Emmanuel Macron köztársasági elnöknek sikerült elérnie azt, amit elődeinek nem. Hivatalba lépése után több mint két évvel is képes javítani megítélésén. Túlvan a tavaly év végi mélyponton, amikor a sárgamellényesek tiltakozó akciói nyomán már esetleges távozásáról jelentek meg cikkek. A Harris ügynökség például azt mérte, hogy már 40 százalék elégedett az elnök ténykedésével. A Kantar ugyan csak 27 százalékot mért számára, de a trend az, hogy Macron népszerűsége, ha lassan is, de felfelé kúszik.
A trend pedig tovább folytatódhat, hiszen általános vélemény, hogy az uniós posztok elosztásánál a francia elnök akarata érvényesült, különösen nagy sikerként könyvelik el hírmagyarázók, hogy Christine Lagarde személyében honfitársát sikerül az Európai Központi Bank székébe ültetni. A franciák nagy része nagyon elégedett ezzel a fejleménnyel. A Le Figaro felmérése szerint a megkérdezettek 63 százaléka üdvözli Lagarde-nak az EKB élére való kinevezését, csak 36 százalék nem támogatja a döntést. Lagarde már francia pénzügyminiszterként, 2007-2011 között is a kabinet legkedveltebb személyiségei közé tartozott. Akkoriban megítélése 55 és 60 százalék között mozgott. Az IMF főigazgatójaként még népszerűbbé vált, hatvan százalék feletti indexeket mondhatott magáénak. Megítélését a Tapie-ügy sem sínylette meg. Amikor Nicolas Sarkozy kabinetjének pénzügyminisztere volt, kétes körülmények között 403 millió eurós kártérítést ítélt meg Bernard Tapie egykori üzletember számára. Egy párizsi bíróság bűnösnek találta ugyan hanyagság miatt, de nem róttak ki rá pénzbüntetést.
Felmerül a kérdés, ki követheti Lagarde-ot az IMF vezérigazgatói székében? George Osborne brit pénzügyminisztert nagyon érdekelné a tisztség. Ha megválasztanák, első ízben vezetné brit személyiség a washingtoni székhelyű testületet. Nem véletlen, hogy Osborne hirtelenjében a toryk elnökségére, ezzel a brit kormányfői tisztségre nagy eséllyel pályázó Boris Johnson nagy pártfogójává vált. Azt reméli ugyanis, hogy hivatalosan is jelöli majd a londoni kormány. Az újságíróként dolgozó Osborne úgy véli az IMF élén jó kommunikátorra és nem technokrata személyiségre van szükség.
Szakértők azonban nem hiszik, hogy Osborne-nak valós esélyei lennének. Paul Diggle, az Aberdeen Strandard Investments munkatársa úgy véli, ellene szól, hogy pénzügyminiszterként más gazdaságpolitikát képviselt, mint amilyenre az IMF-nél szükség van – vélekedett a Financial Times hasábjain.
Érdekes módon a volt brit pénzügyi tárcavezetőt az a kanadai Mark Carney verheti meg a posztért vívott versengésben, akit maga Osborne nevezett ki a brit jegybank élére. Carney, aki brit és ír útlevéllel is rendelkezik, szakértők szerint integráló személyiség, aki képes megnyerni a különböző gazdaságpolitikát képviselő csoportokat.
Carney ugyanakkor hivatalosan még nem közölte, valóban az IMF élére kíván-e kerülni. A Bloomberg úgy tudja, a valutaalap élére a német Bundesbank elnöke, Jens Weidmann is esélyes lehet, aki az EKB elnöksége helyett az IMF irányításával vigasztalódna. Szintén érdekelné a kihívás az EKB végrehajtó bizottságának tagját, Benoit Coeure-t, valószínűtlen azonban, hogy ismét francia személyiség kerülne az IMF élére. Nem kizárt Olli Rehn, a finn jegybank vezetőjének kandidálása sem. A Bloomberg a lehetséges indulók között emlegeti a mexikói Agustin Carstenst és az indiai Raghuram Rajant.
