Donald Tusk;EU-csúcs;Frans Timmermans;

2019-07-01 17:24:17

Orbán végig kötötte az ebet a karóhoz

EU-források megerősítették, hogy Frans Timmermans bizottsági alelnök jelölése gerjesztette a leghevesebb indulatokat.

Vasárnaptól hétfőig pontosan 18 órán át tárgyaltak az Európai Unió állam- és kormányfői a közösségi intézmények ősszel megüresedő vezető tisztségeinek a betöltéséről. De a két- és többoldalú találkozókra, illetve a huszonnyolcas körben tartott vitára fordított idő sem volt elég ahhoz, hogy megállapodjanak a “csomag” tartalmáról, ezért a tanácskozást elnöklő Donald Tusk kedd délelőttig elnapolta a tanácskozást.

A lengyel politikus azért döntött így, mert a résztvevők asztalára tett utolsó kompromisszumos javaslata nem kapott többséget. Eszerint a holland szocialista Frans Timmermans töltené be az Európai Bizottság elnöki posztját, a bolgár néppárti Krisztalina Georgieva kerülne az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács élére, két és fél évig a német néppárti Manfred Weber, illetve a belga liberális Guy Verhofstadt vezetné az Európai Parlamentet és a dán liberális Margrethe Vestager irányítaná a külügyeket. Tusknak nem sikerült megnyernie a többség támogatását a sok szempontból kiegyensúlyozott előterjesztéshez, ezért ideiglenesen “hazaküldte” a vezetőket, illetve további két- és többoldalú egyeztetéseket kezdeményezett.

A Népszava által megkérdezett EU-források megerősítették, hogy Frans Timmermans bizottsági alelnök jelölése gerjesztette a leghevesebb indulatokat. Különösen Olaszország és a Visegrádi Négyek keltek ki ellene, bár a szlovákok kitartását a közös álláspont mellett többen megkérdőjelezik. Orbán Viktor magyar és Mateusz Moraviecki lengyel kormányfő mindenesetre végig kötötte az ebet a karóhoz, ahogyan cseh kollégájuk, a liberális Andrej Babiš, aki a találkozóról távozóban megjegyezte: személyi kérdésekben a V4-ekkel tart, nem a pártcsaládjával. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Angela Merkel német kancellár nem a visegrádiak, hanem az olasz kormány ellenállását emelte ki sajtókonferenciáján. Öt évre megmérgezné az együttműködést, ha egy nagy ország ellenkezése dacára születne meg a megállapodás — szögezte le.

Egy név nélkül nyilatkozó uniós diplomata szerint a bizottsági elnök megválasztását külön megnehezíti, hogy személyéről két intézménynek, az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek kell megegyeznie, miközben az új képviselőtestület a korábbinál jóval megosztottabb.

Az EP-választáson győztes Európai Néppárt (EPP) sem akarja egykönnyen elengedni a csomag legértékesebb részének tartott tisztséget: néhány kereszténydemokrata kormányfő, köztük az ír Leo Varadkar, nyíltan bírálta Timmermans kiválasztását az Európai Bizottság élére. Hírek szerint körülbelül tíz tagállami vezető jelezte, hogy az asztalra tett utolsó javaslatcsomag, és különösen a bizottsági alelnök előléptetése elfogadhatatlan a számára. Ennyi ellenszavazat pedig elég a jelölések megbuktatásához. A szabályok szerint Jean-Claude Juncker utódjának a megválasztásához 21 tagállam egyetértése szükséges, amelyek az EU lakosságának legalább 65 százalékát képviselik. Jüri Ratas észt kormányfő újságíróknak azt mondta: az a cél, hogy a következő ciklus intézményi vezetői a szükségesnél jóval nagyobb támogatással kerüljenek pozícióba. Jó esély van rá, hogy Közép- és Kelet-Európa “egy erős képviselőt küldhet vezető tisztségbe “, válaszolta a Népszava kérdésére, de neveket nem említett.

A csomag elfogadásának elhalasztása rosszkor jött a kedden összeülő Európai Parlamentnek, amely szerdán tervezi megválasztani új elnökét és elnökségét. A képviselőtestület első emberének a személye nagymértékben attól függ, hogy a tagállami vezetők milyen megállapodásra jutnak a csomag többi részéről.

Donald Tusk kedden nem pusztán megállapodást, hanem konszenzust szeretne, de nem fog visszariadni attól sem, hogy megszavaztassa a jelöléseket, erősítette meg egy tanácsi tisztségviselő. Emmanuel Macron francia elnök a döntéshozatal kudarcának nevezte a hosszúra nyúlt és eredménytelenül végződött megbeszéléseket, az Európai Néppárt megosztottságát és egyes vezetők személyes ambícióit jelölve meg a sikertelenség fő okának.