Jó kezekben

Bár abban talán még ma is illik kételkedni, hogy minden kisebb-nagyobb ügy ebben az országban a kormányfő tudtával, sőt akaratából jön létre, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a hazai mércével óriásnak tekinthető üzletben, a legfőbb infokommunikációs szolgáltatónak, a T-Systemsnek a 4iG számára történő eladásában Orbán Viktor keze közvetlenül benne van.

Ami akár még rendben is lehetne. A piacgazdaság játékszabályait rendezett körülmények között alkalmazó országokban is általános gyakorlat, hogy a gazdasági miniszter, de esetenként maga a miniszterelnök is tárgyal egy nemzetközi konszern vezetőjével, esetünkben a T-Systems tulajdonosának, a Deutsche Telekomnak az első emberével. Leginkább persze tájékozódási jelleggel, azt vizsgálva, hogy egy várható megállapodás mennyiben szolgálja országa érdekeit. Magyarország azonban nem ilyen hely. A mi kormányfőnk aktivitásának egyetlen célja van: annak kiderítése, hogy a saját érdekei teljes mértékben érvényesülnek-e.

Orbán Viktor régi vágya, hogy az olyan nagy rendszerekre, mint példának okáért a pénzvilág vagy az energetika, teljes rátekintése legyen. Ennek álcázására úgymond a nemzeti tulajdon primátusát valósítja meg a nemzetgazdaság szinte minden területén. Alig pár strómant - családtagot, közeli barátot - mozgat annak érdekében, hogy saját anyagi biztonságát megteremtse, és közvetlen ellenőrzést hozzon létre az általa stratégiailag fontosnak tartott ágazatokban.

A mostani üzletben a mindenhez értő Mészáros Lőrinc csak mint a 4iG kisebbségi szereplője érdekelt. Mégis eszünkbe jut Orwell 1984 című futurisztikus szatírája, ahol a gondolatrendőrség olyan sisakot visel, amely alkalmassá teszi a viselőjét, hogy behatoljon a magánszférába. Napjaink gondolatrendőrsége az önkényuralmi rendszerekben, de nem csak ott, az információtechnológia. A mostani gigaüzletben résztvevők legfőbb megbízója az állam lesz, legérzékenyebb projektjük pedig a választás informatikai hálózatának működtetése, ellenőrzése. S ez nemcsak jó üzlet, de félelmetes is.