Emberközpontú, értékelvű

Jó szériája van Matolcsy Györgynek: a debreceni egyetem díszdoktori címe után – Vlagyimir Putyint követte –, most a Kaposvári Egyetem tiszteletbeli doktora lett. Woody Allen jutott eszembe, az Annie Hall, ahol azt mondja Alvy Singerként: Ezek állandóan díjakat adnak. Hitler, a legjobb diktátor…
Igen, ezek állandóan díjakat osztanak, tegyük hozzá: egymásnak. Most éppen Matolcsy György kapott, és a kaposváriak érezték úgy, hogy azzal szolgálják legjobban a kurzust, ha a tiszteletbeli doktorrá fogadják a jegybank elnökét. De nem is annyira a gesztus az érdekes, sokkal inkább az indoklás. Ez így hangzik:  a „Matolcsy György által képviselt gazdaságpolitikának köszönhetően Magyarország a 2008-as gazdasági világválság kihívásaira a környező országoktól eltérően reagált, a nemzetközi pénzügyi világ által javasolt megszorító intézkedésekkel szemben foglalkozást serkentő, emberközpontú, értékelvű gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre”.
Érdemes lenne önmagában a laudációt is elemezni, de jó tudni: a Magyar Nemzeti Bank anyagilag is támogatja az egyetemet, külön szakot hozott létre. Hogy illendő-e ilyenkor a Bank fejét piedesztálra emelni, az már elsősorban erkölcsi kérdés, mint ahogy az is, hogy az illető elfogadja-e a kitüntetést, vagy udvariasan visszautasítja. Persze nem utasítja vissza, hanem örömmel hallgatja a dicshimnuszt, és valószínűleg egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy a 2008-as gazdasági világválság okozta problémákat szinte egyedül oldotta meg. Pláne, hogy a kaposváriak a fentebb idézettekhez még azt is hozzábiggyesztették, hogy Matolcsy olyan alapvetést kölcsönzött a gazdaságpolitikának, amely joggal viseli a nevét. 
Mint ahogy Orbán politikai működése is külön fejezet a magyar demokrácia életében, bár nem egészen úgy, ahogy ezt a környezete hirdeti. Őt leginkább szavakban tüntetik ki – díszdoktori címet inkább csak külföldön kap –, mondjuk Deutsch Tamás, aki (nem kis szervilizmusról téve tanúbizonyságot) Orbán ’89-es Nagy Imre beszédét Petőfi Nemzeti dalának jelentőségéhez mérte. A kérdés itt is csupán az: vajon a Fidesz elnöke elvárja-e párttársaitól, hogy ilyen módon „tüntessék ki" őt, vagy egy kicsit zavarban van ilyenkor. 
Volt idő, amikor erre kapásból úgy válaszoltam volna: Orbánt zavarja, ha ennyire behódolnak neki. Azokra az időkre gondolok, amikor még nem ő akarta nyerni a legtöbbet. Ma már erős kétségeim vannak; nem véletlen, hogy folyamatosan díjakat adnak – egymásnak. Jutalmazzák egymást, ami még csak hagyján, de folyamatosan korszakos jelzőkkel illetik mindazokat, akiktől függenek. Merthogy, szerintük, a rendszernek is ez a lényege: sikert sikerre halmoznak. Ők a legjobbak, érdemeik csak a legnagyobbakéhoz mérhetők. Hogy is fogalmaztak a kaposváriak Matolcsy esetében? A kiváló tudományos tevékenységért, valamint a közjó szolgálatáért járó címet elsősorban a magyar gazdaságpolitikai fordulat elvi megalapozásában elért eredményeinek köszönheti. 
Hát nem csodálatos egy ilyen országban alattvalónak lenni?
Szerző
Németh Péter

