A „bocs, de én hülye vagyok matekból” mondat minden helyzetben elég ciki, az ember a hiányosságaival mégse kérkedjen. Inkább próbáljon meg számolni, lesz, ami lesz.
Így tett például Rétvári Bence, aki szerint a magyartanárok töltik a legkevesebb időt a gyerekekkel, mivel mindössze 608 órában tanítanak egy évben, miközben az uniós átlag 680 óra, az OECD-államok átlaga pedig 735 óra. Lehet, hogy éppenséggel nem a pedagógusokkal kellett volna számháborúba bocsátkoznia, egy tanítónő ugyanis kapásból „megbuktatta” az Emmi parlamenti államtitkárát, amikor a Facebookon levezette: a jelenlegi kötelező minimum 22 órát megszorozva a tanév 36 hetével, máris 792 óránál tartunk. Erre jönnek a pedagógushiány miatt szinte mindenhol szükséges helyettesítések és ügyeletek, így hamar jóval 828–874 óra közé csúszik az éves óraszám. Ez még akkor is látványos eltérés, ha éppen nem sütött be a nap az irodába, amikor Rétvári kiszámolta ezt az általános iskolai matekpéldát a napelemes számológépén. Most vagy az van, hogy az államtitkár is elmormoghatná szemlesütve e cikk első mondatát, vagy szándékosan torzítja a tényeket, mondhatni hazudik. Nehéz eldönteni, melyik az aggasztóbb vezető politikusok esetében.
De nem csak ő küzd a számokkal. Cseresnyés Pétert, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkárát arról kérdezték: Magyarország miért nem támogatta a múlt havi uniós csúcson a 2050-es klímasemlegességet célzó tervet – vagyis a felmelegedést okozó gázok kibocsátásának lenullázását. Cseresnyés szerint Magyarország szén-dioxid-kibocsátása a viszonyítási alapnak tekintett 1990-es évhez képest már így is visszaesett, különben is, az egy főre eső kibocsátásunk az EU-átlag háromnegyede. Igen ám, csak azt felejtette el feltüntetni a többismeretlenes példában, hogy a kibocsátás a '90-es évektől minden volt szocialista országban visszaesett az ipar összeomlása miatt. Ezért fordulhat elő, hogy a nem túl ambiciózus vállalásainkat teljesíteni tudjuk annak ellenére is, hogy az utóbbi években töretlenül nő a szén-dioxid-termelésünk.
Vajon akkor hány éves a kapitány?
Bár a kormánypropaganda még most, az iskolaszüneti uborkaszezonban sem talál jobb témát az illegális bevándorlókkal való riogatásnál, az EU statisztikai hivatala láthatóan más képlettel dolgozik. Friss adataik szerint alig akad ország, ahol kevesebb lenne a bevándorló, mint nálunk: Magyarországon 2018-ban a lakosság 98,3 százaléka magyar állampolgár volt. Hazánk egyébként 2017-ben 32,2 ezer letelepedési engedélyt adott ki (7,8 ezret ukránoknak, 2,8 ezret kínaiaknak, 2,4 ezret szerbeknek), ugyanebben az évben 40 ezer magyar húzott el külföldre. Legalábbis hivatalosan. Akkor most merre nyílik a kacsacsőr?
A diszkalkulia ezen fertőző formája elérte Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját is, aki elég rossz néven vette, hogy a sajtó a napokban megírta: minden második széket ingyenjegyesekkel vattáztak ki a színház nagyszínpadán. Persze az is lehet, hogy a Nemzeti egy másik vezető alkalmazottja írta a nyilatkozatot, amelyben azt állítják: a színháznak 2018/19-es évadban több nézője volt, mint valaha, amióta az intézmény a Duna-parton áll, a látogatottság 94 százalékos volt. Aztán jött Csáki Judit színikritikus, aki Revizoronline-on egy másik matematikai iskolát képviselve kiszámolta, hogy a Nemzetiben, amely kétmilliárd állami támogatást kap, az 51 ezer fizető nézőre fejenként 40 ezer forint adófizetői pénz jut. Ugyanez a szám Pécsett 6500 forint, Miskolcon pedig 7700 forint. Azt még nem tudni, erre mit reagál a Nemzeti vezetése, mindenesetre biztosan azt kívánják, bár lennének többen hülyék matekból. Csak ki kell várni, matektanár már alig van. A hiányzó pedagógusok száma egyébként 1000 és 5000 között van. Kábé.
