Társadalmi üzenetek az üvegen át

Talán még kevesen ismerik jól a hazai üvegművészetet, pedig a műfaj egyre nagyobb figyelemre ad okot. Ábel Tamás alkotásaival a tengeren túl is jelen van.

Beválogatták az utoljára negyven évvel ezelőtt megrendezett nemzetközi seregszemle kiállítói közé, az amerikai Corning Museum of Glass-ba, a németországi Glasmuseum Lette magyar művészek munkáit bemutató csoportos tárlatán is találkozhatunk az alkotásaival, Budapesten nemrégiben az Inda Galériában volt önálló kiállítása. Ábel Tamást nem csupán a hazai üvegművészeti, hanem a képzőművészeti szcéna alkotói között is számon tarthatjuk, művei egyszerre érintik az üvegdizájn és a konceptuális kortárs művészet irányzatait. Úgy dolgozik az üveggel, mintha könnyű papírlap volna, szín- és formahasználata rendkívül tartalmas és karakteres. Egyetlen munkáját látva a következőt már könnyedén felismerhetjük, pontos, szemkápráztató, ám több mint szép alkotásai magukért beszélnek.

Ez a sikere az üvegművészetnek: különleges, egyedi és ritka dolog. Kevesen értenek hozzá, kevesen foglalkoznak vele fókuszáltan és emiatt az átlag nézőből is kivált egy bizonyos aha-élményt. Csalogató az anyag szépsége, de közben az a kihívás is benne rejlik, hogy ne giccs legyen, ne csupán szép, hanem annál több – vélekedik Ábel Tamás az alkotói munkáról. Saját bevallása szerint társadalmilag fontos üzeneteket próbál közvetíteni művein keresztül, amelyek egyszerre lehetnek globálisan és lokálisan értelmezhetőek: Kínában és Magyarországon ugyanazt jelenti a tolerancia, a megértés, a figyelem, vagy épp a szeretet. – Más és más lehet az üzenete egy üvegtárgynak, ha designelemként, vagy ha képzőművészeti alkotásként tekintünk rá. Ma már azonban sokaknak fontos, hogy ne csak technikai bravúr legyen az adott alkotás, hanem egyfajta kordokumentum is. Reflektáljon a jelenünkre, a társadalmunkra, legyen valamilyen mondandója – hangsúlyozta a művész, majd hozzáfűzte, ez a látásmód annak is köszönhető, hogy nálunk kiemelkedő képzésben részesülnek.

Ugyanakkor nagy keveredés van a kevésbé jó és a nagyon jó munkák közt, valamint megfigyelhető egy furcsa átmenet a műfajon belül – mutatott rá. Ez többek közt abból is eredhet, hogy számos, munkáikban az üveget is felhasználó, elismert, nemzetközi alkotóra – mint például Aj Vej-vej, Jeff Koons, Roni Horn – természetesen képzőművészként tekintenek. Bár rengeteg technika és technológia van, a géppark több tíz-százmillióba is kerülhet. A munkadíj is szinte megfizethetetlen, mivel rengeteg fizikai folyamatot igényel a kivitelezés; emiatt sokan külföldön kiviteleztetik a műveiket – számolt be róla Ábel Tamás. Aki úgy véli: a magyar üvegművészet némileg még mindig barkácsjellegű, helyenként professzionalizmussal ötvözve, de ettől is izgalmasabb. Hiába nagyon színvonalas a képzés, szerinte igazán bravúros sikerek kellenek, hogy felfigyeljenek egy-egy alkotóra. De amíg azt gondolja valaki, hogy manapság kétszázezer forintos ösztöndíjból fenn lehet tartani egy műhelyt, addig ez a helyzet csak nagyon apró lépésekben változtatható – fűzte hozzá.

Körülbelül ötven olyan magyar üvegművész van, aki nap mint nap ezzel foglalkozik; kevés, aki csak ezen a vonalon dolgozik, és nincs mellette civil munkája is. Nem csoda, hogy ez sokakkal nem jön szembe a hétköznapokon – mondta az alkotó, amikor arról kérdeztük, mennyire népszerű ez a műfaj hazánkban. – Az üvegművészet pozícióját tekintve nagyon hasonlít a magyar fotóművészethez: jó nemzetközi referenciákkal rendelkezik, s habár sokáig számkivetett volt, ma már a magyar képzőművészet része. A fotózásra büszke lehet az egész ország, és úgy érzem, hamarosan az üvegművészet is ilyen lesz – tette hozzá.

Ábel Tamás azt tapasztalja, hogy az elmúlt években fordulat következett be, és az irányzatot a szakmai közegek is befogadták. Ez többek közt a Magyar Üvegművészeti Társaság tevékenységének is köszönhető, amelynek ő is vezetőségi tagjai közé tartozik. – A szervezet egyik legnagyobb törekvése, hogy a köztudatba is eljuttassa a hazai üvegművészet hírét: a szűkebb szakmai közegben számíthatunk támogatásokra, és egyes alkotások gyűjteményekbe is bekerültek, mégis van hová bővülni – részletezte az alkotó. Megjegyezte, az is jelentős előrelépést sugall, hogy egyre több hazai üvegművészt reprezentál képzőművészeti galéria.

Az amerikai kiállítás kapcsán a művész kiemelte: annak különös jelentőségét elsősorban az adja, hogy 1979-ben rendeztek utoljára hasonlót; ez a harmadik ilyen nagy volumenű nemzetközi üvegművészeti kiállítás. Ötvenkét országból ezernégyszázan jelentkeztek, a kiállításra beválogatott száz fő pedig huszonöt országból került ki. Köztük szerepel Ábel Tamás is azzal a tükörrel, amellyel korábban Washington és Budapest utcáit járva egy videómunkát is készített (ez az Inda Galéria kiállításán is látható volt). – Ez a nemzetközi szereplés nem csak az én érdemem, hanem az egész Magyar Üvegművészeti Társaságé: az elmúlt ötven év folyamatos munkája, oktatása ért most célba. Kérdés, hogy folytatódik-e ez a siker.