Lógnak a szeren

Az első szó legyen a gratulációé: siker, hogy Járóka Lívia és Dobrev Klára is az Európai Parlament alelnöke lett. Aztán foglalkozzunk egy kicsit a fideszes EP-képviselő megválasztását kísérő értetlenséggel: nincsenek ezek felfüggesztve? 
De igen, méghozzá – mint tudjuk – „önkéntes alapon” (mi írtuk meg legelőször, hogy Orbán Viktor az utolsó pillanatban, kármentő jelleggel dobta be ezt a megoldást), ám ez a határozat „csak” az Európai Néppárt testületeire vonatkozott. Ott a Fidesz ki is maradt mindenből a tavaszi tisztújításon. Persze a kormánypárti kommunikáció „magyarázd meg, hogy jól jártál” alapon még erre is azt mondta, direkt nem is akartak most elindulni semmilyen posztért, mert majd később, az EP-ben szeretnének fontos parlamenti bizottsági helyeket szerezni. Csakhogy a Néppárt EP-frakciója nem maga a Néppárt. Az EP-ben nincs felfüggesztés, a 13 Fidesz-képviselő teljes jogú tag. 
És egyelőre úgy tűnik, képesek is érdekeiket érvényesíteni. – Nagyobb szüksége van a Néppártnak ránk, mint nekünk a Néppártra – mondta magabiztosan egy fideszes EP-képviselő nekem, miután két hete átvette a parlamenti mandátumigazolását. Az még a jövő zenéje, hogy igaza lesz-e, de most (megint) úgy tűnik, nem alakulnak rosszul a dolgok Orbán Viktorék számára. 
Sőt még a sokak által „menekültbarátnak”, Európai Egyesült Államokat akarónak titulált új bizottsági elnök, Ursula van der Leyen megítélését se hamarkodjuk el. Lehet, hogy tett hangzatos nyilatkozatokat és gesztusokat korábban, de védelmi miniszterként nagyjából tétlenül hagyta, hogy (persze német léptékben) leépüljön alatta a Bundeswehr. Ki tudja, nem éppen azért szemelte-e ki magának Emmanuel Macron, hogy leginkább semmit ne csináljon önállóan. 
És az megint csak Orbán Viktornak lenne jó.

Utóválasztás

A Fidesz legfontosabb (és legkártékonyabb) politikai találmánya alighanem a választási rendszer átalakítása volt. Egy jellegzetesen kétpárti szisztémát működtetünk olyan környezetben, ahol a hatalmi pártnak nincs váltópártja, ellenben minden eszköz a kezében van annak megakadályozására, hogy valaha is legyen. 
Az adott paramétereknek ellenzéki együttműködést kellene kikényszeríteniük, ámde az ellenzék pártjai eddig főként a saját oldalukon lévő vetélytársak gyengítésére fordítottak erőforrásokat. És nemcsak egymás lemészárlásához kapták/kapják meg mindig a kormányoldal segítségét, hanem ahhoz is, hogy tartósan egyikük se tudjon a másik fölé nőni (gondoljunk csak a régi LMP, az Együtt vagy a Jobbik történetére). 
Júniusban láthattunk, hogy az előválasztás alkalmas innováció a Fidesz-hegemónia megtörésére esélyes jelölt megtalálására. Nehéz cáfolni, hogy ez a legdemokratikusabb opció, hiszen a szavazókra bízza a döntést, és arra készteti a pártokat, hogy a leharcolt káderekkel történő sakkozás helyett vállalható személyiségeket indítsanak. Az is kiderült ugyanakkor, hogy kétélű fegyver, és azokon is mély sebeket tud ejteni, akik forgatják. A „koordináció”, a „teljes összefogás” (vagy nevezzük bárminek) lényegesen nagyobb teret ad az apparátusok machinációinak, a polgárokra csak a pártdöntések utólagos szentesítését hagyja. Nyilvánvaló hátránya, hogy a hátsószobás alkuk nyomán olyan aspiránsok is pozícióba kerülhetnek, akik egy előválasztás esetében már a jelöltállítási időszakban elvéreznének. Ám van előnye is: tényleges kooperációra szorítja a feleket, mielőtt még egy esetleges győzelem nyomán közös város- (vagy ne adj' Isten ország-) vezetésre kapnak felhatalmazást. 
Közelről mindkét procedúra emlékeztet a párizsira – annyiban mindenképp, hogy a termék előállításának látványa jelentősen csökkenti az élvezetet –, de nézzük inkább a jó oldalát: Orbánék olyan alacsonyra tették a morális mércét, hogy aki ezt sem tudja megugrani, azt mi, a választók tényleg nyugodt szívvel hajthatjuk el a politika közeléből.