleti pályaudvar elfoglalásával tetőző menekültválság teljességgel felkészületlenül érte a magyar államigazgatást. Akár az a helyzet, hogy nem álltak rendelkezésre információk a határhoz közeledő, majd magyar területre belépő, az ország stabilitását fenyegető százezres tömegről, akár az, hogy voltak ilyen információk, de az állam megfelelő szerveit valakik mégis tétlenségre inthették, megteremtve a lakosságban a máig ható félelemérzetet, az ügy mindenképpen súlyos és megválaszolatlan kérdéseket vet föl a szolgálatok feladatellátásával és integritásával kapcsolatban.

Továbbá: miközben Magyarországon kívül az EU összes tagállama első számú biztonsági fenyegetésként kezeli Oroszország újjáéledt birodalmi ambícióit és az orosz titkosszolgálatok európai akcióit, a mieink – annak ellenére, hogy a magyarországi orosz kémtevékenység még a szórványosan hozzáférhető adatok szerint is meglepően intenzív, és épp most települ hozzánk egy banknak álcázott orosz kémközpont – úgy tesznek, mintha a szóban forgó fenyegetés nem létezne. Amikor például egy Paks ügyével sokat foglalkozó magyar EP képviselő autóját ismeretlenek feltörték, dokumentumokat és egy laptopot tulajdonítva el onnan, majd az eset után a német autóban lévő gyári német autórádió hirtelen cirill betűkkel, oroszul kezdett kommunikálni, a hazai illetékesek nem láttak okot a közbelépésre. (El tudjuk ezt képzelni mondjuk lengyel vagy svéd relációban?)

Ugyanezek a szolgálatok csúnyán lemaradtak KGBéláról, Kiss Szilárd moszkvai vízumboltjáról, az ukrán állampolgárság-bizniszről, meg a közmédia és a fideszes pártsajtó által fölhangosított, rendre a választási kampányokban előkerülő és azokat befolyásoló orosz forrású dezinformációkról is. Egyetlen hangot sem hallottunk tőlük arról, hogyan befolyásolja két idegen állam – az orosz és a kínai – a magyar kormány döntéshozatalát (pedig láthatóan befolyásolja, igen hatékonyan). Azt is tétlenül nézték, hogy az izraeli titkosszolgálatokhoz kötődő ágensek Magyarország területén figyelték meg magyar állampolgárok legálisan működő egyesületeinek tagjait, majd a törvénytelenül szerzett információk rendre megjelentek a civileket lejáratni próbáló kormánysajtóban.

Nincs rá racionális, a nyilvánosság előtt is elmondható magyarázat, hogy ezek a minden bizonnyal a politikai főhatalom által oktrojált, az ország nemzetbiztonsági érdekeit sértő szolgálati cselekedetek és mulasztások hogyan maradhattak sorozatosan következmények nélkül. De bárhogyan is: a titkosszolgálatok átszervezése tényleg elodázhatatlan. Az sem kizárható, hogy az összevonásuk is indokolt. Arra viszont akár fogadni is mernénk, hogy az új székházuk felépítése nincs a reform tíz legsürgősebb lépése között – mégis ez az egyetlen, ami belátható időn belül megvalósulhat belőle.