A kormányzati kommunikáció néha bedob egy-egy átgondoltnak tűnő számot, ami előtt az (azt gyökeresen cáfoló tanulmányokat ismerő) szakértők rendre értetlenül állnak, ám a kabinet közlése háttérszámításait nem adja ki – vázolta általános tapasztalatait lapunk megkeresésére Perger András, a Greenpeace Magyarország nevű környezetvédő szervezet klíma- és energiakampány felelőse az Orbán-kabinet által megpuccsolt uniós klímamegállapodás-tervezettel és az új paksi blokkokkal kapcsolatos kormányzati érvekről. Azt, hogy az Orbán-kormány három másik tagállammal karöltve, 24 ellenében nem írta alá a 2050-re teljes szén-dioxid-kibocsátás-mentességet célzó uniós indítványt, a Kormányzati Tájékoztatási Központ többek között azzal indokolta, hogy a vállalás „30-40 százalékkal emelné a magyar családok áramszámláját”. A Paks 2-es atomblokkok felépítéséért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János pedig úgy fogalmazott, „paksi atomerőmű nélkül” legalább 40 százalékkal nőne az áramelőállítás költsége, kizárólag megújulóenergia-alapon pedig megháromszorozódna.
A „rezsicsökkentés” álságos, mert a költségeket például az adókon vagy a hálózat állagromlása révén mindenképp meg kell fizetnünk – fogalmazott megkeresésünkre Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetője. Igazságtalan, mert a gazdagok többet nyernek vele, és a környezetre is káros, mivel lassítja az épületek korszerűsítését, nehezíti a megújulós és hatékonysági befektetéseket – tette hozzá. Az energiaárak központi meghatározása miatt nincs befektetői érdeklődés az éghajlatvédelem és a hálózatfejlesztés iránt. Bár a 2050-es szén-dioxid-mentességi átalakítás járhat 15-20 százalékos tarifaemelkedéssel, hatékonysági beruházások révén a fizetendő számla a valós tarifa megfizetése mellett is jelentősen csökkenne. Erre a gazdagokat tájékoztatással, a szegényeket pedig támogatással lehetne ösztönözni - véli a projektvezető.
Miközben a kabinet szerint „a 2050-es klímasemlegesség óriási kiadásokkal járna és hatalmas terheket róna a magyar iparra”, a Levegő Munkacsoport által ismert tanulmányok szerint éppenséggel a késlekedés, a halogatás járna nagyobb költségekkel és okozna súlyos versenyhátrányt. Sajátosnak ítélik Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megfogalmazását, miszerint a klímajavaslatot addig nem támogatják, amíg nem ismertek az Unió szerkezetátalakítási támogatásai. Ehhez képest épp a magyar kormány lobbizik az uniós támogatások minél kevésbé kötött elköltéséért. A magyar ipar korszerűsítése alapvető nemzeti érdek, így az Orbán-kabinetnek először saját háza táján kéne söpörnie – fogalmazott Szegő Judit.
Nem találkozott a kormányzati közlést alátámasztó számításokkal Perger András sem. Szerinte az EU semmit nem kíván ránk erőltetni, hisz az energiaelőállítás módja nemzeti hatáskör. Ugyanakkor miért is lenne gond, ha 2050-re a gáz- és olajvásárlások megszüntetésével kevesebb pénzt adnánk az oroszoknak – tette fel a kérdést. Az épületek szigetelésével megszűnne a fölös energiaigény, az ehhez szükséges építőipari megbízások pedig foglalkoztatást és adóbevételeket teremtenének.
Perger András szerint a kormányzati érvelés már csak azért is visszás, mert ugyan tényleg kevéssé ismertek az átalakítás forrásai, de ezt egy közös uniós szándéknyilatkozat nem befolyásolja. A magyar kormány azonban eddig nem fogalmazta meg pontos igényeit. A klíma- és energiakampányfelelős az érdemi párbeszédet hiányolja.
Mindkét szakértő emlékeztetett ugyanakkor az Energiaklub évekkel ezelőtti, rendkívül alapos, 2050-re atomerőmű nélkül, megújulókra alapozva alacsonyabb hálózati költségeket mutató számítására. Azóta a költségek az atom ellenében tovább javultak a megújulók javára.
