A nyolcvanas évek sokáig cikinek számított, végül aztán beérett – mondja Miklósy Krisztián, producer dj, aki szintetizátoros zenéjével a híres-hírhedt évtizedet idézi meg. Pontosabban azoknak az amerikai akció- és horrorfilmeknek vagy diszkószámoknak a hangzásvilágát, melyekben felcsendülnek a jól ismert szintetizátor-dallamok. A Quixotic névre hallgató alkotó viszont nemcsak a zenével idézi fel a nyolcvanasokat, koncertjein a korszak mozijaiból vág össze montázsokat, hogy megmutassa azt a túlstilizált, álomszerű Amerikát, amelyet csak a filmekből ismerhetünk.
– Hiába vagyok ’85-ös születésű, az én generációm számára minden „csúszva” érkezett – mondja Krisztián, aki a többi fiatalhoz hasonlóan a rendszerváltás után pótolta be az amerikai nyolcvanas éveket, és nézte rongyosra VHS-en többek között a Szörnyecskéket, a Vissza a jövőbe-trilógiát vagy a Schwarzenegger-filmeket. Csak jóval később, a 2010-es évektől döbbent rá, hogy mi is fogta meg igazán a korstílusból. Konkrétan egy amerikai művészfilm döbbentette rá a tényre, a Ryan Gosling főszereplésével készült, 2011-ben bemutatott Drive, melyben a nyolcvanas éveket idéző akciójelenetek előtt vagy után felcsendültek a rég hallott szintetizátordallamok. Krisztián ekkor keresett rá az interneten a korszakot idéző synthwave műfajra, és jött rá, hogy a meglelt stílusban benne van minden, amit gyerekkorában szeretett. – Mikor kijöttem a moziteremből, tudtam, hogy erre vágyok – mondja a zenész, és rögtön belevágott, hogy megismertesse a műfajt a magyar közönséggel.
Krisztián 2013-ban elkészítette első Palms című, az amerikai naplementéket idéző számát, melyet miután feltöltött egy zenei csatornára, rögtön megkereste egy Luigi Donatello nevű holland synthwave-rajongó, aki feltette azt a YouTube videómegosztójára. Kis idő múltán Krisztián zenéjét egymillióan hallgatták meg, jelenleg pedig hét és félmilliós megtekintésnél tart. A zenész hamarosan két Bikini-számot, a Közeli helyeken és a Ki visz majd haza című slágereket is feldolgozta szintis hangzásban, utóbbit ráadásul az Amigod nevű zenekar Köteles Leander énekesével is feljátszotta, ami olyan népszerű lett, hogy felkerült a Petőfi Rádió TOP 40 listájára is. A dj-nek most már külön formációja is van, nemrég csatlakozott hozzá Czifra Miklós gitáros és Baracskay Rita szaxofonművész.
Idővel persze Krisztián mellett mások is rákaptak a nyolcvanas hangzásra, az A38 hajó két szervezője, Bali Dávid és Fürst Bence 2015-től egy külön bulisorozatot indított, melynek keretében a műfaj legnagyobb nevei léphettek fel, úgymint a francia Carpenter Brut és az amerikai Dance With The Dead. A nagykoncertek előtt Krisztián is lehetőséget kapott: immár közönség előtt zenélt a hajó gyomrában. De nem pusztán a zenét szolgáltatta, hanem ő készítette el a koncerthez a vizuált is a kedvenc nyolcvanas évekbeli filmjeiből. A közönség pedig élvezte a show-t, pláne, hogy közben láthatta Schwarzeneggert amint gépfegyverrel aprítja ellenségét, vagy David Hasselhoffot, amint a Knight Riderben ikonikus K. I. T. T. nevű autójával száguld a sivatagban.
– Az a generáció, amelyik felnőtt a nyolcvanas években, most tiszteleg a múlt előtt – mondja a zenész, elvégre manapság számos videóklipben és játékfilmben találhatunk utalást a korszak mozijaira és zenéire. Ezek közül talán a legnépszerűbb a 2016 nyarán indult Stranger Things című amerikai sorozat, amely egy csapat kertvárosi fiatal kalandjain keresztül a nyolcvanas évek horror és sci-fi alkotásait méltatja. Krisztián is nagy rajongója a sorozatnak, idén pedig úgy döntött, hogy az immár harmadik évadát indító szériára húzza fel legújabb party-sorozatát, amelynek a Stranger Synths (Furcsa szintik) nevet adta.
A lelkes zenész azonban nemcsak hazai keretekben gondolkodik. Korábban lépett már fel Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában, de még két moszkvai klubban is tiszteletét tette. Jövőre viszont még tudatosabb lesz, már európai turnéban gondolkodik, hogy minél több helyre vigye el az idén megjelent első nagylemezének, a Flamingo Drive-nak az anyagát. Krisztián ugyanis szeretné, ha zenéje exportcikké nőné ki magát, és úgy érzi, most kell meglovagolnia a divathullámot.
Most, amíg tart a nyolcvanas évek.
