Valami nagyon nincs rendben a magyar zónában, ahová nem engednek be senkit, de amelyről időről-időre mégis kiderül: fekély a nemzet lelkiismeretén. A múlt héten Szél Bernadett és Bősz Anett jutott be a röszkei tranzitba: a konténerekben 133 ember él, köztük 77 gyerek. Többek közt egy 10 éves agytumoros kislány, aki kéthetente, havonta megy kemoterápiára a kórházba; egy három éves, egy vesével élő, siketnéma kisfiú és egy 17 éves, kísérő nélküli kiskorú is.
Nem jöhet ki ő sem, mert érvényben van a bevándorlás okozta válsághelyzet. Légkondicionálás nincs, az éhezés mindennapos. A zónában élők között akad, aki hónapok óta várja, hogy menekültkérelmét elbírálják. Szél persze feljelent, de kiállhatna akár üvölteni is a röszkei határba, a kormányt nem érdekli senki és semmi. Csak annyit akar, hogy a potenciális menekültek messze elkerüljék a magyar határvidék erkölcstelen nyomorát.
Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője ellenzéki füllentésnek mondja a beszámolót: szerinte az emberi méltóság védelmében a magyar hatalom az első helyen áll. Ha pedig "zónát zónához mérünk", a némethez és a franciához képest a magyar maga a mennyország. Deutsch a röszkei gyerekek családján kérné számon a felelősségérzetet. Mit gondol, vajon milyen lehet az a valóság, ahonnan egy szülő a gyerekeit a hóna alá csapva megindul a több ezer kilométeres semmibe? Mert a semmi is jobb annál, mint ami otthon van?
Erős, gyarapodó ország, Európa jövője lett a magyar a Fidesz kezében. Elég erősek vagyunk, hogy nyomorultakat éheztessünk, gyerekeket tartsunk konténerekben, szögesdrótok között. Nézem ezt a hazugságba beleöregedett embert, akiből három évtized alatt erkölcsi hullát csinált a rendszerváltó nemzedéke, amely a nemzet nagyjának arcát is a saját arctalanságához szabta. Sarkában ott a kitenyésztett új undok nemzedék, amelyet már a múlt sem kell nyomasszon.
De talán jön majd egy generáció, amely megkérdezi: mit tettetek Röszkén? Ahol egy kisgyerek ma annyit mond: „Néha úgy érzem, börtönben vagyok”. Hát nem hallottátok? Helyettetek is beszélt.